S. M. Stirling amerikai

– Száz százalék, hogy az élet halálos. A többi meg részletkérdés.

267. oldal

“Now listen to me, you fodder for the recycling vats,” she said, pitching her voice to carry and using the Imperative-Condescentative tense. “I have no interest in how you feel about the vaz-Terranan, as long as you fear me as you do personal extinction. Do you?”
“We fear you exceedingly, even to the relaxation of sphincters!” they chorused, in the convictive-metaphorical tense; and spoke honestly, she thought, except possibly for the hybrid with the nostril slits and the long bow over his shoulder. “You are pain and death in sapient form!”
“Good. Maintain an attitude of terrified submission and harmony will be sustained.”

Chapter Two

Miért vonzóbb az az elképzelés, hogy több száz, arc nélküli ellenség les ránk, mint az, hogy van egy rosszakarónk, akit ismerünk?

“Since they have followed us into the Deep Beyond, and endeavor to conceal their presence, voluntary exchange of valuata, a game of atanj, or parareproductive mutual pleasure are unlikely motives.”
“What does that mean?” Sally asked, exasperated.
“My apologies. I should not attempt humor across linguistic boundaries. Let me rephrase my remarks: They are to a high degree of probability pirates and wish to rob and kill us.”

Chapter Four

Minél több gép állt munkába, annál több férfit és nőt fosztottak meg a büszkeségtől, amit az ember akkor érez, ha eltartja magát és családját. Az emberek gépek nélkül is képesek élni, és ha a tendencia folytatódik, akkor előbb-utóbb a gépeknek sem lesz szükségük emberekre.

Ironikus – jegyezte meg. – Az ember a legelső fegyverével pusztítja el a legutolsót.