!

Robert Frost amerikai

1874. március 26. (San Francisco) – 1963. január 29. (Boston)

Tudástár · 21 kapcsolódó alkotó · 3 kapcsolódó könyv · 4 film

Teljes névRobert Lee Frost
KatalógusnévFrost, Robert
Nemférfi

Könyvei 9

Robert Frost: Robert Frost versei
Robert Frost: The Poetry of Robert Frost
Robert Frost: New Hampshire
Robert Frost: Selected Early Poems
Robert Frost: Stopping by Woods on a Snowy Evening
Robert Frost: Mountain Interval
Robert Frost: Poems
Robert Frost: The Collected Poems
Robert Frost: Selected Poems

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Lyra Mundi Európa · Collins Classics Collins

Antológiák 15

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 14.
Ferencz Győző (szerk.): Amerikai költők
Katona Tamás (szerk.): Emlékvirágzás
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
Vajda Miklós (szerk.): Észak-amerikai költők antológiája
Gyárfás Endre (szerk.): Szerelmes évek
Ferencz Győző (szerk.): Amerikai költők antológiája
Domokos Mátyás (szerk.): Kezek dicsérete
Négy évszak – versek az örök természetről

Népszerű idézetek

sztimi53>!

– Ó, Mr. Frost, hát nem gyönyörű a naplemente?
– Vacsora után soha nem beszélek a munkámról.

/Robert Frost/

87. oldal (Alexandra, 2006) · Robert Frost

3 hozzászólás
imma P>!

TŰZ ÉS JÉG
FIRE AND ICE

Mondják: a világ vége tűz.
Más mondja: jég.
Mert a vágy forrósága űz,
Azt vallom én is: vége tűz.
S ha vesznem kétszer illenék:
Mert ismerős a gyűlölet,
Hiszem: végpusztulásra jég
Is jó lehet,
És épp elég.

Weöres Sándor

77. oldal

1 hozzászólás
imma P>!

ROBERT FROST (1874-1963)

Havas zuhany

Mikor az öreg kánya,
ahogy a fa alatt
álltam, nyakamba rázta
egy ágról a havat:

tréfája annyi kedvet
és örömet adott,
hogy azonnal megmentett
egy elrontott napot.

575. oldal · Robert Frost

Faludy György: Test és lélek A világlíra 1400 gyöngyszeme – Faludy György műfordításai

Kapcsolódó szócikkek: kánya
1 hozzászólás
Szelén>!

Erdőkön és mezőkön át,
Falakon átkúszva haladtam
A csúcsra fel, s lenéztem, és
Láttam a világot alattam.
Majd le, a járt úton haza —
S lám, vége ma itt van.

Minden levél holtan hever,
Csak egypár van a tölgyfaágon,
Hogy majd a hóra ejtse, s ott
Mocorogjon vagy föl-le cikázzon,
Mikor a többiekre már
Leszállt régen az álom.

Kupacban áll a holt avar,
A szél nem kergeti fel-le.
Az őszirózsa mind halott,
Dér száll a vadszederre,
A szív sajog, indulna még,
A láb azt kérdi: „Merre?"

Az ember szíve, mondd, mikor
Nem gyanít árulást, ha
E rendre rábólintani kész,
S hogy higgadtan belássa:
Törvényszerű egy szerelem
Vagy évszak elmúlása?

14-15. oldal, VONAKODÁS / RELUCTANCE

Szelén>!

Szétvált az út a sárga erdőn
– De kár, hogy kétfele nem mehetek! –,
Sokáig álltam, elmerengőn,
És néztem az egyiket ott, ahol eltűnt
A bozótban, ahogy kanyart vetett;

De a másikon indultam tovább,
Tán vonzóbb volt, nem is tudom,
Magas füve épp tapodásra várt;
Bár nagyjából ugyanannyi láb
Járt rajta, mint a másik uton,

Úgy nyúltak el aznap délelőtt
A tiszta avarban mind a ketten.
Hadd járjam végig ezt előbb!
De habár azt mondtam, visszajövök,
A visszatérést nem hihettem.

Ha kérdeznek majd, ezt felelem,
Sóhajtva, sok-sok év után:
Az út az erdőn kétfele ment —
A kevésbé járt tetszett nekem,
És így lett mind, ami lett, talán.

44-45. oldal, JÁRATLAN ÚT / THE ROAD NOT TAKEN

imma P>!

ÚRISTEN…
FORGIVE, O LORD

Kis fricskáim, Úristen, fel ne vedd,
S azt a nagyot én elnézem neked.

N. Kiss Zsuzsa

132. oldal

imma P>!

HÓPOR
DUST OF SNOW

Egy varju lába
A porhavat
Nyakamba rázta
A fenyőfa alatt.

Jobb lett a kedvem.
És mondhatom,
Már nem keseregtem
Elmúlt napomon.

Imreh András

78. oldal

1 hozzászólás
barbi0817>!

A költészet az, amikor egy érzelem megtalálta a gondolatot, és a gondolat megtalálta rá a szavakat.

imma P>!

VONAKODÁS
RELUCTANCE

Léptem sok falon átvitt,
És erdő-mező belerengett,
Megmásztam a nagy hegyeket,
A világra pillantani egyet,
És vitt haza már köves út,
S lám, vége van ennek.

A levelek holtak a földön,
Csak a tölgy, ki övét nem ereszti,
Hogy egyenként hullassa el,
És hagyja gurulni, zörögni
Végig a kérges havon,
Míg alszik a többi.

A holt avar összesimul,
Nem fújja a szél se tovább,
Már őszirózsa se nyit,
Elkókad a fán a virág,
A szív még vágyna keresni,
De kérdi a láb: „Hova hát?”

Ó, más-e az emberi szív,
Mint hitszegő, gyáva eretnek,
Ha a dolgokkal tovasiklik,
Ha az érveknek teret enged,
S elhiszi, hogy elmúlt egy évszak,
Vége van egy szerelemnek?

Varró Dániel

17. oldal

imma P>!

A BOLDOGSÁG FÖLFELÉ PÓTOLJA KI, AMI HOSSZÁBAN HIÁNYZIK
HAPPINESS MAKES UP IN HEIGHT FOR WHAT IT LACKS IN LENGTH

115. oldal (verscím) Fordította: Imreh András