Wass Albert erdélyi magyar magyar

Sok könyvét olvastam, szeretem. Amit és ahogy ír. Emberiek, szépek a történetei, természeti képei leírásai megindítóan gyönyörűek. Versei, meséi is kedvesek. A humora életszeretete is megfogott. A politikai múltja nem befolyásolja az irodalmi alkotásait….nálam.

Szerintem zseniális író volt! Ez a véleményem az írót, és nem a politikáját illeti, attól teljesen független.
Olyan gyönyörűen tud írni, hogy az ember olvasás közben érzi az illatokat, látja a színeket, hallja a hangokat. Úgy érzem én is ott vagyok a könyvei helyszínén, együtt élek a szereplőkkel.

Eszméletlenül imádom! Nagyon szépen ír, a természetet úgy ismeri, akárcsak Fekete István. Jó, hogy sok írás maradt utána!

A funtinelli boszorkànnyal ismertem meg. De azt hiszem a Jönnek ès az Adjàtok vissza a hegyeimet cìmû könyvvel újra itt volt az ideje, hogy „visszatèrjek” a mûveihez. Csodàlatos iràsaival, igazsàgèrzetèvel nekem az egyik legnagyobb magyar íróm!!

A funtineli boszorkány zsigerbemarkoló történetével olyan ősi dobogást adott, ami nem hittem, hogy magamban fellelhető.

Alkotó értékelést írni Wass Albertről nagyon nehéz, majdnem lehetetlen.
Főleg azért, ami nagyon sok embert eleve eltántorít az olvasásától: van, aki nem tud elvonatkoztatni a politikai nézetétől, ill. annak megítélésétől.
Én csak az írásaira koncentrálok, nem érdekel a magánélete, ezért őszinte szívvel írhatom: amit eddig olvastam tőle, az kivétel nélkül nagyon tetszett.
Az Elvész a nyom volt az első, azóta olvastam a Tizenhárom almafa és az Elvásik a veres csillag, a Kastély árnyékában, a Mire a fák megnőnek, A funtineli boszorkány, és most utoljára a Magukrahagyottak című könyveit is.

Egyszerűen imádom olvasni! A leírások, amik más íróknál talán unalmasak számomra, Wass Albertnél kész csodák, izgalmak. Szeretem azokat az érzelmeket, amiket megjelenít és ahogyan megjeleníti. A funtineli boszorkány regénye a kedvencem tőle.

Nagyra értékelem a munkásságát, sok, és mély igazságot oszt meg olvasóival. Égyik legnagyobb magyar író.

Kevés író van, aki ilyen erősen meg tudja jeleníteni a gondolatait. Az ő könyvei menthetetlenül beszippantanak, más a levegő illata, a víz íze, a tűz melege, egyszer csak ott leszel és átélsz minden jót és rosszat ami a Magyarsággal megtörtént. Kevés könyv az ami ilyen erős büszke (nem fennhéjázó, nem pökhendi, nem lenéző, „csak” büszke) Magyarságtudatot áraszt. Gyönyörűen tudja leírni a legszörnyűbb dolgokat is, hihetetlen szókincse van, minden leírt betűnek súlya, tartalma van. Élnek. Kincs ő amit át kell adni, tovább kell vinni, szeretni kell, mert másképp elvész a nyom.

Rendkívüli író, úgy, hogy emellett életében rengeteget dolgozott más szakmákban. Történetei lebilincselőek és hiteles képet adnak az általa Erdélyben töltött évek társadalmi viszonyairól.
Bár élettörténete sokszor kegyetlen és az így szerzett tapasztalatok, bölcsességek csak emelik könyveinek színvonalát.
Erdélyi magyarként sokszor nehéz megbirkózni az idegen uraknak való alárendeltségnek és ez tovább szítja az együtt élő népek közti feszültséget. Az ő könyvei voltak azok, amik először ébresztettek rá arra az igazságra, hogy a föld mindenkié és annak nem a birtoklásáért kell harcolnunk, hanem a rajta való békés együttélésért kell mindent megtenni.
Mindent egybevetve, az elmúlt száz év kiemelkedő alakja, kiváló írója, könyveit csak ajánlani tudom. Változatos művei közt mindenki megtalálja a nekivalót, a humorost (Tizenhárom almafa), a természetközelit hosszas leírásokkal (a Funtineli boszorkány), a mozgalmas realistát (Adjátok vissza a hegyeimet!), a viszontagságok közt mindig alkalmazkodó embert, a valóságot (Életem: voltam…) és még sorolhatnám.