Elég volt csak egy apró karcot feltenni tegnap, hogy ma lesz a „beszélj úgy, mint egy kalóz” nemzetközi napja, és a Moly nyüves naplopói (= kedves tagjai) máris önkéntes kalóznév- és -avatarfelvételbe kezdtek (persze a kapitány is csak nemrég fedezte ezt fel, és csak reméli, hogy a Moly rumkészlete érintetlen marad). Elvégre nagy kópék vagyunk!

Remélhetőleg a nap végén mindenki visszakapja a saját azonosítóját, de a kalóztörvények értelmében segítünk majd visszaszerezni…

Adósságrendezésre vett rá a Könyvesblog tegnapi bejegyzése, amelyben a Guardian által 2005-ben összegyűjtött legjobb könyvek listáján kívül egy felszólítást is lehetett olvasni, hogy az olvasók is állítsák össze saját toplistájukat.

A Moly még az iWiW kisalkalmazások megjelenésekor elkészítette saját játékát Magyarország legnagyobb közösségi oldalára. A Könyvpárbaj azonban eddig csak az iWiW-en keresztül volt játszható, noha a projekt a néhány százezredik párbaj lefolyása után saját domaint is kapott.

Ma délelőtt kiemeltem a játékot eredeti közegéből, és portoltam a saját domain alá is, a Molyon pedig külön kis gombot kapott, amellyel az unatkozó molyolók könnyedén átugorhatnak egy kis „vérengzésre”. Az összeálló toplistát természetesen majd eljuttatjuk a Könyvesblog szerzőihez, elvégre ha az eredményeket nézem, akkor a Könyvpárbaj minden idők legnagyobb könyvnépszerűségi játéka. Ha reggelente azzal ébredsz, hogy „Halál a Twilight-ra!”, akkor a Könyvpárbaj neked való…

Két nappal ezelőtt azon problémáztam a Moly blogján, hogy nem kaptam füles papírzacskót a Burger Kingben. Bár megpróbáltam finoman keretbe foglalni az írást, az a kijelentés, hogy a közösségi médiáról mindenkinek tanulnia kell, úgy tűnik, sokak figyelmét elkerülte. Márpedig tanulni úgy lehet a legjobban, ha csinálod is. Keveseknek esett le. Ugyan már, te tényleg elhitted, hogy egy papírzacskó miatt nekiállok bejegyzést írni?!

A poszt két nap alatt a blog negyedik legolvasottabb bejegyzésévé vált, és ha bízunk a long tailben, akkor még várhatóan előrébb is fog lépni. A Google Reader-en eddig egy másik bejegyzés sem kapott ennyi megosztást és hozzászólást, próbálkozhatott az ember új funkció bejelentésével, módszertani írással vagy Harcsa Veronikával. A Turulmeme widgetjének jóvoltából ezek meg is tekinthetők a bejegyzésnél. A kedvenceim természetesen azok, amelyekben olyanok hülyéznek le engem, akikkel eddig még nem találkoztam a Molyon.

Minden egyes ilyen akcióból le kell vonni tanulságokat. Valószínűleg ezek olyan dolgok, amelyeket már sokan sok helyen leírtak, de amíg nem találkozol velük személyesen, esetleg kétkedve hiszed, hogy tényleg így működik.

1. A negatív bejegyzés és mások fikázása sokkal szélesebb réteghez ér el. És minél szélesebb ez a réteg, annál marginálisabb véleményekkel találkozhatsz. Vedd tudomásul, hogy bizonyos embereknek az internet olyan, mint egy indítóállás, csak egy apró jelre várnak, hogy bármire ráugorjanak. Ebben az esetben pedig bármit leszólnak, bárkinek beszólnak, akár anélkül is, hogy valójában olvasnának és értelmeznének. Márpedig előbb-utóbb hozzá kell szoknod, hogy a zajos kisebbséggel is megfelelően tudj bánni.

