!

William Buxton magyar

Szántai Zsolt

KatalógusnévBuxton, William

Könyvei 1

William Buxton: Az első jel – Baldur vére

Népszerű idézetek

MissWenut>!

Szóval a kezdetekre vagy kíváncsi. Oké, haver, elmondom, amit tudok. De csak neked és csak egyszer. Indítsd be a ketyerédet, told közelébb azt a mikrofont, aztán rajta. De figyelmeztetlek, én egy kicsit másképpen látom a dolgokat, mint ti, az új nemzedék tagjai. Az én számomra még mindig nem természetes, hogy egy kaporszakállú törpe ékszerboltot nyit a Fifth Avaneu-n, és hogy elfcsajok táncolnak a párizsi Moulen Rouge-ban.

44. oldal, 2. fejezet (Neotek, 1995)

MissWenut>!

– Nem vagytok itt.
– Mi? Ezt meg hogy érted?
– Elf barátunk úgy érti – szólalt meg Dweller, a törpefalka főnöke –, hogy nem vagyunk itt teljes fizikai valónkban. Testünk most valahol a síkok közötti térben lebeg, és arra vár, hogy magunkhoz szólítsuk.

224. oldal

MissWenut>!

A japán haverom előtt ülő ezredes bólintott, arcára kiült a jellegzetes Ázsia-vigyor, de minden különösebb ceremónia nélkül belekezdett a mondókájába.

56. oldal, 2. fejezet (Neotek, 1995)

MissWenut>!

Imádom, amikor valaki teljes bizonyossággal megállapítja a nyilvánvaló dolgokat!

86. oldal, 3. fejezet (Neotek, 1995)

MissWenut>!

Nem, a dimenzióutazás nem azonos az időutazással. Ez valami egészen más. Azok a világok – és bárki bármit mond, igenis véges az ilyen világok száma! –, amelyekre bármikor át tudsz ruccanni, ugyanúgy a jelenben vannak, mint te magad. Az idősík azonos, csak éppen a dimenzió más.

210. oldal, 10. fejezet (Neotek, 1995)

MissWenut>!

Hirtelen azon kaptam magam, hogy iszonyatosan félek. Először nem tudtam, mi válthatta ki bennem ezt a furcsa érzést, de hogy egyre tovább haladtunk, egyszercsak rádöbbentem, a zaj lehet az oka. A fene tudja, de mindig úgy képzeltem, ha valahol csend van, akkor az az óceán feneke, de most akkora hangzavar volt körülöttünk, mint a Broadwayn csúcsforgalomban.

248. oldal, 13. fejezet (Neotek, 1995)

MissWenut>!

Na, haver, remélem, elégedett vagy. Sikerült első kézből származó információkhoz jutnod. Megírhatod végre azt a nyavalyás cikkedet, vagy könyvedet, vagy mi a francot akarsz csinálni. A többit, azt hiszem, már te is tudod. Mert ha nem, akkor mást faggass, mert nekem ebből ennyi éppen elég volt.

293. oldal, 15. fejezet (Neotek, 1995)

MissWenut>!

– Mi ez? – kérdezte tört angolsággal a disznófejű orosz. Valami Iljics volt a neve, vagy Nyikolájevics, vagy hasonló; egyszer már olvastam róla valami jelentésben.

61. oldal, 2. fejezet (Neotek, 1995)

MissWenut>!

Ezután a közös gyakorlatozás következett. A zombikkal, azonkívül, hogy időnként eléggé értetlenek voltak, nem volt semmi baj, de bevallom, igencsak megizzadtam, mire sikerült rávennem az elfeket arra, hogy működjenek együtt a törpékkel.

187. oldal, 8. fejezet (Neotek, 1995)

MissWenut>!

Most már csak azt nem értettem, nekik miért nem jutott eszükbe az, amire ez a pápacsicska rögtön rájött. Mindegy, gondoltam, senki sem lehet hibátlan. A tudósoknak különben is szokásuk, hogy az erdőt keresik, de nem találják, mert a fák eltakarják előlük a kilátást.

98. oldal, 4. fejezet (Neotek, 1995)