Theodor Fontane német
1819. december 30. (Neuruppin, Poroszország) – 1898. szeptember 20. (Berlin)
Teljes név | Heinrich Theodor Fontane |
---|---|
Katalógusnév | Fontane, Theodor |
Nem | férfi |
Könyvei 24
Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei Európa · A világirodalom klasszikusai Kossuth · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Európa Klasszikus Regények Európa · Lektúra könyvek Kriterion · Kincses Könyvek
Antológiák 10
Róla szóló könyvek 2
Népszerű idézetek
– […] Ismerem a szerelmes leveleket; a legjobbak sohasem kerülnek a szemünk elé, a többi meg semmit sem ér.
288. oldal, Cécile, Huszonhetedik fejezet (Európa, 1976)
– […] aki nem sokat beszél, az jó megfigyelő.
203. oldal, L'Adultera, Tizedik fejezet – Hova sodródunk? (Európa, 1995)
Nem kell, hogy szabad legyen; elegem van belőletek, gyűlöllek titeket, a saját gyermekemet is. Ami túl sok, az túl sok. Törtető volt, semmi több. Becsület, becsület, becsület… és akkor agyonlőtte azt a szegény fiút, akit nem is szerettem, és akit elfelejtettem, mert nem szerettem. Minden csak butaság volt, és most vér és gyilkolás. És én vagyok a bűnös. És most elküldi hozzám a gyereket, mert semmit sem tagadhat meg egy miniszternétől, és mielőtt elküldi a gyereket, idomítja, mint egy papagájt, és kitanítja a frázisra: 'ha szabad'. Utálom, amit tettem, de van, amit még jobban utálok, és az a ti erényetek.
347-348. oldal
[…] elővette újságját, és átfutotta a vezércikket, amely az oroszok turkméniai előretöréséről szólt, de – összevissza keverve a neveket – Indiával és Perzsiával kapcsolatban is jóslatokba bocsátkozott.
A cikkíró ebben olyan tájékozott, mint én a holdon – gondolta a fiatal férfi, és a lapot bosszúsan félretéve, inkább a hegyet nézte, amelyben már több mint egy hete minden reggel újból és újból elgyönyörködött.
155. oldal, Cécile, Második fejezet (Európa, 1976)
Mindnyájan kimelegedtek, de leginkább Dörrné, aki éppen a nyitott ablaknál állott.
– A mindenit! Kezdek borzongani – szólalt meg egyszerre.
Botho szolgálatkészen felugrott, hogy az ablakot becsukja, de Dörrné hallani sem akart róla és azt állította, hogy a jobb emberek mind a friss levegő pártján vannak, egyesek meg annyira szeretik a frisset, hogy télen a takaró odafagy a szájukra, és a lehelet úgy jön ki belőlük, mint a gőz a teáskannából. Tehát hagyják csak nyitva az ablakot, ehhez ragaszkodik.
25. oldal, Tévelygések-tévedések, Negyedik fejezet (Európa, 1976)