2. Minden sérelem újabb sérelmeket hoz elő. Ha arról írsz, hogy nem kapsz papírzacskót, akkor valaki biztosan azzal jön elő, hogy ő nem kapta meg a megrendelt könyveit. Ez általában egészen olyan mélységig folytatódik, hogy előkerüljön a tézis, hogy a világ jelenlegi állapota bizony egyáltalán nem megfelelő. Ezekkel a hozzászólásokkal nincs semmi baj, sőt amennyiben lehet őket fokuszálni, akkor hasznos információkhoz is lehet jutni belőlük. Azok is szívesen panaszkodnak kommentben, akik nem írnak saját bejegyzést erről, de belül elégedetlenek. Ha veled szemben is, akkor érdemes előcsalogatni a rejtett feszültségeket.

3. Ha a problémád olyan jellegű, hogy létezik rá gyors megoldás, akkor valószínűleg akad olyan is, aki segíteni fog neked, vagy legalábbis megoszt veled olyan információt, amelynek a segítségével elindulhatsz. Ha képes vagy annak elviselésére, hogy néhanapján lehülyéznek, akkor nyugodtan a világ elé tárhatod a gondjaidat, mert vannak segítő szándékú emberek is. Velük általában érdemes felvenni a kapcsolatot legalább egy köszönöm erejéig, ugyanis általában ez a minimális, de éppen elegendő jutalom ahhoz, hogy máskor is szívesen adjanak tippeket.

Bár nem követtem egész nap a bejegyzés útját, a Google keresőjébe már háromnegyed óra után bekerült, és azóta is első a találati listában a cím szavaira. A Turulmeme oldalon egészen a második helyezésig jutott, amit eddig csak egy vagy két bejegyzéssel sikerült elérni.

Érdekes mellékszál a Propeller oldalán történő megosztás is. A bejegyzést a gazdasági rovatba töltöttem fel, és az pár perc múlva eltűnt onnan, vagyis bebizonyosodott, hogy Magyarország kedvenc hírmegosztó portálja van értelmes kontroll. A kérdésemre pár percen belül választ adtak, én pedig megírtam, hogy ha problémásnak ítélik ezt az apró médiahacket, akkor természetesen nem ragaszkodom hozzá, hogy visszakerüljön. Mindenesetre a Propeller szerkesztői rendszere nálam átment a vizsgán.

Hogy mindezt mennyire lehetne ugyanilyen hatékonyan utánozni valamilyen pozitív üzenettel? Például, hogy hamarosan új grafikával fog bővülni a Moly saját kiállítása? Erre egyelőre nincsen receptem. És hogy senkiháziak kezében lenne a social media? Röviden: igen. És én is csak egy vagyok közülük, ez van…

Nemrég „nyitotta meg kapuit” az Oroscafé, így a bejegyzés címének orosházi kávéház része talán valamelyest megtévesztő, ugyanakkor a gondolatjel után álló irodalmi sarok a virtuális lét ellenére igenis valóságos: az Orosháza életével foglalkozó oldal jobb alsó sarkában ugyanis helyet kaptak a település olvasói által a Molyon legutóbb olvasottnak jelölt könyvek.

Az oldal fejlesztése Balogh Csabához köthető, akit a Sün-mém egyik atyjaként lehet ismerni, és emellett a Molyon @tsabeeka azonosítóval is megtalálható. Az ő ötlete volt, hogy valamilyen módon be lehessen csatornázni az egyes települések olvasóit a külső oldalakba. Mivel az Oroscafé Wordpress-alapokra épül, ezért a legegyszerűbb megoldásként az oldal RSS-ben kapja meg a friss olvasmányok listáját.

A későbbiekben akár külön widgetet is érdemes lesz majd készíteni ehhez a feladathoz. Mindenesetre már ebből az első fecskéből is látható, hogy egy helyi oldal sokszínűségéhez hozzá tud járulni a Moly a maga olvasótáborával. És ha már itt tartunk, akkor Isten hozta az orosháziakat nálunk!

Mindenkinek szüksége van arra, hogy tanuljon kicsit a közösségi média működéséről. Jelen esetben abból, hogy tegnap a Burger Kingben nem kaptunk füles papírzacskót a szendvicseinkhez. Elég későn érkeztünk haza, és ilyenkor jól jön a Nyugati téri Burger King, ráadásul tegnap vagy kétórányi séta után eléggé meg is éheztünk, így két személyre ott is hagytunk 2480 forintot, ráadásul nem is prémium szendvicsekre, hanem kisebbekből összeválogatva. És mivel szerettünk volna minél hamarabb hazaérni, ezért az elvitelt választottuk.

