Robert Frost amerikai
1874. március 26. (San Francisco) – 1963. január 29. (Boston)
Teljes név | Robert Lee Frost |
---|---|
Katalógusnév | Frost, Robert |
Nem | férfi |
Könyvei 9
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Lyra Mundi Európa · Collins Classics Collins
Antológiák 15
Népszerű idézetek
– Ó, Mr. Frost, hát nem gyönyörű a naplemente?
– Vacsora után soha nem beszélek a munkámról.
/Robert Frost/
87. oldal (Alexandra, 2006) · Robert Frost
TŰZ ÉS JÉG
FIRE AND ICE
Mondják: a világ vége tűz.
Más mondja: jég.
Mert a vágy forrósága űz,
Azt vallom én is: vége tűz.
S ha vesznem kétszer illenék:
Mert ismerős a gyűlölet,
Hiszem: végpusztulásra jég
Is jó lehet,
És épp elég.
Weöres Sándor
77. oldal
ROBERT FROST (1874-1963)
Havas zuhany
Mikor az öreg kánya,
ahogy a fa alatt
álltam, nyakamba rázta
egy ágról a havat:
tréfája annyi kedvet
és örömet adott,
hogy azonnal megmentett
egy elrontott napot.
575. oldal · Robert Frost
Faludy György: Test és lélek 96% A világlíra 1400 gyöngyszeme – Faludy György műfordításai
Erdőkön és mezőkön át,
Falakon átkúszva haladtam
A csúcsra fel, s lenéztem, és
Láttam a világot alattam.
Majd le, a járt úton haza —
S lám, vége ma itt van.
Minden levél holtan hever,
Csak egypár van a tölgyfaágon,
Hogy majd a hóra ejtse, s ott
Mocorogjon vagy föl-le cikázzon,
Mikor a többiekre már
Leszállt régen az álom.
Kupacban áll a holt avar,
A szél nem kergeti fel-le.
Az őszirózsa mind halott,
Dér száll a vadszederre,
A szív sajog, indulna még,
A láb azt kérdi: „Merre?"
Az ember szíve, mondd, mikor
Nem gyanít árulást, ha
E rendre rábólintani kész,
S hogy higgadtan belássa:
Törvényszerű egy szerelem
Vagy évszak elmúlása?
14-15. oldal, VONAKODÁS / RELUCTANCE
Szétvált az út a sárga erdőn
– De kár, hogy kétfele nem mehetek! –,
Sokáig álltam, elmerengőn,
És néztem az egyiket ott, ahol eltűnt
A bozótban, ahogy kanyart vetett;
De a másikon indultam tovább,
Tán vonzóbb volt, nem is tudom,
Magas füve épp tapodásra várt;
Bár nagyjából ugyanannyi láb
Járt rajta, mint a másik uton,
Úgy nyúltak el aznap délelőtt
A tiszta avarban mind a ketten.
Hadd járjam végig ezt előbb!
De habár azt mondtam, visszajövök,
A visszatérést nem hihettem.
Ha kérdeznek majd, ezt felelem,
Sóhajtva, sok-sok év után:
Az út az erdőn kétfele ment —
A kevésbé járt tetszett nekem,
És így lett mind, ami lett, talán.
44-45. oldal, JÁRATLAN ÚT / THE ROAD NOT TAKEN
HÓPOR
DUST OF SNOW
Egy varju lába
A porhavat
Nyakamba rázta
A fenyőfa alatt.
Jobb lett a kedvem.
És mondhatom,
Már nem keseregtem
Elmúlt napomon.
Imreh András
78. oldal
VONAKODÁS
RELUCTANCE
Léptem sok falon átvitt,
És erdő-mező belerengett,
Megmásztam a nagy hegyeket,
A világra pillantani egyet,
És vitt haza már köves út,
S lám, vége van ennek.
A levelek holtak a földön,
Csak a tölgy, ki övét nem ereszti,
Hogy egyenként hullassa el,
És hagyja gurulni, zörögni
Végig a kérges havon,
Míg alszik a többi.
A holt avar összesimul,
Nem fújja a szél se tovább,
Már őszirózsa se nyit,
Elkókad a fán a virág,
A szív még vágyna keresni,
De kérdi a láb: „Hova hát?”
Ó, más-e az emberi szív,
Mint hitszegő, gyáva eretnek,
Ha a dolgokkal tovasiklik,
Ha az érveknek teret enged,
S elhiszi, hogy elmúlt egy évszak,
Vége van egy szerelemnek?
Varró Dániel
17. oldal