Susan Sontag amerikai
1933. január 16. (New York) – 2004. december 28. (New York)
Tudástár · 30 kapcsolódó alkotó · 6 kapcsolódó könyv
| Teljes név | Susan Rosenblatt |
|---|---|
| Katalógusnév | Sontag, Susan |
| Nem | nő |
Képek 12
Könyvei 25
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Mérleg Európa · Európa Modern Könyvtár Európa · Helikon Zsebkönyvek Helikon · Penguin Modern Penguin angol
Antológiák 5
Róla szóló könyvek 1
Kiemelt alkotóértékelések
Susan Sontag
Susan Sontag (1933 – 2004) amerikai író, esszéista, filmrendező, aktivista. Susan Rosenblatt néven született New Yorkban, 1933. január 16-án, zsidó családban. Apja kereskedő volt, aki 1938-ban egy kínai útja során tüdőbajban meghalt. Hét évvel később anyja hozzáment Nathan Sontaghoz; Susan és húga Judith felvette mostohaapjuk nevét. Sontag az Arizona állambeli Tucsonban, majd Los Angelesben nevelkedett. Egyetemi tanulmányait a Berkeley Egyetemen (University of California) kezdte. A később „a provokáció mestere” -ként számon tartott Sontag 16 évesen már egyetemre járt, 17 évesen férjhez ment egyik professzorához, akivel nyolc évig tartó házasságuk alatt egy fia született. Tini anyaként a Chicagói Egyetem után tanult Oxfordban, a Berkeleyn, végül a Harvardon doktorált, Párizsban a francia egzisztencializmust tanulmányozta.
Nyíltan vállalta biszexualitását. Élete során mind nőkkel, mind férfiakkal élt szerelmi viszonyban. Egy 2000-es beszélgetésben azt állította, kilencszer volt életében szerelmes, ebből öt esetben nőbe és négy esetben férfiba. Élete utolsó 15 évében Annie Leibovitz fotóművésszel élt szerelmi kapcsolatban. De nem e rendhagyó magánélet alapján kell megítélnünk, hanem alkotásainak szellemisége alapján. Számos művet írt, ezek közül jó néhány magyarul is megjelent, a Halálkészlet például 1989-ben, megírása után 22 évvel az Európánál. S e második regényében Sontag minden oldalon ad valami gondolkodnivalót, akad egy szem-jelkép vagy fény-párhuzam, miközben a főszereplő örökösen vívódik, és szállodai szobájában vagy egy utcalány karjai között álmodik talányokat. Mert az álom, az örökösen fölbukkanó, a nagy gonddal fölépített regény nélkülözhetetlen kelléke, benne lehetőleg bőségesen pszichológiai problémával, furfangosan jellemezve így a vívódó alkatot. Sok a bizonytalanság: a lehet, a talán, a hátha. A mű lebeg a filozofikus sejtelem és a részleteket élvezkedő pontosság között.
Akárcsak pályatársai és barátai, Norman Mailer vagy Allen Ginsberg esetében, Susan Sontag irodalmi munkássága elválaszthatatlan volt közéleti szereplésétől. A 60-as években ott volt az amerikai feminizmus élharcosai között, szót emelt a faji egyenjogúságért és a vietnami háború ellen. Közben szenvedélyesen kutatta a tömegkultúra, a közízlés alakulását.
71 évesen, 2004. december 28-án leukémiában halt meg. A párizsi Montparnasse temetőben helyezték végső nyugalomra.
Népszerű idézetek
Sosem szerettem a fényképezést. Visszataszítónak éreztem a fényképezőgépekkel felfegyverzett turistákat; mások albumait untam lapozgatni; a diáikat pedig kínos volt nézni. Mindig úgy gondoltam a fényképezésre, mint valami szemtelenségre, s amikor először fotóztam, perverznek éreztem magam, írja Diane Arbus amerikai fotográfusnő.
Egy külföldi tartózkodásom alkalmával vettem egy olcsó, automata fényképezőgépet, s ha már megvolt, kilőttem néhány filmet. Egy idő után átnéztem a fotókat és megállapítottam, hogy abból az utazásból csak a lencsevégre kapott látványokra emlékszem. Megpróbáltam visszaemlékezni valami másra, de az emlékezet szívósan a fényképek tartalmához kötötte magát. Azon tanakodtam, hogy mi mindenre emlékeznék, ha nem fényképeztem volna…
Utas vagy. Gyakran mindnyájan utasok vagyunk. A hajó, a történelem megy valahova. Nem te vagy a kapitány. De kitűnő ellátásban részesülsz.
Persze lenn a hajó gyomrában ott vannak az éhes bevándorlók, az afrikai rabszolgák vagy az erőszakosan verbuvált matrózok. Nem tudsz segíteni rajtuk – sajnálod őket –, nincs hatalmad a kapitány felett sem. Bár kényeztetnek, tulajdonképpen teljesen erőtlen vagy. Egy-egy gesztussal könnyítesz rossz lelkiismereteden, mármint ha rossz a lelkiismereted, de ezzel az ő helyzetükön nem javítasz lényegesen. Mit segítene rajtuk, ha átadnád tágas kabinodat, amelyre pedig szükséged van, annyi a holmid, mivel ők odalent vannak, bár a cókmókjuk kevés? Az étel, amit elfogyasztasz, nem volna elég mindannyiukat jóllakatni, s ha rájuk is gondolnál a főzéssel, azt megsínylené a minőség. A kilátásban sem gyönyörködhetnél zavartalanul. (A tömeg eltakarja a kilátást, a tömeg szemetel stb. stb.) Tehát nincs más választásod, mint hogy továbbra is élvezd a pompás kosztot és a látványt.
Mégis, ha nem vagy közömbös, bizonyára sokat töprengsz azon, mi is történik. Bár nem tehetsz semmiről, már hogy is tehetnél, mégis résztvevő és szemtanú vagy. (A legtöbb történelmi beszámolót az első és másodosztályú utasok szempontjai szerint írják.) És ha az üldözöttek olyanok, akik hozzád hasonlóan jó ellátásban részesülnek, s társadalmi rangjuk meg érdeklődésük egyezik a tiéddel, kisebb a valószínűsége annak, hogy közömbös maradsz jelen nyomorúságukkal szemben. Persze ha valóban bűnösök, nem állhatod útját a megbüntetésüknek. De ha nem vagy közömbös, ha rendes ember vagy, megpróbálsz közbenjárni, amikor csak lehet. Könyörületességet tanácsolsz. Vagy legalább megfontoltságot.
267. oldal
Erkölcsi és pszichológiai tekintetben nem felnőtt az, aki örökösen meglepődik a nincstelenség létezésén, aki továbbra is csalódottan (vagy hitetlenkedve) néz, ha bizonyítékaival kerül szembe, miféle kegyetlenségekre képesek az emberek más emberekkel.
Egy bizonyos életkor fölött senkinek sincs joga effajta naivitásra, felszínességre, ilyen mértékű tudatlanságra vagy emlékezetkiesésre.
119. oldal (Európa, 2004)
Egy fotó megfellebbezhetetlen bizonyítéka annak, hogy egy bizonyos dolog megtörtént. A kép torzíthat; mégis mindig megmarad a föltevés, hogy létezik, vagy létezett valami olyasmi, ami a képen látható.
13. oldal
[…] nincs két személy, aki egyforma képet készítene ugyanarról a dologról […].
104-105. oldal
I must change my life so that I can live it, not wait for it.
Susan Sontag: Reborn Journals and Notebooks, 1947–1963
