!

Willa Cather amerikai

1873. december 7. (Gore, Virginia, Amerikai Egyesült Államok) – 1947. április 24. (New York City)

Tudástár · 15 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv · 1 film

Teljes névWilla Sibert Cather
KatalógusnévCather, Willa
Nem

Képek 2

Könyvei 14

Willa Cather: Az én Antóniám
Willa Cather: My Ántonia
Willa Cather: Death Comes for the Archbishop
Willa Cather: The Professor's House
Willa Cather: O Pioneers!
Willa Cather: The Song of the Lark
Willa Cather: Sapphira und das Sklavenmädchen
Willa Cather: Consequences
Willa Cather: Az aranyszínű dóm
Willa Cather: Árnyékok a sziklán

Kapcsolódó sorozatok: Az én Antóniám · Great Plains Trilogy angol · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Collins Classics Collins · Penguin Drop Caps Penguin angol · Tale Blazers Perfection Learning angol

Antológiák 11

Géher István (szerk.): Az elveszett kisfiú
Peter Straub (szerk.): American Fantastic Tales
Ann VanderMeer – Jeff VanderMeer (szerk.): The Big Book of Classic Fantasy
Csantavéri Júlia – Kálmán Judit (szerk.): Hungarovox antológia 2022
R. V. Cassill (szerk.): The Norton Anthology of Short Fiction
Mai amerikai dekameron
John Updike – Katrina Kenison (szerk.): The Best American Short Stories of the Century
The Greatest Ghost and Horror Stories Ever Written 4.
Diana Secker Tesdell (szerk.): Christmas Stories
Diana Secker Tesdell (szerk.): Garden Stories

Róla szóló könyvek 1

A. S. Byatt – Ignes Sodre: Imagining Characters

Népszerű idézetek

kaporszakall>!

Leültem a kert közepén, ahol aligha közelíthetett meg észrevétlenül a kígyó, és nekivetettem a hátam egy meleg, sárga töknek. A barázdákban csepleszmeggy nőtt, s teli volt gyümölccsel. Hátrahajtottam a bogyót védő háromszögű, pergamenszerű levélkéket, s megettem néhány szemet. Körülöttem óriás szöcskék, kétakkorák, mint amekkorát életemben láttam, akrobatamutatványokat végeztek a száraz tökindák közt. A szántásban pockok futkároztak fel-alá. Itt lent, a vízmosás védett fenekén nem fújt erősen a szél, de hallottam, hogy odafent, a síkon csak fújja zümmögő nótáját, és láttam, hogy hullámzik a magas fű. Meleg volt alattam a föld, és meleg, mikor szétmorzsoltam az ujjaim közt. Fura kis vörös bogarak másztak elő valahonnét, és vonultak lassan körülöttem, mint a katonák. Fényes, karmazsinvörös hátukon fekete pöttyök. Amennyire bírtam, mozdulatlan maradtam. Nem történt semmi. Nem is vártam, hogy történjék. Az voltam magam is, ami a tök, és nem is akartam több lenni: feküdtem a napon, és sütött a nap. Boldog voltam. Talán akkor érezzük magunkat így, ha meghalunk, s valami teljesség részévé leszünk, legyen az akár a nap és levegő, akár a jóság és tudás. Akárhogy is, ez a boldogság: beleolvadni valamibe, ami hiánytalan és nagy. S ha ez esik az emberrel, úgy esik, mint az elalvás, magától.

23-24. oldal (Első könyv: Shimerdáék)

_ada >!

Mikor a kemény tél után megjött a tavasz, az ember nem tudott betelni a friss levegővel. Minden reggel újra meg újra ráébredtem, hogy vége a télnek. A tavasznak egyetlen olyan jelét se láttam, mint annak idején Virginiában; nem voltak rügyező fák, virágzó kertek. Egyszerűen csak tavasz volt: tavaszi lüktetés, könnyű nyugtalanság, az élet lényege mindenütt, az égen, a fürge fellegekben, a sápadt napsütésben, a meleg, heves szélrohamokban – hirtelen támadtak, és hirtelen ültek el, szeszélyesek voltak és játékosak, mint egy-egy nagyra nőtt kölyökkutya, mely fölugrik rád, aztán lefekszik, hogy simogasd meg. Ha vakon löknek ki a vörös pusztaságba, akkor is tudtam volna, hogy tavasz van.

98. oldal, 17, Első könyv - Shimerdáék

_ada >!

Azzal a szomorkás érzéssel csaptam föl a könyvet, hogy a halandók életében éppen a legszebb napok szállnak el leghamarább.

204. oldal, 2, Harmadik könyv - Léna Lingard

_ada >!

– Tudod-e, Antónia, hogy mióta elmentem innét, senkire se gondoltam annyit, mint rád? Olyan jó volna, ha a szerelmem lennél, vagy a feleségem, az anyám, a húgom – akármi, ami egy nő egy férfi számára lehet. Te minden gondolatomnak része vagy; tőled függ, hogy mit szeretek, és mit nem, hogy mi ízlik – százszor is érzem, pedig nem is gondolok rá. Nélküled én már nem is volnék én.

