Niccolò Ammaniti olasz
1966. szeptember 25. (Róma) –
Katalógusnév | Ammaniti, Niccolò |
---|---|
Nem | férfi |
https://www.facebook.com/pages/Niccolò-Ammaniti/112681525413354?sk=info&rf=112116478805285 |
Képek 2
Könyvei 24
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Modern Könyvtár Európa
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
Miért kell iskolába járnom? Miért így működik a világ? Megszületsz, iskolába jársz, dolgozol és meghalsz. Ki döntöttel el, hogy ez a világ rendje? Nem lehetne másképp élni?
38. oldal
Sok embert ért már a kínos felismerés, hogy a boldogító igen kimondása után a férfi/nő, akit sziporkázó és gyors felfogású valakinek ismert meg, igazából egy menthetetlen seggfej. És akkor mi a teendő? Egy újsütetű felmérés szerint az esetek harminchat százalékában felhívod az ügyvéded, és elválsz. Rita Baldi a másik hatvannégy százalékhoz tartozott. Idővel beletörődött a helyzetébe, de még most is gyakran megdöbbent a férje hülyeségein.
Mama sosem ült közénk az asztalhoz.
Kiszolgált minket, és állva evett. Keveset beszélt, és mindig talpon volt. Egy percre sem ült le. Főzött. Mosott. Vasalt. Csak alvás közben nem állt. Rühellte a tévét. Amikor fáradt volt, ledőlt az ágyra, és már aludt is, mint akit fejbe vertek.
Akkoriban mama harminchárom éves volt. És szép. Hátközépig érő, hosszú, fekete haját kibontva hordta. Nagy, sötét mandulaszemek, széles száj, erős és fehér fogak, hegyes áll. Mint egy arab nő. Magas volt, formás, nagy mell, vékony derék, széles csípő és olyan fenék, hogy az embernek kedve támadt megfogni.
Amikor a lucignanói piacra mentünk, láttam, hogy a férfiak majd felfalják a szemükkel. Láttam, ahogy a zöldséges a könyökével oldalba böki a mellette lévő árust, aztán mindketten anyám fenekét nézik, majd az égre emelik tekintetüket. Én szorítottam a kezét, vagy a szoknyájába kapaszkodtam.
Az enyém, hagyjátok békén, ordítottam volna legszívesebben.
– Teresa, bűnös gondolatokat ébresztesz – mondta neki mindig Severino, a lajtos kocsi sofőrje.
Mama nem törődött velük. Észre sem vette őket. Sóvár pillantásaik leperegtek róla. Teljesen hidegen hagyták a ruhája kivágását vizslató tekintetek.
Nem ismerte a kacérságot.
72-73. oldal Európa Könyvkiadó 2008
Miért kell iskolába járnom? Miért így működik a világ? Megszületsz, iskolába jársz, dolgozol és meghalsz. Ki döntöttel el, hogy ez a világ rendje? Nem lehetne másképp élni? Mint az ősemberek. Mint Laura nagyi, aki otthon tanult, amikor kicsi volt, hozzá jártak a tanárok. Miért nem csinálhatom én is ezt? Miért nem hagynak békén? Miért kell ugyanolyannak lennem, mint a többiek? Miért nem élhetek egyedül egy kanadai őserdőben?
38. oldal