Beth Johanssen személy

Andy Weir: The Martian
Andy Weir: A marsi
!

Beth Johanssen szerepében: Kate Mara


Idézetek

mrsp>!

– Watney a csapattársam, nem hagyhatom meghalni.
Az apja felsóhajtott.
– Bárcsak önzőbbnek neveltünk volna.
Johanssen halkan kuncogott.
– Hogy kerültem én ebbe a helyzetbe? Egy szalvétagyár területi képviselője vagyok, mit keres a lányom az űrben?
Johanssen megvonta a vállát.
– Mindig volt fejed a tudományhoz – folytatta az apja. – Nagyszerű voltál! Színötös tanuló, egy rakás stréber fickó közt, akik túlságosan féltek tőled, hogy bármivel próbálkozzanak. Semmiféle vad oldalad nem volt. Te voltál minden apa álomlánya.
– Köszi, apu, én…
– De aztán felszálltál egy gigantikus bombára, ami szó szerint kilőtt téged a Marsra.
– Igazából a gyorsító csak Föld körüli pályára vitt – helyesbített Johanssen. – A Marsra az atomenergiájú ionhajtómű juttatott.
– Ó, hát az sokkal jobb!

246. oldal, 19. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Beth Johanssen
PAVideoStudio>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Hosszú má­sod­per­ce­kig csend volt, mi­előtt Jo­hans­sen meg­szó­lalt.
– Van egy ter­vük.
– Kik­nek?
– Min­dig van egy ter­vük – je­gyez­te meg a nő. – Min­dent elő­re ki­dol­goz­nak.
– Mi­lyen terv?
– En­gem vá­lasz­tot­tak, hogy élet­ben ma­rad­jak. Én va­gyok a leg­fi­a­ta­labb, és meg­vannak a ké­pes­sé­ge­im, hogy élve ha­za­jus­sak. És én va­gyok a leg­ki­sebb, ne­kem kell a legkevesebb éle­lem.
– Mi lesz, ha a szon­da ku­dar­cot vall, Beth? – kér­dez­te az apja.
– Min­den­ki meg­hal, csak én nem – vá­la­szolt a nő. – Mind pi­ru­lá­kat vesz­nek be, és meg­hal­nak, rög­tön a ku­darc után, hogy ne hasz­nál­ja­nak fel élel­met. Le­wis pa­rancs­nok vá­lasz­tott ki en­gem túl­élő­nek, teg­nap mond­ta el ne­kem. Sze­rin­tem a NASA sem tud­ja.
– És a kész­le­tek ki­tar­ta­nak, amíg vissza­térsz a Föld­re?
– Nem – mond­ta Jo­hans­sen. – Hat em­ber­nek egy hó­nap­ra ele­gen­dő élel­me ma­radt. Ha egye­dül ró­lam len­ne szó, ki­tar­ta­na hat hó­na­pig, egy kis plusz di­é­tá­val akár ki­len­cig is. De a vissza­té­ré­sem­re csak ti­zen­hét hó­nap után ke­rül sor.
– De ak­kor hogy ma­rad­nál élet­ben?
– Nem a kész­le­tek lesz­nek az egyet­len ehe­tő dol­gok a ha­jón – vá­la­szol­ta Jo­hans­sen.

247. oldal, 19. fejezet (Fumax, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Beth Johanssen · kannibál
4 hozzászólás
Tufuka>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Martinez and Johanssen floated down the hall toward Docking Port A.
“So,” he said, “who would you have eaten first?”
She glared at him.
“’Cause I think I’d be tastiest,” he continued, flexing his arm. “Look at that. Good solid muscle there.”
“You’re not funny.”
“I’m free-range, you know. Corn-fed.”
She shook her head and accelerated down the hall.
“Come on! I thought you liked Mexican!”
“Not listening,” she called back.

Chapter 19

Kapcsolódó szócikkek: Beth Johanssen · Rick Martinez
Smurfettereads>!

Végigmentem Lewis parancsnok cuccain, amíg meg nem találtam a személyes adathordozóját. Mindenki olyan digitális szórakoztatásról gondoskodhatott magának, amilyet csak akart, és egyelőre elegem volt Johanssen Beatles-albumaiból. Lássuk, miket hozott a főnöknő.
Szar tévésorozatokat. Azokat hozott. Ősrégi tévésorozatokat az első évadoktól az utolsókig.
Ez van. Éhes ember nem válogat. Hármasban nézünk.

Kapcsolódó szócikkek: Beth Johanssen · Mark Watney · Melissa Lewis
Smurfettereads>!

Az utolsó emlékem az, hogy Johanssen reménytelenül utánam nyúl.

Kapcsolódó szócikkek: Beth Johanssen · Mark Watney
mspepe P>!

Tudtad, hogy Lewis parancsnok beszélt velünk, férfiakkal? Ha valaki rád mászott volna, kirúgja a küldetésből. Attól tartok, hogy miután egész életében matrózoknak parancsolt, igazságtalanul torzan látja a világot.

194. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Beth Johanssen · Mark Watney · Melissa Lewis
Smurfettereads>!

Kiszedtem egy tartalék vizes tömlőt a vízvisszanyerőből, és pár leszakított uniformisdarabbal (bocs, Johanssen) hozzáerősítettem a szelep kimenetéhez. A hidrazin folyékony, szóval csak el kell vezetnem az égéskamrához (ami most már inkább egy „égéstál”), és kész.

Kapcsolódó szócikkek: Beth Johanssen · Mark Watney