Claire White személy

– Én, kedves, tiszta vérű Claire, férfi vagyok! – folytatta Milan. – Akár be is bizonyíthatnám, ha ez a kétajtós szekrény itt melletted nem meresztgetné rám olyan fenyegetően a démoni retináját… – bökött a fejével Kellan felé.
Talán abban reménykedett, hogy sikerül felbosszantania, de Kellan a mennyezet felé emelte a szemét, majd vissza, így jelezve, hogy esze ágában sincs fenyegetésként tekinteni a fiúra.
– És főként, ha nem lennék két évvel idősebb nálad – fejeztem be a megkezdett mondatot, mire Milan hanyagul legyintett.
– Hidd el, bébi, sötétben nem vennéd észre!

1. fejezet 23. oldal

– Tudom, hogy egyáltalán nem akarsz velem beszélni… – folytatta Kellan, de én félbeszakítottam, és bosszúsan a torkomra mutattam. – Mert nem tudsz, ugyebár… – tapsolást mímeltem a kezemmel, mint aki megdicsér egy ötévest, hogy ügyesen használta a fogkefét.

86. oldal

A bibliai csapások sűrítménye vagyok. Az ördöggel a sarkamban döbbenek rá, hogy én magam vagyok a megtestesült gonoszság. A könnyem maró sav, és a szeretteim tartják sáros glóriámat, miközben én szíven döföm őket. Jobb lenne, ha egyszerűen nem léteznék.

151. oldal

129. oldal

Hitetlenkedve ráztam a fejemet.
– Mindennél jobban szeretlek – leheltem. Elbűvölt a pillantásával, és éreztem, hogy a haragom végképp elpárolog, hogy átadja a helyét mindannak, amit Kellan jelentett a számomra. – Soha többé ne tedd ezt velem!
Gyöngéd mosoly terült szét az arcán. Lassan felém hajolt, és már majdnem összeért az ajkunk, amikor újra megszólalt.
– Sokkal nehezebb volt, mint hinnéd – jegyezte meg csöndesen, aztán végre a karjaiba vont.
Ajka szenvedélyesen tapadt az enyémre, egyik kezével a hajamba túrt, másikkal átkarolta a derekamat, és még szorosabban magához húzott. A szívem olyan hevesen vert, hogy félő volt, azonnal elszáll a mellkasomból. A testem magától értetődően válaszolt a csókjára. Hozzátapadtam, szinte eggyé olvadtunk, és az iménti rémület hirtelen valami egész másba csapott át. A szenvedély magával sodort, Kellan kezei őrjítő gyöngédséggel simogatták a hátamat. Megtalálták a fölsőm alját, bekúsztak alá, és ujjaival immár a csupasz bőrömet érintette. Szinte lehetetlen volt megálljt parancsolni, de eszembe jutott David és az intelme. Nem akartam, hogy megtörténjen. Még nem. Addig nem, amíg egy háromszemű gyilkológép van a nyomomban.

240. oldal

Lucas öblösen felnevetett, aztán Kellanhez fordult, aki bár szívélyesen mégis feszülten figyelte a köztünk lezajló eseményeket.
– Nem kell izgulnod, fiú! Egyfolytában te jársz a fejében. Alig várja, hogy…
– Csss! – hallgattattam el egy intéssel Lucast, […] – Csak kérdezned kell, és elmondom, mi jár a fejemben!
Megkönnyebbülten elmosolyodott, arcáról sikerült letörölnöm a gondterhelt árnyékot.
– Ez felettébb megnyugtató! De azért minél előbb tanuld meg, azt az elmevédő izét!

Azt hiszitek mind, hogy jégből vagyok! Azt hiszitek, nem érezem a fájdalmat, amiért meghalt a barátotok, nem érzem a félelemet, hogy Linnel szörnyű dolgok történhetnek! Én is érzek, Lucas! Én is szeretnék felnőni, hogy érezzem azt,amit Claire és Kellan, de nem fogom! Úgy fogok meghalni, hogy meg sem csókoltak soha! És eltűnök a nagy semmiben, mert senki nem fog rám emlékezni

391. oldal

– Ugyan már, olyan aranyos! Nézd a szemeit, a bundáját! Annyira szép.
– Hidd el nekem, kesztyűnek még szebb lenne!

363. oldal