Witold Gombrowicz lengyel
1904. augusztus 4. (Małoszyce, Lengyelország) – 1969. július 24. (Vence, Franciaország)
| Teljes név | Witold Marian Gombrowicz |
|---|---|
| Katalógusnév | Gombrowicz, Witold |
| Nem | férfi |
Könyvei 13
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magvető Világkönyvtár Magvető · Dráma Európa · Witold Gombrowicz művei Kalligram
Antológiák 2
Róla szóló könyvek 3
Népszerű idézetek
– Az meg ott a Könyvtár.
S valóban, a következő, Négyszögletes nagy szobában könyvek, iratok szerteszét a padlón, mintha talyigából Döntötték volna ki; mennyezetig érő hegyek; ottan pedig, e hegyek között, nosza szakadékok, irtások, horhosok, görgetegek, nyiladékok s por, piszok annyi, hogy facsarja az orrunk. E hegyek csúcsán meg igen sovány Olvasók ültek, akik ott olvastak! volt belőlük hét vagy nyolc is. – Könyvtár – mondja Gonzalo –, könyvtár, ajaj, mennyi vesződségem van ezzel a rengeteg sok könyvvel, valóságos istencsapás, merthogy zsenik, az Emberiség legkiválóbb szellemei írták őket, és fölöttébb értékes, becses művek, de mi haszna, uraim, ha Marakodnak, Marják egymást, s Olcsóbbodnak önnön bőségüktől, mert túl Sok, túl Sok a könyv, és nap mint nap újak jönnek, elolvasni, egyszerűen lehetetlen, mert túl Sok, ó, túl Sok. Szóval, uraim, Olvasókat fogadtam föl, és busásan megfizetem őket, mert szégyenlem, hogy a sok könyv Olvasatlanul heverjen, de túl Sok, s noha szünet nélkül, egész nap olvasnak, elolvasni mind nem bírják.
101. oldal, Transz-Atlantik
A regényirodalom.
Emlékezzünk a regényhozamra is: jó termés volt. Csupa kitűnő alkotás, legalábbis az egykori recenziókból ez derül ki. Volt egyszer egy beszélgetésem Nalkowskával, egy könyv kapcsán. Ő: – Annyi remek megfigyelés van benne, annyi íze, zamata, sava-borsa, tudja, annyi sajátos bája, saját titka… csak venni kell a fáradtságot, közelebbről szemügyre venni, és ez mind-mind megtalálható benne…" Én: – Nézze, itt egy doboz gyufa, ha ezt közelebbről szemügyre veszi, egész világokat bányászhat ki belőle. Ha ízeket keres egy könyvben, bizonyára talál is, hisz megmondatott: keressetek és találtok. De a kritikusnak nem az a dolga, hogy böngésszen, kutasson, nem, üljön csak karba font kézzel, és várja, hogy a könyv megtalálja őt. A tehetséget nem mikroszkóppal kell felkutatni, a tehetség verje félre az összes harangokat, és hívja fel magára a figyelmet.
330. oldal, 1955/XVII. (Kalligram, 2000)
Menjetek csak, menjetek csak, Honfitársak a Nemzethez! Menjetek csak ahhoz a szent és alighanem elátkozott Nemzethez! Térjetek meg ahhoz a Sötét szt. Teremtményhez, ki századok óta csak döglődik, de megdögleni nem tud! Térjetek meg ahhoz a szt. Csudabogárhoz, akit a Természet is átkoz, ki folyvást csak születik, de Megszületni nem tud! Menjetek csak, menjetek, hogy titeket se Élni, se Megdögleni ne engedjen, hanem csak a Lét és Nemlét közé mindörökre felfeszítsen. Menjetek csak a szt. Nyámnyilához, hogy titeket újfent Összenyálkásítson!
11. oldal, Transz-Atlantik
A gőgöt, az önhittséget, az ambíciót nem lehet kiiktatni az írásból, mert ez az alkotás motorja.
Mondjátok csak, mit gondoltok – szerintetek az olvasó nem csupán részeket asszimilál-e, és azt is csak részlegesen? Olvas egy fejezetet vagy részletet, aztán abbahagyja, hogy valamivel később elolvassa a következő részletet; nemegyszer megesik, hogy a közepén vagy a végén kezdi, és úgy halad visszafelé, az eleje felé. Néha olvas pár részletet, aztán félredobja a könyvet – nem is biztos, hogy azért, mert nem érdekli, csak eszébe jutott valami más. De még ha végül el is olvassa az egészet – azt hiszitek, képes lenne felmérni, átlátni az egyes részek egymáshoz való viszonyát és összhangját, ha egy szakértő nem magyarázná el neki? Hát azért küszködik az író évekig, vagdos, hajlítgat, toldoz-foldoz, izzad és kínlódik, hogy egy szakértő azt mondja az olvasónak: jó a szerkezet? De menjünk tovább, tovább, mindennapi, személyes tapasztalataink területére! Vajon akár egy telefon, akár egy légy nem épp azon a ponton szakítja-e el az olvasót az olvasmányától, ahol az egyes részek a drámai megoldás egységében futnak össze? Hát még ha épp ekkor lép a szobába (mondjuk) az olvasó bátyja, és mond valamit! Az író nemes igyekezete kárbavész a báty, a légy vagy a telefon miatt… […] Ráadásul azt is vegyétek figyelembe, hogy a ti páratlan, kivételes és kidolgozott művetek csupán része harmincezer más, ugyancsak páratlan, a „minden napra egy tojás” elv alapján létrejött műnek. Szörnyűséges részek! Hát azért szerkesztünk egészet, hogy az olvasó részének a részecskéje a mű részének a részecskéjét fogadja magába, és azt is csak részben?
88-89. oldal
„Az ember Isten és az Ifjú között van.”
Kifejtve: az embernek két ideálja van, az istenség és az ifjúság. Tökéletes akar lenni, halhatatlan, mindenható – Isten akar lenni. Virágzó akar lenni, friss, mint aki most lép az életbe – Ifjú akar lenni. Tökéletességre vágyik, de fél tőle, mert tudja, hogy ez a halál. Nem akarja a tökéletlenséget, de vonzza, mert az az élet és a szépség.
101. oldal