Na jó, rögtön elárulom, hogy a szakállas fiatalember nem Forrest Gump megformálója, hanem Méder Áron, aki egy mini yacht kategóriájú hajóval három év alatt körbehajózta a világot. Aztán erről írt egy könyvet. A Jaffa Kiadó pedig fogja és kiadja.

Ők pedig már szerveztek a Molyon igen kellemes akciókat, és most azt találták ki, hogy Méder Áron élménybeszámolóját valamennyire molyos eseménnyé alakítják át: akik előre regisztrálnak és eljönnek február 27-én 18 órától a Menta Teraszra, kapnak egy példányt ajándékba a könyv egy limitált kiadásából. Információim szerint nem lesz benne a teljes kötet anyaga, viszont ajándék relikviaként fog tartozni hozzá a Carina vitorlájának egy darabkája.

Úgyhogy ha van kedved meghallgatni egy nem mindennapi ember nem mindennapi kalandját, ráadásul mindezt molyok társaságában, akkor jelentkezz minél hamarabb. A jelentkezés gombja alatt azt is láthatod, hogy kikkel fogsz összefutni aznap.

Az este különben a Port.hu Premier Party rendezvénye, így hajnalig lesznek programok, értelemszerűen nem csak molyoknak. Íme a hivatalos meghívó szövege: „Sok szeretettel várunk benneteket 2010. február 27-én, szombaton 18 órától a PORT.hu Premier Partyra a Menta Teraszon! A februári rendezvény érdekessége, hogy ott lesz Méder Áron is, aki 3 év alatt kerülte meg a Földet egyedül a vitorlásával. Élményeiből született egy könyv Békét és szelet! – Három év alatt a Föld körül címmel, mely a jövő hónapban fog megjelenni. A PORT.hu Premier Partyn vetítéssel és dedikálással egybekötött élménybeszámolót tart a szerző. Az este a továbbiakban a MOMÉ-soké. A 2009-ben végzett, legtehetségesebb alkotók kisfilmjeit láthatjuk, illetve a lounge-ban az ő kiállításuk lesz. A talpalávalót a Kistehén zenekar tagjaiból verbuválódott Intim Torna Illegál biztosítja. Késő estétől a már rezidensnek mondható Dj Classik játszik.”

Úgy tűnik, hogy érdemes komoly szerepet szánni a Moly kiállításának, ugyanis a legtöbben szeretik ezeket a képeket a címlap tetején látni. Most külön öröm, hogy olyan Moly-tag készítette a jelenlegi grafikát, akiről már molyos tagként derült ki, hogy jól áll a kezében az ecset…

László Mariann grafikus, illusztrátor, designer. Nyughatatlan, adrenalinfüggő szőkenő, szereti a jó könyveket, a tengert, a Guinnesst, a labradorokat. 1983-ban született Szombathelyen, előbb tudott rajzolni, mint járni, papír-ceruza és könyv mindig volt nála, ez a mai napig így van. Iskoláit Szombathelyen és Budapesten végezte, ezalatt, illetve ezt követően pályakezdőként több kiadónak is dolgozott, szerkesztett és illusztrált általános iskolai és középiskolai tankönyveket, oktatójátékokat, gyermekeknek szóló újságot, foglalkoztató füzeteket, kifestőket. Majd ismét iskolapadba ülve, a grafikával és kiadványszerkesztéssel könnyedén összeegyeztethető marketing és reklám szakirányban tanulva kis időre szakított az alkotói léttel, és sikeres vizsgáit követően kipróbálta magát a „túloldalon”, a nyomdaiparban is. Januárban indította útjára első blogját, melyen a képein és a tapasztalatokon kívül nyomon követhetők az elkészülés fázisai is, valamint tippeket, trükköket, fortélyokat is megoszt az olvasókkal.

„Mióta az eszemet tudom életem része a rajzolás, festés. Sokféle technikát kipróbáltam, a papíron és vásznon kívül festettem már falra, fémre, fára, kőre, szeretek kísérletezni, nem telik el nap rajzolás nélkül. Ha nincs máskor időm, akkor éjszaka rajzolok vagy festek. Ma már biztos vagyok benne, hogy életem hátralévő részében ezzel szeretnék foglalkozni, hiszen tudom milyen, amikor nélkülözöm az alkotást: üres az életem. Hiszek a vizuális kommunikáció erejében, tudatosan figyelem a képeim kiváltotta hatásokat. Szeretem, ha egy kép elgondolkodtat. Elárulom, nem mindig az számít, hogy mit ábrázolok, és technikailag hogyan, hanem az, hogy mi az a mögöttes jelentéstartalom, amit átalakítok a megjelenési formává… illetve ha valaki az én képeim hatására megkedveli a művészetet, vagy kipróbálja rajztudását, már érdemes folytatnom, amit elkezdtem.”

Kösz, @Leoni!

