Egy felülettervezési axióma alkalmazása
2010. február 13., 23:50 10 komment
A Moly felhasználói felülete igen gyakran változott az elmúlt időben, és bár mindegyik változat érdekes kísérletezés volt, valójában egyik sem lett teljesen jó megoldás.
Ugyanis nem alkalmazta a mai webes tervezés egyik axiómáját: minden kéthasábos oldalt be kell tudni illeszteni 800 px szélességbe, és minden háromhasáboshoz elégnek kell lennie az 1024 px szélességnek. (Ha könyves hasonlat is kell, akkor Kese kalapos egyik mondata pontosan megvilágítja a kérdést a Kincskereső kisködmönben: „Nem szeretem a nagy fejű gyereket, mert a nagy fejben nagyon szétszalad az ész. A kis fej jobban összefogja.”)
A hosszas elmagyarázás helyett elég csak megmutatni ezt a Facebookon és a Twitteren, de már ez is felesleges szinte, ugyanis a mostani belső menürendszer máris sokkal használhatóbb és átláthatóbb, mint a korábbiak. Így ezek a változtatások most már hosszútávon megmaradnak, ugyanis ilyen keskeny oldalon nemigen lehet másképpen szervezni az információkat. Kényszer szülte tökéletesség. Vagy legalábbis afelé halad…
Nyilván felteheted a kérdést a példákból kiindulva, hogy akkor mi most a Facebookot vagy a Twittert utánozzuk? Egyrészt nem utánozzuk őket ezzel a változtatással, csak alkalmazunk egy elvet, ami náluk jól működik. Másrészt jó ötletet szívesen eltanulunk tőlük bármikor, ugyanis ezek a cégek vélhetően sokat költenek felhasználóifelület-tervezésre, vagyis többet tudnak erről a témáról, mint mi.
A menürendszer könnyítésével párhuzamosan máris egységesedett a különböző trendek kezelése is, így azok is könnyen áttekinthetők. A kívánságlista trendnél ráadásul a cserére felkínált könyveket is mutatja a rendszer, ami azt a célunkat mutatja, hogy az információk áttekinthetően és egyszerűen elérhetők legyenek.
Addig is lehet azt híresztelni a Molyról, hogy hetente megváltozik. Ez persze eddig sem volt így, de milyen klassz a feltételezés, hogy ennyit dolgozunk rajta…
Ha facebook lenne, nyomnék egy like- ot. :-D
Ha facebook lenne, nyomnék egy like- ot. :-D
@Jakab: Ha megosztod Facebookon? ;)
Az ismerőseim kevésbé értenék mi ez… De talán pont ezzel tetszik majd meg nekik. Megosztva-lájkolva.
Menedzsment körökben is használják a jó ötletek átvételét: benchmarkingnak hívják. Semmi szégyellnivaló nincs abban, ha jó, már bevált ötleteket vesz át az ember, hisz ez azt is jelenti, hogy figyelemmel kíséri az épp aktuális trendeket. Sok sikert a további fejlesztésekhez!
Menedzsment körökben is használják a jó ötletek átvételét: benchmarkingnak hívják. Semmi szégyellnivaló nincs abban, ha jó, már bevált ötleteket vesz át az ember, hisz ez azt is jelenti, hogy figyelemmel kíséri az épp aktuális trendeket. Sok sikert a további fejlesztésekhez!
@EszkiMóczy: A benchmarking inkább egyfajta összemérhetőség, nem? Bár kétségkívül használható ide, úgy tűnik.
Különben általában az igaz a Molyra, hogy sehonnan nem vesz át ötletet, egészen egyszerűen azért, mert a legjobb ötletgazdák fejlesztői kapacitása többszöröse a Molyénak, így ugyanazokat nem biztos, hogy sikeresen meg lehetne valósítani.
Azért szerintem a Molyon sokkal hosszabb szövegek is megjelennek, mint akár a Twitteren, akár a Facebookon, ezért zavaróbb a keskenység (nem csak azért, mert már megszoktuk szélesben). (Meg pl. most, hogy ezt írom, a szövegdoboz jobb széle becsúszik a fejlesztési napló alá, és az utolsó szót vakon gépelem – nem tudom, hogy ez egyedül nálam hiba-e, vagy a szövegdoboz lóg ki a hasábból.)
Egyébként nem értem ezt a webfejlesztési axiómát egy olyan korban, amikor egyre szélesebbek a monitorok.
Azért szerintem a Molyon sokkal hosszabb szövegek is megjelennek, mint akár a Twitteren, akár a Facebookon, ezért zavaróbb a keskenység (nem csak azért, mert már megszoktuk szélesben). (Meg pl. most, hogy ezt írom, a szövegdoboz jobb széle becsúszik a fejlesztési napló alá, és az utolsó szót vakon gépelem – nem tudom, hogy ez egyedül nálam hiba-e, vagy a szövegdoboz lóg ki a hasábból.)
Egyébként nem értem ezt a webfejlesztési axiómát egy olyan korban, amikor egyre szélesebbek a monitorok.
@Juci: Vannak még hibák, majd javítom őket. A széles monitor valójában csapda, nem tudod jobban fogyasztani az információt, mert szélesebb helyen terpeszkedik el, nem véletlen, hogy bizonyos szélesség felett már hasábokba szedik a szöveget nyomtatásban. Különben meg pl. az Indexen még ennél is hosszabb szövegek megjelennek, a cikkek szélessége mégis csak a molyos értékelések 92%-a.
De amúgy játszhatunk olyat, hogy mindenki számolja meg egy könnyen olvasható kötet egyes sorainak hosszát, és hasonlítsa össze, hogy vajon itt mennyivel kevesebb betű fér el egy sorban. Vagy éppen több.
Azért szerintem a Molyon sokkal hosszabb szövegek is megjelennek, mint akár a Twitteren, akár a Facebookon, ezért zavaróbb a keskenység (nem csak azért, mert már megszoktuk szélesben). (Meg pl. most, hogy ezt írom, a szövegdoboz jobb széle becsúszik a fejlesztési napló alá, és az utolsó szót vakon gépelem – nem tudom, hogy ez egyedül nálam hiba-e, vagy a szövegdoboz lóg ki a hasábból.)
Egyébként nem értem ezt a webfejlesztési axiómát egy olyan korban, amikor egyre szélesebbek a monitorok.
@Juci: az első mondatod remélem sokáig igaz lesz.
egy hangyányit lehet érdemes lenne első látásra is különbözni a csetelgetős, jelölgetős oldalakotól, bár tudom, hogy nehezebb egyéni utat járni, de talán hosszabbtávon látványosabb, mint beolvadni a nagyfazékba. persze a lájkolomoknak elég egy bejelölhető kocka is;)
@Juci: az első mondatod remélem sokáig igaz lesz.
egy hangyányit lehet érdemes lenne első látásra is különbözni a csetelgetős, jelölgetős oldalakotól, bár tudom, hogy nehezebb egyéni utat járni, de talán hosszabbtávon látványosabb, mint beolvadni a nagyfazékba. persze a lájkolomoknak elég egy bejelölhető kocka is;)
@HAri: Egy hangyányit , höhö
@HAri: Egy hangyányit , höhö
@blanche: na ezért szeretlek. kihallod ;)