Zsoldos Péter magyar
1930. április 20. (Szentes) – 1997. szeptember 26. (Budapest)
Katalógusnév | Zsoldos Péter |
---|---|
Nem | férfi |
Honlap | zsoldospeter.hu |
Könyvei 8
Kapcsolódó sorozatok: Gregor Man-trilógia · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Kozmosz Fantasztikus Könyvek · (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek Metropolis Media · Szépirodalmi kötetek Metropolis Media
Illusztrálásai 1
Antológiák 2
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
Néha egyetlen ember is képes arra, hogy megindítsa a történelem szekerét, de ha azután elébe áll, biztosra veheti, hogy szétmorzsolják a kerekek.
166. oldal , Lail 4.
Dimmu nem szégyellte bevallani tudatlanságát, de ettől tanítványai csak jobban hittek abban, amire azt mondta: ismerem.
Sok minden történt az alatt az év alatt és a következőkben is, de az ember emlékezete furcsán alakítja a múltat, csak az eredmények vagy a szerencsétlenségek kövei emelkednek ki a hétköznapok homokjából. Igazságtalan torzulás ez, mégis nehéz tenni ellene; mire észreveszed, már elszálltak a napok, az évek, és amit visszaidézel, nem az, ami valóban megtörtént, csupán kivonata, ilyen vagy amolyan vetülete a múltnak, róla alkotott ítéletedet mai tudásod formálja, mellyel már azt is tudod mi történt holnap. Mikor hozzákezdtem, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. De most már folytatnom kell, kötelesség ez veletek szemben, függetlenül attól, hogyan sikerül.
Avana 18. fejezet
Lehet-e hinni a rosszat, mikor körülöttünk minden az élet szépségét sugározza, a nedves falak felszáradnak, köd helyett virágillat lopakodik végig az utcákon, az első halászbárkák kifutnak az elcsendesült tengerre, és a langyos éjszakákon az ember a friss lombjukat próbálgató fákkal együtt szeretne az égig nyújtózni?
Lail, 10. fejezet
Hogyan magyarázzam meg egy főpapnak, hogy nincsenek istenek, mikor abból él, hogy vannak?
282. oldal
Azt hiszem, a legjobb, ha azzal a pillanattal kezdem, mikor egyedül maradtam, bár ez a meghatározás nem pontos. Korábban is sokszor egyedül voltam már, és később jöttek idők, mikor még inkább magamra maradtam. Ugyanakkor a valóságban sohasem voltam egyedül, létezésem mindig sok embert foglalkoztatott. Ha másként nem, tartottak tőlem, vagy gyűlöltek. De az egyedüllétnek különösen érzékelhető (Dave, aki szeretett matematikai kifejezéseket használni, biztosan úgy mondaná, hogy szinguláris, kitüntetett) pillanata volt az, mikor az ajtó becsukódott mögöttem, és a lift halk zúgással ereszkedni kezdett.
(első mondat)
Aki a mi civilizációnkban nőtt fel, soha nem tudja elképzelni sem, milyen hosszú lehet egy éjszaka. Nappal a látható világ mozgásának rendje hordozza az időt, mindegy, hogy mi, egy levél rezgése vagy az óra mutatói. A sötétség végtelenségét azonban nincs máshoz mérned, csak szíved dobogásához, a lehulló csöppek zuhogásához, és ha megkísérled, előbb bolondulsz meg, mint kiszámolnod sikerül, hatvan perc hosszat rajtuk. Egy-egy éjszakán átéltem egész életem, s azóta értem igazán emberőseim imádatát a nap és a tűz – a természet vagy emberkéz szülte fény – iránt. A nappalok rövid közjátékok voltak csupán folyton megújuló végtelenségében, könyörtelenül jött, s vonakodva távozott hajnalban, legyőzetlenül csak visszavonult, hogy tizenkét óra múltán újból rám borítsa az időtlen létezés kínját.
153. oldal (2.kiadás)
Vagy bele kell nyugodnunk, hogy a valóság ebben a világban igazságok és véletlenek ismeretlen arányú keveréke, amit egy vak és süket óriás rázogat fületlen cserépkorsóban?
76. oldal