Robert Jordan amerikai

Rest lábak nem láthatják az út végét!

Emlékek

– Nyugodj meg kölyök! Fogadd el olyannak az életet, amilyen! Menekülj, ha kell, harcolj, ha muszáj, és pihenj, ha tudsz!

85. oldal, 2. kötet

Néha úgy tűnt, mintha az asszonyok mind ugyanahhoz a céhhez tartoznának, ahogyan a városokban az iparosok. Ha az ember az egyikükkel összezördül, a következő tíz, akivel találkozik, már tudni fog róla, és a fejét csóválja.

Forog az Idő Kereke, jönnek-mennek a korok. Emlékeket hagynak maguk után, amelyek lassan legendává válnak. A legenda mítosszá fakul, és még a mítosz is rég feledésbe merül, mire a kor, amelyben született, újra visszatér. Az egyik korban – egyesek Harmadik kornak hívták – a messzi jövőben, a távoli múltban, szél kerekedett a Ködhegységben. Nem a szél volt az igazi kezdet. Az Idő Kereke forog: nincsenek kezdetek, sem végek. De bizonyos szempontból mégiscsak elkezdődött a széllel valami.

I. kötet 17. oldal (1.fejezet, A néptelen út)

Égjen meg a lelkem, mi ez a sok hulla itt?

A férfiak egyszerűen születésüktől kezdve javíthatatlan pletykafészkek, bármit is próbáljon ez ellen tenni az ember lánya.

Harmincharmadik fejezet.-6. oldal.

A világ már nem lehet úgy a miénk, ahogy régebben volt […] Ha görcsös erőfeszítéssel ragaszkodunk a múlthoz, akkor vagy zsarnok, vagy bolond lesz belőlünk. Attól függően, hogy milyen sikert érünk el. Nem akarok sem zsarnok, sem bolond lenni.

A halál könnyebb egy tollpihénél… […] A kötelesség nehezebb egy hegynél is.

– A nevem Perrin. Perrin Aybara.
A férfi egy pillanatig csak nézte a kezét, mielőtt ügyetlenül megrázta, mintha nem szokott volna hozzá az ilyesmihez.
– Engem meg Elyasnak hívnak – nézett fel rá ültéből. – Elyas Macherának.
Perrin levegőért kapott, majdnem ellökte Elyas kezét. A férfi szemei sárgák voltak, mint a simára csiszolt arany. Mintha megcsiklandozta volna valamilyen emlék az elméje legtávolabbi csücskét, de aztán eltűnt. Végül csak annyi jutott az eszébe, hogy az összes általa eddig látott trallok szeme szinte teljesen fekete volt.

Első fejezet - Farkasfivér (Második kötet)

– Nem érdemes másfelé fésülnöd a hajad, mint amerre a szél fúj.