Aemon mester személy
Idézetek
– Jon, elgondolkodtál már valaha azon, hogy az Éjjeli Őrség tagjai miért nem nősülnek meg és miért nem nemzenek gyermekeket? – kérdezte Aemon mester.
Jon vállat vont.
– Nem. – […]
– Hogy ne szeressenek – felelte az öreg –, mert a szeretet a becsület mételye, a kötelességtudat halála.
[…]
Mi a becsület egy asszony szerelméhez képest? Mi a kötelesség ahhoz képest, hogy egy újszülött fiút tartasz a kezedben… vagy egy fivér mosolyának emlékéhez képest? Szél és szavak. Szél és szavak. Csak emberek vagyunk és az istenek szerelemre teremtettek bennünket. Ez a mi nagy dicsőségünk és nagy tragédiánk.
715. oldal
Látom őket álmaimban, Sam. Vörös csillagot látok az égen, olyan akár egy vérző seb. Még mindig emlékszem a vörös színre. Látom az árnyékukat a havon, hallom bőrszárnyaik csapkodását, érzem forró leheletüket. A fivéreim is sárkányokról álmodtak, és az álmaik végeztek velük, mindegyikükkel. Félig elfelejtett jóslatok peremén egyensúlyozunk, Sam, csodák és iszonyat között, amelyeket senki élő ember fel nem foghat…
449. oldal (Samwell)
– Nehéz ilyen öregnek lenni – sóhajtotta, miközben letelepedett a párnára. – És még nehezebb vaknak lenni. Hiányzik a nap. És a könyvek. A könyvek hiányoznak a legjobban.
1278. oldal
– Soha senki nem gondolt lányra – mondta. – Herceget ígértek, nem hercegnőt. […] Milyen ostobák voltunk mi, akik bölcsnek hittük magunkat! A hiba a fordításban rejlett. A sárkányok nem hím- vagy nőneműek, Barth látta ennek igazát, hanem egyszer ezek, másszor azok… változnak, akár a láng. A nyelvezet ezer évig félrevezetett mindnyájunkat. Daenerys az, ő született sóban és füstben. A sárkányok bizonyítják.
Reggelente zabkását, délután borsókását, vacsorára pedig sózott marhahúst, sózott tőkehalat és sózott ürühúst ettek, és sörrel öblítették le. Dareon énekelt, Sam hányt, Szegfű sírt és szoptatott, Aemon mester aludt és vacogott, a szél pedig napról napra egyre hidegebb és metszőbb lett.
Samwell - 259. oldal
– Ó, szerintem Lord Tyrion meglehetősen nagy ember – szólalt meg Aemon mester az asztal túlsó végéből. Halkan beszélt, az Éjjeli őrség magas rangú tisztjei mégis mind elcsendesedtek, hogy jobban hallják, mit mond a vénember. – Szerintem óriás, aki eljött közénk ide, a világ végére.
Tyrion szelíden válaszolt:
– Már sokféle névvel illettek, uram, de az óriás nem sűrűn fordult elő közöttük.
– Mégis – Aemon mester ködös, tejfehér szeme Tyrion arcára meredt – azt, hiszem, igaz.
Tyrion Lannister életében először nem talált szavakat. Csak udvariasan meghajtotta a fejét, és ennyit mondott:
– Túl jóságos vagy hozzám, Aemon mester.
226. oldal
'Most ravens will eat grain, but they prefer flesh. It makes them strong, and I fear they relish the taste of blood. In that they are like men … and like men, not all ravens are alike. Doves and pigeons can also be trained to carry messages, though the raven is a stronger flyer, larger, bolder, far more clever, better able to defend itself against hawks … yet ravens are black, and they eat the dead, so some godly men abhor them.'
– Félig elfelejtett jóslatok peremén egyensúlyozunk, Sam, csodák és iszonyat között, amelyeket senki élő ember fel nem foghat… vagy…
– Vagy? – kérdezte Sam.
– … vagy nem. – Aemon halkan kuncogott. – Vagy egy vénember vagyok, aki lázasan haldoklik.