!

Tömörkény István magyar

1866. december 21. (Cegléd) – 1917. április 24. (Szeged)

Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

Teljes névSteingassner István
KatalógusnévTömörkény István
Nemférfi

Könyvei 61

Tömörkény István: Tömörkény István válogatott novellái
Tömörkény István: Megöltek egy legényt
Tömörkény István: Válogatott novellák
Tömörkény István: Fecskék
Tömörkény István: A házasság első éve
Tömörkény István: Csata a boldogságért
Tömörkény István: Különféle magyarok meg egyéb népek
Tömörkény István: Így volt rendelve
Tömörkény István: Értetlenek az emberek
Tömörkény István: Két ló bitangságban

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · A magyar próza klasszikusai Unikornis · A magyar irodalom remekei I. Népszabadság · Magyar Remekírók Szépirodalmi · Kiskönyvtár Szépirodalmi · Kincses Könyvek · Mókus Könyvek Móra · A Franklin-Társulat szépirodalmi könyvsorozata Franklin-Társulat · Arany Könyvtár Szépirodalmi · Modern Magyar Könyvtár Singer és Wolfner · Nemzeti könyvtár · Családi Könyvtár Szent Maximilian · Magyar Elbeszélők Szépirodalmi · Uj egyetemes regénytár · Magyar Irók Arany Könyvtára Grill Károly · Zrínyi zsebkönyvek Zrínyi · Külföldi regényírók Franklin-Társulat · Fehér könyvek Franklin-Társulat · Iskolai könyvtár Móra, Tankönyvkiadó · Millenniumi Könyvtár Osiris · Tisza hangja Bába · Szépirodalmi kiskönyvtár Szépirodalmi

Antológiák 59

Gerald Durrell (szerk.): A legszebb kutyatörténetek
Domokos János (szerk.): A világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza
Pomogáts Béla (szerk.): Doromboló
Péczely Dóra (szerk.): Tízig aludni
Veress István (szerk.): A macska ezer arca
Pomogáts Béla (szerk.): A kandúr csodatettei
Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I–II.
A földhözragadt János
Szilágyi Zsófia (szerk.): 20. századi magyar novellák – 1905–1920

Róla szóló könyvek 9

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Kovács Sándor Iván – Péter László (szerk.): Tömörkény emlékkönyv
Kispéter András: Tömörkény István
Rozgonyi Margit: Tömörkény István
ifj. Tóth László: Tömörkény István irodalomtörténeti sorsa
Péter László: Tömörkény világa
Nagy Péter: Drámai arcélek
Domokos Mátyás – Lengyel András (szerk.): Hajnali sötétben

Népszerű idézetek

BZsofi P>!

János idevaló ember s mégis, mikor bejön a városba, úgy kell róla szólni, hogy no hát János bejött a városba a vidékről. Nem szükséges János neveit teljes egészében emlegetni, e kor nem arra való. Tökéletesen elég, ha megjegyeztetik, hogy János a Kiskasza Vadlövő Nagymihályék családjából származó s a neve ezen értelemben Kiskasza Vadlövő Nagymihály János. Többi nevei ezúttal lemaradhatnak, mert nem arra való a betű, hogy fölösleges szavak nyomtatására rakják össze.

Vidám magyarok

mdmselle I>!

Még dinnyét is termeltünk három darabot, de kettőt elloptak, a harmadik mellett aztán fegyveres poszt állt, hogy el ne lopják, míg megérik s mondhatni, akkora kitüntetésben dinnye még nem részesült. Ama törvénynek megfelelőleg, hogy a kitüntetés mindig érdemetleneket ér, csakugyan uborkaízü volt a gyümölcs dinnyei szempontból, ellenben mint uborka, határozott közeledést mutatott a dinnyék felé

A vizityúkok, Izmail bég s egyebek

2 hozzászólás
ppeva P>!

Mert Mönyhért nem öszik főtt vacsorát, öreg ű mán ahhon, ű csak úgy mögissza a tejet, ahogy azt a mi jó Istenünk a tehénbe aggya.

102. oldal, Öreg embör napáldozatja

ppeva P>!

Török elismerőleg szól:
– Kendet, Pál, ha egészen kölök korában akasztották volna föl, akkor is későn lett vóna.

87. oldal, Vízenjárók

ppeva P>!

A nap, messze fönt a vízen, Tápé felől felkel azon időben, ahogy azt neki a kalendárium rendeli. Közhiedelem szerint Tápé tájékán állandóan alkalmazva vannak hat tótok, akik a napot minden reggel föltolják az égre s végül még csáklyákkal utána bökdösnek, hogy jól haladjon.

88. oldal, Hajnal a parton

Kapcsolódó szócikkek: Tápé
csillagka>!

Ha elfeküdt már mindenki a majorudvarban és leterítette félhomályos sátrát a nyári éj, Ferkó kint vesztegelt valamelyik fölfordított ekén vagy a szekéroldalban, és abban az állapotban volt, amiről azt mondja szűkszavú nyelvén a pusztalakó: hogy kigondolkozik a világból. Szelíd holdfény ragyogott be mindent, csöndes szellő futott át a végtelen mezőség fölött, halk rejtelmes morajlást hozva el az erdő fái közül; fényes volt a tájék, fehér a homok, csillogtak az ekevasak, és a messze tanyákról elverődött odáig az ebek csaholása. Rejtelmes vágyak keletkeztek ilyenkor a szívében, csudálatos gondolatok, amik borzongásba hozták. Hogy lehetne mindezt lerajzolni a homokba, a holdfénnyel, az erdő morajával meg az ebek ugatásával együtt?

Ferkó

mcgregor P>!

Most csak a tiszta hordókba vele, mert olyan a bor, mint a gyerek, hogy tiszta bölcső kell neki. Abban bizonyos ideig megint nyugszik. Ilyenkor pihen a bor, alszik, és álmában tisztaságot ölt magára.

90. oldal Borfejtésnél

csillagka>!

A tél sem rossz örökké. Vannak hetekig verőfényes napjai. Tiszta az egész vidék, messzire ellátni, akárcsak nyáron, és ezen a végtelen messzeségen csak a hó látszik, a vakítóan fényes, ragyogó hó, mint egy óriási fehér tükör. Városi ember szembajt kap ilyenkor ottan. A pusztalakónak meg gyönyörűség.

Ferkó

dokijano>!

Ilyformán, bár semmi sem bizonyos, az bizonyos mégis, hogy valamennyien meghalunk, legalább eddig mind meghalt, aki született, az öreg Lévai Mihályt kivéve, aki még százöt éves korában se halt meg, hanem agyonütötték.

22. oldal, Thurzó útja (Osiris, 2000)

mcgregor P>!

Nagy és hosszú a pince, az egész tanyában ez a legszebb épület. A bornál ugyanis finnyásabb vendég nincsen a világon. Azonnal megérzi a rossz kvártélyt, és beteg lesz. Ez alapon az okos ember szép lakást épít neki, hogy valami baja ne essen. Ebben aztán a bor fejlődik és egészségesedik.

90. oldal Borfejtésnél