Oliver Sacks brit
1933. július 9. (London) – 2015. augusztus 30. (New York)
Teljes név | Oliver Wolf Sacks |
---|---|
Katalógusnév | Sacks, Oliver |
Nem | férfi |
Honlap | oliversacks.com |
@oliversacks | |
Életrajz |
Képek 9
Könyvei 29
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Hétköznapi pszichológia Park · Az elme kerekei Akadémiai · Osiris Könyvtár - Pszichológia · Oliver Sacks cover collage Vintage angol
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
[…] a zene csokitorta a fülnek.
Oliver Sacks: Zenebolondok 93% Mesék a zenéről és az agyról
Az ember csak akkor jön rá, hogy egész élete emlékekből áll, amikor elkezdi elveszíteni az emlékeit, akárha pillanatokra is. Emlékek nélkül nem élet az élet…
Emlékezetünk fűzi össze a bennünk meglevő dolgokat, emlékezetünk határozza meg az értelmünket, a cselekedeteinket, az érzelmeinket.
Emlékezet nélkül nem létezünk…
42. oldal
Útban dr. P. háza felé megálltam egy virágboltnál, és vettem egy rikító vörös rózsát, amelyet a gomblyukamba tűztem. A lakásába érve kivettem a rózsát, és átnyújtottam dr. P.-nek. Úgy vette a kezébe, mint egy botanikus vagy morfológus valami különleges növényfajtát, nem pedig úgy, mint aki virágot kap ajándékba.
– Körülbelül húsz centiméter hosszú – állapította meg. – Kürtősen csavart vörös forma, egyenes zöld toldalékkal.
– Helyes – feleltem bátorítóan. – És maga szerint mi lehet ez, dr. P.?
– Nem könnyű megmondani. – Zavartnak látszott. Nincs meg benne a Platón-féle téridomok szimmetriája, bár elképzelhető, hogy saját, magasabb rendű szimmetriával rendelkezik… Ez valószínűleg egy virág.
– Valószínűleg? – kérdeztem vissza.
– Valószínűleg. – mondta újra.
– Szagolja meg – javasoltam. Kissé megrökönyödött, mintha arra kértem volna, szagoljon meg egy magasabb rendű szimmetriát. De udvariasan eleget tett a kérésemnek, és orrához emelte a rózsát. Akkor hirtelen felélénkült.
– Csodálatos! – kiáltotta. – Egy korai rózsa. Micsoda mennyei illat! – lelkendezett, és dúdolni kezdte A rózsa, a gerle című dalt. Úgy tűnt, hogy szaglás útján képes érzékelni a valóságot, csak látás útján nem.
29-30. oldal Deficitek: A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét (Park, 2015)
Az emberi zene eredetét nem ilyen könnyű megérteni. Darwin maga is fogas kérdésnek tekintette a problémát; Az ember származásában ezt írta: "Minthogy pedig sem a zenei hangok előidézésében való öröme, sem pedig az ehhez való tehetsége az embernek a napi életszükségekre nézve semmiféle haszonnal nincsen, ezt a két tulajdonságot a legnagyobb misteriumok közé kell sorolnunk, a melyekkel az emberi lény felruháztatott.
Oliver Sacks: Zenebolondok 93% Mesék a zenéről és az agyról
A klasszikus mesékben archetipikus alakok jelennek meg: hősök, áldozatok, mártírok, harcosok. A neurológiai betegek egy személyben testesítik meg mindet – sőt, a saját történetükön belül még valami mást is…. Az én szememben utazók ők, akik fantasztikus világokat tárnak föl – olyan világokat, amelyekről máskülönben tudomásunk vagy elképzelésünk sem lenne.
Ami velük történt, emlékeztet valamelyest arra a kezelésre, amely Nadiára, a tüneményes rajztehetséggel megáldott autista gyerekre méretett. Ő szintén annak a terápiás előírásnak lett az áldozata, amely szerint „meg kell találni a benne rejlő, más irányú lehetőségek maximalizálásának módját”. A végeredmény az lett, hogy Nadia elkezdett beszélni – és nem rajzolt soha többé. Nigel Dennis megjegyzi: „Itt állunk egy zsenivel, akiből kivonták a zsenialitást, és akinek nem maradt semmije, csak a mindenre kiterjedő fogyatékossága. Mégis, hogyan kellene vélekednünk egy ilyen különös gyógymódról?”
289. oldal Az ikrek
Kétségbeesésemet látva az egyik könyvtáros megnyugtatott, hogy minden „értékes” dolgot digitalizáltak. Én azonban nem használok számítógépet, és nagyon elszomorít a könyvek, de még a bekötött folyóiratok elvesztése is, mert van valami pótolhatatlan egy kézbe vehető könyvben: a kinézete, az illata, a fogása, a súlya.
45-46. oldal
Jimmie tudatában is volt meg nem is az őt ért tragikus veszteségnek, pontosabban önmaga elvesztésének. (Ha valaki elveszti az egyik lábát vagy szemét, felfogja, hogy elvesztett egy lábat vagy egy szemet. De ha valaki a saját énjét – tehát önmagát – veszti el, azt nem tudja felfogni, hiszen aki felfoghatná, nincs többé.)
59. oldal Deficitek: Az elveszett tengerész (Park, 2015)
50 éves koromban, négy évvel ezelőtt, elsétáltam egy zenebolt mellett, megláttam egy kelta hárfát a kirakatban és két órával később egy 2000 dolláros kelta hárfával sétáltam ki a boltból. Az a pillanat megváltoztatta az életemet.
28. oldal