Csak a cím leírása után jutott eszembe, hogy az egész hétvégén hőemelkedéssel nyefegtem, de valójában olyan címet akartam adni, ami megfelelően leírhat egy igazán remekül végződő estét. Ugyanis pár perce kaptam egy emailt, amely a következő molyos címlapgrafikát tartalmazta, és ezúttal került egy „werkgrafika” is mellé, amellyel időnek előtte be lehet harangozni az új kiállítási darabunkat (a képet persze ki kellett takarnom, hogy mindenkinek meglepetés legyen).

Az alkotó nevét nem is árulom el, ha megírja az önéletrajzát, akkor holnap úgyis ünnepélyes keretek között mutathatom be őt. Addig is felbontok egy üveg sört nagy örömömben. Nos, izgultok?

Kedves friss látogatónk, nagyon szépen kérünk, ne ijedj meg, ha ma a Molyra tévedsz, és számos furcsa felhasználónévvel és avatarral találkozol. Ma ugyanis farsang van éppen nálunk, és ez bizony furcsa helyzeteket eredményezhet (a hasonlóan elmebeteg kalóznap értékelése a http://moly.hu/bejegyzesek/atkozott-kalozok-a-moly-kaloznapi-merlege címen olvasható). Kitartás, csak egy nap…

A Moly felhasználói felülete igen gyakran változott az elmúlt időben, és bár mindegyik változat érdekes kísérletezés volt, valójában egyik sem lett teljesen jó megoldás.

Ugyanis nem alkalmazta a mai webes tervezés egyik axiómáját: minden kéthasábos oldalt be kell tudni illeszteni 800 px szélességbe, és minden háromhasáboshoz elégnek kell lennie az 1024 px szélességnek. (Ha könyves hasonlat is kell, akkor Kese kalapos egyik mondata pontosan megvilágítja a kérdést a Kincskereső kisködmönben: „Nem szeretem a nagy fejű gyereket, mert a nagy fejben nagyon szétszalad az ész. A kis fej jobban összefogja.”)

A hosszas elmagyarázás helyett elég csak megmutatni ezt a Facebookon és a Twitteren, de már ez is felesleges szinte, ugyanis a mostani belső menürendszer máris sokkal használhatóbb és átláthatóbb, mint a korábbiak. Így ezek a változtatások most már hosszútávon megmaradnak, ugyanis ilyen keskeny oldalon nemigen lehet másképpen szervezni az információkat. Kényszer szülte tökéletesség. Vagy legalábbis afelé halad…

Nyilván felteheted a kérdést a példákból kiindulva, hogy akkor mi most a Facebookot vagy a Twittert utánozzuk? Egyrészt nem utánozzuk őket ezzel a változtatással, csak alkalmazunk egy elvet, ami náluk jól működik. Másrészt jó ötletet szívesen eltanulunk tőlük bármikor, ugyanis ezek a cégek vélhetően sokat költenek felhasználóifelület-tervezésre, vagyis többet tudnak erről a témáról, mint mi.

A menürendszer könnyítésével párhuzamosan máris egységesedett a különböző trendek kezelése is, így azok is könnyen áttekinthetők. A kívánságlista trendnél ráadásul a cserére felkínált könyveket is mutatja a rendszer, ami azt a célunkat mutatja, hogy az információk áttekinthetően és egyszerűen elérhetők legyenek.

Addig is lehet azt híresztelni a Molyról, hogy hetente megváltozik. Ez persze eddig sem volt így, de milyen klassz a feltételezés, hogy ennyit dolgozunk rajta…

Az elmúlt héten megszaporodtak a hibajelzések a megfelelő témában annak eredményeképpen, hogy a Moly napokig különféle kísérleti rendszeren és üzemmódban működött. A Moly könyves játszótér jellemzője igaz a fejlesztésekre is, ezúttal például a Twitter által is használt cache-elési megoldást próbáltuk ki. Több kudarccal, mint sikerrel. De hát egy jó fejlesztőnek tudnia kell, hogy mit tartson meg és mit dobjon el, és valljuk be, hogy az a környezet, amelyben a világ legnagyobb mikroblog-szolgáltatója működik, korántsem vethető össze a mi technikai lehetőségeinkkel, tehát jobbnak tűnt más megoldás után nézni.

Ennek már most érezhető az eredménye, a Moly nagyjából kétszer olyan gyors lett, mint előtte, és a beállítások finomhangolása még csak most kezdődött el.

Az „ilyen volt, ilyen lett” diagramok nemcsak a válaszadási idő csökkenését jelzik, de a kiugró tüskék is sokkal laposabbak. A mostani rendszerfejlesztések révén ismét megnyugtató sebességgel működik a rendszer, így hamarosan pár izgalmas újdonságra lehet készülni, de ezekről majd akkor, amikor…

Vannak olyan szavak, amelyek már önmagukban is versek (talán ezekre a koronát még annak idején @juice tette fel a „Balatonzárszó” című tartalmú költeményével), a haikukat is végletes tömörségük emeli naggyá.

