Andrew "Ender" Wiggin személy
Andrew „Ender” Wiggin a Végjáték széria főhőse. Az első részben családjának harmadik gyermeke, abban a korban, mikor harmadik gyereket vállalni társadalmilag elítélt cselekedet. Nagyon rossz a kapcsolata a bátyjával, aki rendszeresen megveri, de annál szorosabb a nővérével, aki próbálja minél jobban megvédeni. Hat évesen viszik el a Hadiskolába, ahol kemény katonai kiképzést kap – kiemelkedő intelligenciája, egyedi látásmódja és mély empátiája miatt teljesen izolálják társaitól, benne látva azt a hadvezért, aki győzelemre vezetheti az emberiséget a „hangyokkal”, az emberiséget megtámadó idegen fajjal szemben. Ender a Hadiskola legjobbjává válik, de lelkileg egyre inkább tönkremegy, tizenkét éves korára már barátai előtt sem képes megnyílni. Mikor megnyeri a háborút, de felismeri, hogy az elpusztított hangyok nem voltak igazán ellenségek, végleg szétzuhan, önkéntes száműzetésbe vonul, és évezredekig utazik a galaxisban a nővére oldalán, könyveket írva, amelyek köré később vallás épül. Egy idő után „Ender”-ként mély megvetés alakul ki irányában, de képes békében élni, mert senki nem azonosítja Andrew Wiggint a történelmi személlyel. Egy hívásra a Lusitania nevű bolygóra érkezik, ahol felveszik a kapcsolatot a második értelmes, idegen fajjal, egyben pedig lehetőséget lát arra, hogy feltámassza az általa kipusztított hangyokat is az utolsó báb segítségével… azonban számtalan nehézséggel kell szembenéznie, hogy megbocsátást nyerjen.
Ender érzékeny, kedves, és alapvetően szelíd jellem, de van egy harciasabb, agresszívebb oldala, amitől ő maga is fél. Rendkívüli intelligenciája első sorban gyakorlati és taktikai, de felnőtt korára meglehetősen művelt is lesz. Elképesztően zárkózott, szinte senkinek nem nyílik meg, és mondhatni, ösztönösen vonzódik a fájdalomhoz – saját fájdalmán azzal próbál segíteni, hogy másoknak segít kivergődni az övékből. Barátja és segítője, a mesterséges intelligencia Jane szerint nagyon sokat sír, szinte bármilyen erősebb érzelmi hatásra könnyezni kezd, erre később több szereplő is reflektál. Különösen kamasz korában kissé önpusztító jellem is, bűntudata és vívódásai miatt gondolkodás nélkül hagyja, hogy megverjék, akkor sem védekezik, mikor nagy esélye van rá, hogy az ellenfele megöli.
Idézetek
A vak düh rossz tanácsadó. Ender hideg fejjel tudott haragudni, így vált a düh eszközzé a kezében. Bonzo ellenben felpaprikázódott, s ezért ő vált a düh eszközévé.
Hetedik fejezet, Szalamander (Móra, 1991)
– Remélem, tudja, mit csinál, Szószóló! – mormolta Ouanda.
– Improvizálok – válaszolta Ender. – Szerinted hogy megy?
401. oldal - 17. Az asszonyok
[…] Téged azért gyűlöl, mert amikor büntetni próbált, nem szenvedtél. Gyűlöl miatta, és tiszta szívből meg akar ölni. Bolond. Mind bolondok.
– Te nem vagy az?
– Én is az vagyok, kispajtás, de a hülyeség végső stádiumában én legalább kiúszhatok egyes-egyedül az űrbe, ahol viszont a hülyeség úszik ki belőlem, hogy beszivárogjon a falakba, s elő se jöjjön mindaddig, míg lesznek csaták és lesznek kisfiúk, akik a falnak mennek és kispriccelik magukból a hülyeséget.
Ender elmosolyodott.
– És te is bolond vagy – mondta Dink. – Gyere, menjünk enni.
138-139. oldal (Móra, 1991)
I will remember this, thought Ender, when I am defeated. To keep dignity, and give honor where it's due, so that defeat is not disgrace. And I hope I don't have to do it often.
An enemy, Ender Wiggin," whispered the old man. "I am your enemy, the first one you've ever had who was smarter than you. There is no teacher but the enemy. No one but the enemy will tell you what the enemy is going to do. No one but the enemy will ever teach you how to destroy and conquer. Only the enemy shows you where you are weak. Only the enemy tells you where he is strong. And the rules of the game are what you can do to him and what you can stop him from doing to you. I am your enemy from now on. From now on I am your teacher.
Lám, ez a Föld, gondolta. Nem egy több ezer kilométer átmérőjű gömb, hanem egy erdő, egy tiszta vizű tó, a dombtető fái között megbúvó ház, a partról szelíden emelkedő, füves domboldal, a fickándozó halak s madarak, melyek újra meg újra lecsapnak a víz és ég közti határvonalon élő rovarokra. A Föld nem más, mint tücskök, a szelek és a madarak szakadatlan zsongása. És egy lány hangja, mely a messze gyerekkorból szól hozzá. Ez az a hang, amely egykor védelmezte őt a rettenet ellen. Mindent megtenne, hogy ez a hang élhessen tovább, visszamenne még az iskolába is, vagy újabb négy vagy negyven vagy négyezer évre maga mögött hagyná a Földet is – még akkor is, ha ez a lány Petert szerette jobban.
301. oldal (Móra, 1991)
– Én már mindenképpen gyilkos vagyok.
– Mi másnak kellene lenned? Az emberi lények nem azért fejlesztettek maguknak agyat, hogy a tavak víztükrén heverésszenek. Az első dolog, amit megtanultunk, a gyilkolás volt. És jó, hogy megtanultuk, különben halottak lennénk, és a tigrisek örökölték volna a Földet.
296-297. oldal (Móra, 1991)