Adam Wilde személy
1 hozzászólásIdézetek
Reggelente fölébredek, és azt mondom magamnak: ez is csak egy nap, mindössze huszonnégy órát kell kibírnom valahogy.
(első mondat)
Gyűlölj, hé!
Ne legyek többé!
Nyomoríts péppé!
Alakíts széppé!
Teremts egésszé!
Hát nem, hát nem,
hát nem megérné?
268. oldal, Új élet - Ártatlan Áldozatok
Az elengedés gesztusa. Mindenki úgy beszél róla, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne. Hajtsd ki szépen az ujjaidat, egyiket a másik után, amíg ki nem nyílik a tenyered. De az én kezem már három éve szorul ökölbe, az ujjaim elgémberedtek. Én magam is elgémberedtem. És hamarosan végleg összezárulok.
199. oldal
Tű és cérna, hús és csont
A nyál kifolyt, a szív csak kong
Bőrödön gyémántkék varratok
Csillog a magány. Hallgatok.
2. fejezet, Varratok - Ártatlan Áldozatok #7
Az életért, amit élek, rengetegen a fél veséjüket odaadnák, nekem mégis arra van szükségem, hogy újra és újra emlékeztessem magam a napok időlegességére, és hogy győzködjem magam: ha a tegnapot túl bírtam élni, a mát is túl fogom.
7. oldal