Nem szeretek tanácsot adni, ha nem kérik, ezért ez a bejegyzés elsősorban a saját tapasztalataimról szól. De ha már beharangoztam, akkor persze legyen: Ne egyél tíz napig! Illetve egészen pontosan ne egyél tíz napig, és figyelj!

Csaknem egy hete fejeztem be egy kúrát, amelynek ez az alapja. Tíz napon át mindenfajta étel és ital helyett csak egy speciális, természetes összetevőkből álló kúraital, illetve víz és néhány gyógytea fogyasztása megengedett. Valószínűleg több ilyen is létezik, ezért mindegy is, hogy melyik módszerrel forgatod fel teljesen a életedet, a megfigyeléseid jó esetben hasonlóak lesznek az enyémhez. Ugyanis a kúra belehelyezett két igen érdekes önfejlesztési kísérletbe.

Tíz nap nem evés próbára teszi az akaraterőt. Tíz nap nem kávézás pedig az állóképességet, főleg napi négy-öt-hat csésze hirtelen megvonása után. Az előbbi miatt vállveregetést lehet begyűjteni a barátoktól, az utóbbi miatt pedig valójában hatékonyabb leszel, ugyanis akkor alszol, amikor fáradt vagy, és akkor dolgozol, amikor kipihent. De nem ez az igazán érdekes az egészben, hanem hogy teljesen megváltozhat az evéssel és ivással kapcsolatos viszonyod.

Már az első nap azon kaptam magam, hogy egy komolyabb feladat elvégzése után automatikusan indultam, hogy töltsek magamnak egy kávét. És miután felötlött bennem, hogy ezt most nem lehet, rögtön jött a következő gondolat is: ez a kávé valójában nem is lenne más, csak önmagam megjutalmazása a jól elvégzett feladat után? Mint kisgyermekkorban. Ha jó voltam, kaphattam csokoládét, ha nem, akkor nem. Persze mindig jó voltam, és lehet, hogy ez valójában meg sem történt, mindenesetre könnyen lehet, hogy a legtöbbünkben az étel és az ital régtől fogva egyfajta jutalmazási rendszerként épült be az életébe.

Meglehet, tudod, hogy jó vagy. Tudod egészen pontosan, hogy értékes a munkád, kiemelkedő az, amit csinálsz. Viszont amikor folyamatosan jutalmazod magad érte, valójában egy magad felett álló énkép elismerésére vágysz, aki nem rest, és „kockacukrot” töm a szádba, amikor csak hozzá fordulsz. Nem elfogadni a jutalmat pedig azzal jár, hogy rájössz: valójában te magad vagy az a kép, amelyet felállítottál célként, és egyáltalán nincsen szükséged arra, hogy ebben megerősítsd magad.

A másik érdekes megfigyelés inkább a környezetemhez kapcsolódik. Bár minden bizonnyal annak is jótékony hatása lenne, ha tíz napot magányban és csendben töltenél, de valószínűleg úgysem lehet elkerülni, hogy találkozz a hozzád közel állókkal, akiknek persze el kell mondanod, hogy a szokásodtól eltérően miért nem iszol kávét vagy alkoholt. Minden ilyen elmesélés azzal a mondattal kezdődne, hogy „tíz napig nem eszem, mert…”, és itt részleteznéd, hogy milyen kúrát csinálsz, mire jó, milyen mechanizmus alapján működik, és pontosan miből is áll.

Kétfajta emberrel találkoztam. Az egyik csoportnak már a „tíz napig nem eszem” után megvolt a határozott véleménye. „Ez hülyeség.” „Ez egészségtelen.” „Inkább mozognod kellene.” Csak éppen az a helyzet, hogy jelen esetben én voltam az, aki tudta, hogy miért csinálom ezt, milyen hatásai vannak, milyen kockázatai, és a többiek pedig nem tudták. És én döntöttem úgy, hogy számomra most ez a kúra a lehető legjobb választás.

Mindenkire nagy hatással vannak a környezetében lévő emberek. Rám is. De a tíz nap során kiderült, szükségem van arra, hogy bizonyos véleményeket kikapcsoljak az életemből, jellemzően olyan véleményeket, amelyek mellé nem társul valódi figyelem, valódi megértés, valódi elfogadás. Az ilyen nem hétköznapi vállalások a legjobb jelzői ennek, mert a mindennapi dolgokban jóval könnyebb hallgatni másokra.

Hallgatni másokra persze nem rossz dolog. A másik csoport igazán érdeklődő is volt, velük beszélgettem arról, hogy pontosan mi is ez a hirtelen elhatározás, mi a célom vele, miért is csinálom. És ők voltak azok, akiktől jött is extra üzenet, hogy élek-e még, bírom-e még, megettem-e már valakit a házban.

Befejezem. Két dologról volt szó ebben a bejegyzésben: az első, hogy ne csak tudd, hogy ki és mi vagy, hanem higgy is benne, a második, hogy azokban és azoknak higgy, akik benned is hisznek. Ennyire egyszerű, és szerencsére nekem tíz nap elég volt, hogy ez a részemmé váljon. Próbáld ki te is…