Benebic De Waroch (Rémlovag) személy
Idézetek
– Találkozunk ennek a másik oldalán; mert ami köztünk van, az félig sem befejezett.
– Az istened mondatja ezt veled?
Vigyorog.
– Nem… A te istened.
Azzal lehajol és gyors, de heves csókkal illeti ajkamat. Hév és vágy lobban bennem, és valami olyan jóleső, édes érzés, hogy megnevezni sem merem.
347. oldal - Negyvenedik fejezet (Maxim, 2014)
– Ön hallott rólam?
Komoran nézek rá.
– Hallottam az elmeháborodottról, aki úgy ölti magára a harci lázat, mint más a páncélt, és kirohan a csatamezőre egymaga százak ellen.
Kényelmesebben elhelyezkedik a takarón.
– Ezek szerint tényleg hallott rólam – mondja mély, elégedett hangon.
140. oldal
Szédítő hirtelenséggel kap fel, karja bölcsőjében ringat; a meglepetéstől felnevetek.
– Mit csinálsz?
Vigyorog.
– Mindig is szerettem volna elragadni egy szép hölgyet és kedvemet tölteni rajta.
– Úgy vélem, át kellene gondolnod, ki az, aki kedvét tölti a másikon – sóhajtom, és magam is meglepődök, mennyire élvezem, ahogy karjával körülfog és lép velem.
391. oldal - Negyvenhatodik fejezet (Maxim, 2014)