A kiszolgáló srác a szokásos serteperte közben megkérdezte, hogy nem baj, ha az üdítőket nem rakja bele zacskóba? Nem baj. A legbosszantóbb dolgok egyike, amikor a lezáró műanyagfedél ellenére kifolyik a zacskóba, és azt átáztatva a nagy fülesbe. Aztán miután a szendvicseket és a sült krumplit is két kisebb zacskóba pakolta, megkérdezte, hogy nem baj-e, hogy nem rakja be egy nagyobb zacskóba?

Valószínűleg már kiülhetett az arcomra az értetlenség, úgyhogy ezt elkendőzendő gyorsan nembajt mondtam. Amerikai gyorsétterembe azért jár az ember, hogy mindig ugyanazt a minőséget kapja. Ezt pedig úgy érik el, hogy a minden folyamatot rögzítenek, és a rendelés után gépies pontossággal hajtják végre a workflow egyes elemeit. Amelynek a vége egészen biztosan nem az, hogy megkérdezik, nem baj-e?

Nem jöttem rá ugyanis, hogy miért nem kaptunk füles papírtáskát, noha erre az elmúlt tizenvalahány évben még egyszer sem volt példa. Egy lázadó lelkületű eladóval találkoztunk, akit ingerel a protokoll? Vagy a nagy gazdasági válság közepette elfogyott a papírzacskó? De akkor, meg minek a kérdés, amikor egy rövidke bocs a helyes kifejezés? Vagy megszorító intézkedéseket hozott a Burger King, és csak 2500 forint fogyasztás felett biztosítják a kényelmes önházhozszállítás feltételeit?

Az írtam az elején, hogy a közösségi média működéséről tanulni kell. A tegnap esti eset leírása a fenti címmel fog bekerülni a keresők indexébe, ha pedig a posztot olvasók is besegítenek, akkor a megosztások révén nem csak a Moly-olvasók fognak találkozni vele. De nem is ez a fontos. Az igazán lényeges az, hogy ha éppen rólad ír valaki ilyet, akkor te mit lépsz?

Az első Moly-tali (vagy molytali, ha egy jó fej nyelvész jóváhagyja) kapcsán említettem, hogy még az esős időszak beállta előtt jó lenne találkozni ismét. Úgy tűnik, hogy a következő összetalálkát @metahari hazajöveteléhez időzítjük (vagyis szeptember 26-a az esélyes időpont), de addig is találtunk egy remek időpontot az összefutási lehetőségre.

Az időbe fonódva címmel lesz irodalmi est a TreffOrt kertben szeptember 7-én, hétfőn 19 órától. A [fiatal költők tere] rendezvénysorozat mostani alkalmán Zsákai Lilian (@lilijan) verseit és dalait hallgathatja meg a közönség a szerző előadásában Mészáros Gergő és Jagicza Dénes gitárkíséretével. (Remélem, jól írom, legfeljebb @lilijan majd kijavít.) A rendezvény ingyenes.

A Moly pedig ezennel beveti magát a médiatámogatás világába, örülünk, hogy némi kis hírverést csaphatunk a rendezvénynek. Ha tehát van kedvetek eljönni, akkor jelezhetitek itt is, valamint egy Facebook-csoporteseményt is létrehoztunk e célból. És mindenki hagyja abba az esőtáncot most azonnal!

Hétfőn szokatlanul erős aktivitás volt a Molyon a Google Analytics szerint. Az átlagos napi kétezer egyedi látogató aznap a duplájára ugrott fel, és a statisztika szerint a jövevények még csak nem is más oldalról jöttek át. Ez önmagában olyan jelenség, amely arra sarkall, hogy megszakítsam a nyári szünetnek is tekinthető kéthetes blogcsendet, és feltegyem a kérdést: honnan jött kétezer ember a Molyra? Szerepeltünk az Mónika showban? Exkluzív interjút közölt velünk a Metropol? Vagy csak egyszerűen megőrült a Google?

