Paul Celan francia román
1920. november 23. (Chernivtsi, Románia) – 1970. április 20. (Párizs)
Tudástár · 62 kapcsolódó alkotó · 4 kapcsolódó könyv
Teljes név | Paul Antschel |
---|---|
Katalógusnév | Celan, Paul |
Nem | férfi |
Könyvei 7
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Napjaink Költészete Európa
Fordításai 1
Antológiák 20
Róla szóló könyvek 4
Népszerű idézetek
FONÁLNAPOK
a szürkesfekete pusztaság felett.
Egy fa-
magas gondolat,
amint fényhangot ragad: vannak
még dallamok az
emberen túl is.
76. oldal
Ahogy kihalsz belőlem:
Az utolsó
elnyűtt
lélegzetcsomóban
ott vagy,
szilánknyi
élet.
99. oldal, Ahogy kihalsz belőlem
Fonálnapok
a szürkesfekete pusztán.
Egy fa-
magas gondolat
fényhangot fog: van
még dalolnivaló
az emberen túl.
77. oldal, Fonálnapok
MENNYDÖRGÉS: maga
az igazság
szállt alá az emberek
közé,
a metafora-
kavalkádba.
86. oldal
Corona
Kezemből tépi ki az ősz az avart: hisz barátok vagyunk.
Kihámozzuk héjából az időt és megtanítjuk járni:
s az idő visszatér magába.
A tükörben vasárnap van,
álom az álomban,
a száj igazat beszél.
Szemem lepillant szerelmemre:
egymásra nézünk,
sötétséget beszélünk,
annyira szeretjük egymást, akár a mák és az emlékezet,
úgy alszunk, akár a bor a kagylóhéjban,
akár a tenger a Hold áramló fényében.
…
16. oldal
Isszuk a reggelek szürke tejét
napeste is isszuk
délben is isszuk
hajnalban is isszuk
és éjszaka isszuk
isszuk és isszuk
sírt ásunk magunknak
a légben ott nem fekszünk
szorosan majd
Kígyókkal játszik egy ember a házban
és ír és ír ha sötétlik Németországnak
aranyhajad Margit
ír és a háza elé lép
ki villannak a csillagok
füttyszóval hívja a vérebeket
füttyszóval hívja zsidóit elrendeli
ássatok sírt a talajban
tánczene szóljon
Isszuk a reggel szürke tejét
azt isszuk az éjben
hajnalban is isszuk
és délben is isszuk
és este is isszuk
isszuk és isszuk
Egy ember lakik a házban
kígyóival játszik és ír
ír ha sötétlik Németországban
aranyhajad Margit
Hamuszürke hajad Szulamit
sírt ásunk a légben
ott nem fekszünk szorosan majd
Ordít ez az ember
nyomjátok mélyebbre az ásót
amott meg harsogjon az ének
tõre után nyúl pörgeti
germán kék szeme villan
nyomjátok mélyebbre az ásót
ti meg húzzátok a táncot
Isszuk a reggelek szürke tejét
éjszaka isszuk
délben is isszuk
és reggel is isszuk
és este is isszuk
isszuk és isszuk
a házban lakik egy ember
aranyhajad Margit
hamuszínû hajad
Szulamit kígyóival játszik
Húzzátok a halálhoz
vígabban üvölti a halál
német nagymester
szomorúbb hegedûket
üvölti füstnek
szálltok fel a légbe
nyughattok a fellegeken
ott majd nem kell
szorosan heverészni
Isszuk a reggelek
szürke tejét
éjszaka isszuk
délben is isszuk
német nagymester a halál
este is isszuk
hajnalban is isszuk és isszuk
német nagymester a halál
és két kék szeme villan
ólomgolyóival lõdöz ránk
célba talál velük mindig
egy ember lakik házadban
aranyhajú Margit
uszítja reánk a vérebeket
sírt bérel mindünknek a légben
kígyóival játszik
és képzeleg
német nagymester a halál
aranyhajú Margit
hamuszínhajú Szulamit
Halálfúga
SZÁMOLD a mandulákat,
számold, ami keserű volt és ébren tartott,
számolj bele engem is:
Kutattam szemed, és amint kinyitottad, senki nem nézett rád,
én sodortam a titokzatos fonalat,
mentén az általad elképzelt harmat
lecsorgott a korsókba,
amelyekre senki szívéhez el nem érő példabeszéd vigyáz,
Ott léptél be először egészen a névbe, mely a tiéd,
biztos lábakon magadhoz igyekeztél,
hallgatásod harangtornyában lesújtottak a kalapácsok,
csatlakozott hozzád, akit kilestek,
a halott is köréd fonta karját,
így keltetek át közösen az estén.
Keseríts el.
Számolj engem is a mandulákhoz.
30. oldal
Tenebrae (Magyar)
Közel vagyunk, Uram.
foghatóan közel.
Már fogva, Uram,
egymásba marva, mintha
mindőnk teste a te
tested volna, Uram.
Imádkozz, Uram,
imádkozz hozzánk,
közel vagyunk.
Kajlán mentünk oda,
mentünk oda, ráhajolni
katlanra, vályúra.
Az itatóra, uram.
Vér volt, a vért
te ontottad, Uram.
Csillogott.
A te képedet verte szemünkbe, Uram.
Nyitva s üres a szem, a száj, Uram.
Ittunk, Uram.
A vért és a képet a vérben, Uram.
Imádkozz, Uram.
Közel vagyunk.