Chuck személy

– Tizenhat körül. És mielőtt megkérdezed, olyan százhetvenöt centi. A hajad barna. Ja, és rusnya vagy, mint a rántott máj.

– Te valami gondolatolvasó vagy?
Minden szarkazmusát bedobta ebbe a megjegyzésbe.
– Csak zseniális – kacsintott Chuck.

53. oldal, 8. fejezet

347. oldal

– Nagyon idegesítesz.
– Ja, de azért még haverok vagyunk, nem? – Chuck ekkor már hahotázott, vagyis inkább nyüszített.
– Úgy tűnik nincs nagyon beleszólásom a dologba – mondta, de igazából nagyon is szüksége volt egy barátra, […]

52. oldal

– Hol akartok leszállni, gyerekek? […]
– Ott, az Embarcadero Ház mellett! – mutatta Zoé.
– Nagyszerű ötlet, Hank és én majd elvegyülünk a galambok között – mondta Chuck.
Bambán néztünk rá.
– Csak vicceltem! Ugyan már, talán a szobroknak nem lehet humorérzékük?!

205. oldal

-Ennek meg mi a baja? – suttogta. – Olyan képet vág, mint te, amikor előjöttél a Dobozból.
-Nem tudom – válaszolt Thomas. – Miért nem kérdezed meg tőle?
-Minden francos szót hallok – szólt oda Newt. – Nem csoda, hogy senki se akar a közeletekben aludni!

105. oldal; 16.; Cartaphilus (2014)

– Bocs, csak örülök, hogy élsz. Hálás lehetsz, hogy nem adok neked egy nagy csókot.

288. oldal, Negyvennyolcadik fejezet

374. oldal - Hetvenkettedik fejezet (Cartaphilus, 2015)

– Nagy ügy, én azt hallottam, a kinti világ elég plottyos állapotban van.

316. oldal, Ötvennegyedik fejezet (Cartaphilus, 2014)

[…] – Sok sikert. És ha a barátnőd esetleg magányosnak érezné magát nélküled, én majd megszeretgetem.