A Jaffa Kiadó mostani akcióját sem érdemes túlragozni: Feldmár András bármelyik könyvének megrendelése esetén az ingyenes postázás mellett ajándékkötetet küldenek, ez pedig a híres pszichiáternek és terapeutának Büky Dorottya fotóihoz írt haikuit tartalmazza, amelyeket Tandori Dezső fordított magyarra.

A Jaffa általában igen nagy kedvezményt ad a könyvekre, ebben az akcióban viszont teljes áron lehet megrendelni őket. Viszont én még nem találkoztam olyannal, amikor az ajándékkönyv értéke majdnem duplája a megvehetőknek (a leporellószerű kiadványból részletek a Küszöbgyakorlatok blogon láthatók), úgyhogy megint sikerült egy különleges ajánlatot összehozni a molyosoknak.

Nem a címben olvasható sorrendben: a mai statisztika szerint az elmúlt 30 napban több mint 2.000.000 oldalletöltés történt a Molyon, így az a becslésem, hogy január végére érjük el ezt az értéket, már két héttel korábban teljesült.

A 20.000.000 egy más jellegű adat: összesen ennyiszer lett rögzítve, hogy egy tartalmi elem megjelenjen a tagok aktivitását jelző Friss folyamban. Óriási szám, nem csoda persze, hiszen egy átlag moly legnagyobb problémája az információáradat szűrése. Ezért tegnaptól a kedvenceléseket már nem látják az ismerősök, helyette külön villanykörteikon szolgál a megosztásra.

A könyvek pedig azok, amelyeket olvasok éppen. A Noé bandája a Jaffa Kiadótól került hozzám, az együttműködésünk a napokban fog folytatódni. Az Ingyen! címűt pedig @frkandris, a Gyümölcstárhely egyik tulajdonosa adta kölcsön, nem véletlenül.

A számok és a könyvek mind jelzések arra, hogy többet kell foglalkoznom a stratégiával. Holnap rengeteg olvasnivaló vár rám, ez lesz az első lépcső…

Ismét @NatashaK tollából…

A napokban irodalmi tudást felmérő játékra invitáltunk titeket. Azóta a verseny lezajlott a honfoglalo.hu-n és mint @Izolda listájából utólag kiderül, @szöszmösz vitte el a molyok közül a legjobb, 134. helyezést a 3288 emberből, míg én csak a 1296. lettem. Mentségemre legyen szólva, hogy szinte csak nehéz kérdéseket kaptam…

A vetélkedő után viszont sok moly, többek között én is ottmaradtunk az oldalon, hogy egymással is megmérkőzzünk – az ember általában ilyenkor döbben rá, mennyire nincs képben az irodalmi kérdésekben, épp ezért már jó előre leszögeztem: nem ér rajtam nevetni, ha butaságot tippelek. Mindenesetre jó volt megmozgatni a molyos közösséget, érezni az adrenalint a vérünkben, szórakozni és persze egy kicsit összetartani.

Tanulság? 1. Aki nincs képben az évszámokat illetően, az inkább tippeljen, de jól – csak így győzhet. 2. @Bence hiába tagadja, nem mert velünk megmérkőzni, úgyis tudja, hogy csak utolsó lehet. 3. Molyos emberekkel szórakozni jó!

Még január elején töltöttem el pár igen kellemes órát @Lobo és @NatashaK társaságában, amikor végre személyesen is megismerhettem őket, továbbá olyan érdekes információkra is szert tehettem, mint hogy @NatashaK nem szereti a gombalevest.

A Freeblog könyves mellékletének szerkesztőinek szerencsére azóta van is idejük – váltott műszakban – a Moly híreinek és blogbejegyzéseinek a válogatására, de ezen túlmenően két igen izgalmas vállalkozásba is fogtak.

Már olvasható @Lobo sorozatának első része, amelyben könyves bloggereket kért fel, hogy emeljék ki az elmúlt tíz esztendő legjobb első megjelenésű könyveit, és írjanak rövid értékelést hozzá. Egyelőre az 50-41 közötti helyezések olvashatók, úgyhogy az izgalmak folyamatosan fokozódni fognak.

@NatashaK pedig interjúsorozatot tervez, amelynek első alanya éppen @Lobo – a vele folytatott beszélgetés már kikerült a netre. Ez utóbbinál külön köszönet @Lobo-nak a Moly említéséért. És mivel az interjúkészítő járatlannak tartja magát a műfajban, ezért minden bizonnyal egy kis molyos támogatás is jólesne neki. Úgyhogy ne csak olvassátok, hanem véleményezzétek is.

2010 igen izgalmasan indul. A Moly sikere már önmagában demonstrálja a közösség erejét, és nagy örömmel tölt el mindig, ha tagjaink a komoly molyos aktivitásuk mellett még nagy dolgokat is letesznek az asztalra. Csak így tovább…