248. oldal, 4, Negyedik könyv - A pionírasszony története

orvosi_székfű>!

Az ember sose tudhatja, mit hoz ki belőle a szegénység. Egy asszonyt kapzsivá tesz, ha látja, hogy a gyerekei szükséget szenvednek.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szegénység
orvosi_székfű>!

Jólesett a csönd, és a tiktakkoló óra ragyogó társaság volt. Elővettem a Robinson Crusoe-t, és megpróbáltam olvasni, de Robinson élete ott a szigeten egyhangúnak tetszett a mienkhez képest.

84. oldal

kaporszakall>!

Megpróbáltam aludni, de a szekér annyira zötyögött, hogy majd elharaptam a nyelvemet, s rövidesen minden tagom fájt. Lelapult a szalma, kemény volt az ágyam. Óvatosan kicsúsztam a bölénybőr alól, föltérdepeltem, és kikukkantottam a szekér oldala fölött. Mintha nem is lett volna mit látnom; se kerítés, se patak, se fa, se domb, se szántó. Ha út volt is, nem láttam a csillagok halvány fényében. Semmi, csak föld: nem is táj, csak a táj anyaga. Nem, nem volt semmi, csak föld – enyhén hullámos, azt tudtam, mert gyakran csikordult meg a keréken a fék, amint leereszkedtünk valami horpadásba, csak hogy fölkapaszkodjunk a túlsó partján. Úgy éreztem magunk mögött hagytuk a világot, valahol a világ végén járunk, túl az emberi igazságszolgáltatás határán. Soha még nem néztem föl az égre úgy, hogy ne láttam volna mindjárt egy ismerős hegygerincet is. De itt teljes volt az ég kupolája, nem volt rajta semmi csorba. Nem hittem, hogy halott apám és édesanyám odafentről nézne; ott keresnek még az akol mellett lent a patak partján, vagy a fehér úton, mely fölvisz a hegyi legelőkre. Magam mögött hagytam az ő szellemüket is. A szekér rázott, s vitt, nem tudtam, hova. Ha soha nem érkezünk meg sehova, az se lett volna baj. Ez a föld és ez az ég közt úgy éreztem: nem is vagyok már, hírmondó se maradt belőlem. Aznap este imádkozni se imádkoztam: most már, gondoltam, lesz, ami lesz.

16. oldal (Első könyv: Shimerdáék)

orvosi_székfű>!

Black Hawk, az új világ, ahova beköltöztünk, tiszta és rendezett kis prérivároska volt: fehér kerítések, a házak körül szép zöld kertek, széles, poros utcák, s a deszkajárdák mentén formás kis fácskák. A város közepén két sor új, téglából épült „üzletház”, egy tégla iskolaépület, a bíróság és négy fehér templom.

118. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Black Hawk, Nebraska állam, USA
orvosi_székfű>!

Akkoriban sok komoly fiatalember akadt a hallgatók közt, aki a gyéren lakott állam tanyáiról, szétszórt kisvárosaiból jött az egyetemre. Egyik-másik fiú egyenesen a kukoricamezőkről jött egy nyári bérével a zsebében, kopottan és koplalva húzta ki a négy esztendőt, igazán hősies önfeláldozással végezvén el az egyetemet. A tanári kar is fura együttes volt: pionír vándortanárok, az Ige partra vetett hirdetői, néhány, egyetemről épp hogy kikerült, lelkes fiatalember. A fiatal egyetemen, mely alig pár éve támadt a prérin, az igyekezet, a várakozás és a fényes remények légköre uralkodott.

200. oldal

Izolda P>!

One afternoon in the autumn of 1851 a solitary horseman, followed by a pack-mule, was pushing through an arid stretch of country somewhere in central New Mexico. He had lost his way, and was
trying to get back to the trail, with only his compass and his sense of direction for guides. The difficulty was that the country in which he found himself was so featureless--or rather, that it was crowded with features, all exactly alike. As far as he could see, on every side, the landscape was heaped up into monotonous red sand-hills, not much larger than haycocks, and very much the shape of haycocks. One could not have believed that in the number of square miles a man is able to sweep with the eye there could be so many uniform red hills. He had been riding among them since early morning, and the look of the country had no more changed than if he had stood still. He must have travelled through thirty miles of these conical red hills, winding his way in the narrow cracks between them, and he had begun to think that he would never see anything else. They were so exactly like one another that he
seemed to be wandering in some geometrical nightmare; flattened cones, they were, more the shape of Mexican ovens than haycocks-- yes, exactly the shape of Mexican ovens, red as brick-dust, and
naked of vegetation except for small juniper trees. And the junipers, too, were the shape of Mexican ovens. Every conical hill was spotted with smaller cones of juniper, a uniform yellowish green, as the hills were a uniform red. The hills thrust out of the ground so thickly that they seemed to be pushing each other, elbowing each other aside, tipping each other over.

(első mondat)