Peter S. Beagle amerikai
1939. április 20. (New York, Amerikai Egyesült Államok) –
Teljes név | Peter Soyer Beagle |
---|---|
Katalógusnév | Beagle, Peter S. |
Nem | férfi |
Honlap | peterbeagle.com |
@petersbeagle |
Képek 1
Könyvei 27
Kapcsolódó sorozatok: The Last Unicorn angol · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Gabo SFF könyvek GABO
Szerkesztései 3
Antológiák 8
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
Bárcsak beléphetnék az álmodba, ott őrizhetnélek, és elpusztíthatnám azt a valakit, aki üldöz téged, aminthogy napvilágnál is volna bátorságom megküzdeni vele. De nem juthatok oda másképp, csak ha álmodsz rólam.
186. oldal
A halál elveszi azt, amihez az emberek ragaszkodnak, és meghagyja, amitől szabadulnának.
– Vonszolni magam az örökkévalóságon át, házi készítésű szörnyeimet cipelve – gondolod, hogy ez volt az álmom, amikor még fiatal és gonosz voltam?
37. oldal
Egy nyílvessző zizzent elő a sötétből, leszelt egy darabot a füléből, megkurtította a mögötte álló ló farkát, és tovasuhant, mint egy denevér. A rablók szétszaladtak a fák menedékébe, Jack Jingly pedig dühében felordított:
– Ördög vigye a szemeteket, már tízszer elmondtam a jelszót! Csak kerüljetek a kezem közé, és…
– Mióta elmentél, megváltoztattuk a jelszót, Jack – szólt az őrszem hangja. – Nehéz volt megjegyezni.
– Ó, hát megváltoztattátok a jelszót, csakugyan? – Jack Jingly Schmendrik kabátjának egy csücskét szorította vérző fülére. – És akkor én honnan tudhatnám, ti agyatlan, eszetlen barmok?
– Ne őrülj meg, Jack – csitította az őrszem. – Igazán nem számít, tudod-e vagy sem, olyan egyszerű. Csak utánozd egy zsiráf hangját. A kapitány maga ötlötte ki.
– Utánozzam egy zsiráf hangját?! – Az óriás úgy káromkodott, hogy még a lovak is toporogni kezdtek. – Ti tökfejek, a zsiráfnak nincs is semmiféle hangja! A kapitány akár azt is kérhetné, hogy utánozzuk egy hal vagy egy pillangó hangját.
– Tudom. Így már senki sem felejtheti el a jelszót, még te sem. Hát nem okos a kapitány?
– Nincs határa az eszének – felelte bizonytalanul Jack. – De mit gondoltok, mi tart vissza egy erdőkerülőt, vagy egy királyi katonát attól, hogy utánozzák egy zsiráf hangját, ha a jelszót kérdezzük?
– Aha – nevetett az őrszem. – Itt van a furfang az egészben. Háromszor kell kiáltanod. Kétszer hosszan, és egyszer röviden.
68-69. oldal, 5. fejezet
Schmendrik még próbálkozott néhány egyszerűbb szabadító varázsigével, de a kezének nem vehette hasznát, és már nem volt ereje újabb trükkökhöz. Ehelyett azonban az történt, hogy a fa beleszeretett, és gyöngéden arról a boldogságról kezdett susogni, ami egy karmazsintölgy örök ölelésében rejlik.
– Örökkön-örökké – sóhajtotta –, hűség, túl mindenen, amit ember csak megérdemelhet. Mikor már a nevedre sem emlékszik senki, én még mindig emlékezni fogok a szemed színére. Nincs más halhatatlanság, csak egy fa szerelme.
– Én már eljegyeztem magam – próbálta Schmenrik kimenteni magát. – Egy vörösfenyővel. Kisgyermekkoromtól. Házassági szerződés, igazából nem volt sok választásom. Reménytelen. A mi történetünk már soha nem történhet meg.
A dühroham úgy rázta meg a tölgyet, mintha egyedül őrá csapott volna le a vihar.
– Szú és üszög reá! – zúgta vadul. – Átkozott puhafa, hitvány tűlevelű, álnok örökzöld, soha nem kap meg téged! Együtt pusztulunk el, és minden fa emlékezik majd a tragédiánkra!
85. oldal [6. fejezet]