A válaszokat alább várjuk. A szakértők szerint jó dolog a látogatottságnövekedés, de csak abban az esetben, ha tudjuk is, hogy honnan érkeztek. Derítse ki nekünk valaki…

Gyakorlatilag már a kiírásnál egy kommentben megírtam az eredményt, de ugyebár minden ilyen dolog megérdemel egy rendes bejegyzést. Szóval a legjobb kvázi-Moly-definíciót @metahari adta: Az olvasás életforma. A sokat olvasás függőség. A beszéd létszükséglet. Az internet alapja a küldözgetett betű, a betűk alapja a gondolat, a gondolaté a kapcsolat. Gyúrjunk ebből életformát! Internet, alap, betűk, beszélgetés, gondolat, kapcsolat… Rövidítsük le: moly.hu.

A döntést egy háromtagú alkalmi bizottság hozta, akiket különféle zsarolási módszerekkel kényszerítettem a megfelelő eredmény kiválasztására. Úgyhogy a bundáról ennyit. Gratuláció @metahari-nak! A cédét személyesen átveheti a… na jó, neki kivételesen postázni fogjuk.

Ezúton köszönöm meg Harcsa Veronikának a felajánlott lemezeket. És ajánlom minden kedves jazzkedvelő figyelmébe az augusztus 29-i koncertjét, amely tudtommal rendhagyó lesz abból a szempontból, hogy mindössze Gyémánt Bálint fogja kísérni gitáron (bár így duóban már hallottam őket idén tavasszal Brémában, de éppen ezért merem is ajánlani igen jó szívvel).

Már lassan egy hete lecseréltük a címlap nyitóképét. A mostani grafika ráadásul kattintásra átváltozik. És nemcsak metamorfózison megy keresztül, hanem egy rövidke történetet mesél el. Könyvekről, olvasásról, élményekről. Rövid megtekintés után bárki rávágja: igen, ez molyos.

Akkor első kiállítási darabunk rajzolójáról: Kasza Julianna illusztrátor, grafikus-tipográfus. 1980-ban született Sárospatakon, a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolát, az ottani tanárképző főiskolát végezte el, majd az Iparművészeti Egyetem (mai MOME) vizuális kommunikáció szakára járt. 2003-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt, 2005-ben Erasmus-ösztöndíjasként Angliában tanult. A „Design Against Fur” nemzetközi plakátversenyen 2004-ben európai első helyezést, 2005-ben a Victoria and Albert Museum „Student Illustrator of the Year” díját kapta. 2008-ban a Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesületének „Az elhagyatott gyermek” témájú pályázatán első díjat, majd 2009-ben az Aranyvackor pályázaton a legviccesebb meséért különdíjat kapott.

„Az egyetem alatt a grafikában arra törekedtem, hogy mind a klasszikus, részletező, érzékletes; mind a gesztus nélküli, szikár, lecsupaszított fogalmazásmódot kipróbáljam. A lényeg a mondanivaló mindenütt: egy mulatságos ötlet vagy épp egy mélyebb valóság felmutatása és minél sikeresebb eljuttatása a nézőkhöz; vagyis aki nevetni vagy elgondolkodni tud a képeken, az az ember már megközelíthető. Bár érdekel a történetírás és van gyakorlatom az illusztrációban, könyvem eddig még nem jelent meg.”

Bár Juli igen elfoglalt, remélhetőleg egy teljes sorozatot láthatunk majd tőle ebben a témában, és szeretnénk is őt visszatérő illusztrátorként a Moly háza táján tudni.

Viszont itt jön a lényeg: a Moly-galériát bemutatkozási lehetőségnek szánjuk a magyar könyvillusztrátorok számára. A galériába kerülni könnyű, csupán két egymásra épülő, ötletes rajz kell (600×120px és 600×400px méretben), valamint egy rövid bemutatkozás, egy blogcím, vagy valami olyan, ahol látogatókat lehet fogadni a Molyról (minden más információt e-mailben megadunk).

Hölgyeim és uraim, a Moly-galéria megnyitotta kapuit…

Több mint jó volt. Felüdítő és inspiráló. Életre kelt pár rajzolt avatar, és bizonyítást nyert az axióma, hogy a Moly-tagság a jófejség egyik szinonimája. Még az esős évszak beállta előtt meg kell szervezni a következőt (és igen, tudjuk, hogy az ilyen kötetlen, pléden heverészős alkalmakon túl egyszer valamikor egy nagy Moly-bulit is kell majd szerveznünk).