Tom Query magyar

Talán csak egy fontosabb ember van a sírásónál:
az, aki ráírja az elhunyt nevét a sírkőre,mintegy nevet ad a sírnak.
Megkereszteli a holtat a halál szentélyén.

Legbelül azok az emberek a legszomorúbbak, akik a vidámság álarca mögé bújnak. Akkor is nevetnek és nevettetnek, amikor megszakad a lelkük.

Lacrimosa

Furcsa ember volt az az alak. A ruháját mintha fekete füstből szőtték volna. Az arca koszos volt, a kezei pedig bütykösek és feketék a széntől. Egy faágat szorongatott a kezében. Amikor odaléptem hozzá, felém nyújtotta. A faág hirtelen meggyulladt, és szénné égett. Tökéletes rajzszén lett belőle. Rajzoltál már vala
ha szénnel? Ugye, milyen nehéz? Könnyű elmaszatolni
és a kezed is fekete lesz tőle. Ráadásul, ha jobban belegondolsz, az, amivel rajzolsz, valaha egy élőlény része volt. Ettől az az érzésed támadhat alkotás közben, hogy szénnel dolgozni olyan, mintha halállal rajzolnál.

Sír

Nézd csak ezt a rajzot! Hajolj ide! Nézd meg közelebbről! Hát nem gyönyörű ez a sír? Szerintem bárki szívesen belefeküdne… Igazi mestermunka! A márványlapja olyan, akár egy fekete takaró.

Sír

Ez a tükör megmutatja az igazi arcod, mert a maszk mögé lát. Akkor követted el a legnagyobb hibát, amikor olvasni kezdtél. Így lettél cinkosommá. Öltem, te pedig gyönyörködtél a művemben. És élvezted! Élvezted olvasni a szenvedés evangéliumát! Talán nem töltött el örömmel, amikor a füledbe suttogtam a borzalmakat, amelyeket Te soha nem mertél volna elkövetni? Én beszélek ám most is, igen, igen, ott a fejedben! Bizony, hogy örültél! Tudom, hogy igen. És Te is. Csak az örömöd ott rejtőzködik a sötétben, a maszk mögött!

Tükröm, tükröm...

A férfi sokáig abban a hitben élt, hogy házasságuk olyan, akár egy jól formált és értelmes mondat. Ők az alany és állítmány. Két jel, melyek nem létezhetnek egymás nélkül. Olyanok, mintha a nyelv egymásnak teremtette volna őket. Két önálló referenciával rendelkező elem, melyek ha az értelem szintjén összekapcsolódnak, egy nagyobb egység jön létre. A két szó mondatot alkot. De az idők során ebben a mondatban már mindketten egyre kevesebb értelmet véltek felfedezni. Az értelmetlenség pedig a legkíméletlenebb lélekmarcangoló.

Alvajáró

Olyan sötét volt, akár egy üres gyomorban.

Lacrimosa

Ha ideálisak a körülmények, először lassan, lopakodva haladok felfelé, akár egy őz, utána trappolok, mint egy vaddisznó, végül egy negatív lavinaként rázúdulok a tudatra. Igen, maga vagyok az Őrület, vagy – ahogy szegény, freudista Edgár mondaná – Az Ősvalami.
Ma sincs vége a mesének. Ma sincs vége, sosincs vége…

"Békalány"

Amikor felnéztem, láttam, hogy a fa odújából előmászik valami. Valami, ami úgy nézett ki, mint egy kecskefejű farkas. Ahogy felfelé mászott a fán, az águjjak lágyan megcirógatták fekete bundáját. A valami felült a fa egyik legvastagabb ágára, majd így szólt hozzám:
– Végezzük el a Természet pszichoanalízisét: a Természet a hús, az anya…
A valami fuvolázni kezdett. Erre az ég bíborba borult. A fellegek úgy kavarogtak, mintha ecsettel keverték volna őket.

Az ész álma szörnyeket szül

Állítólag egy jéghegyszerű képződmény legalján születtem.

"Békalány"