Montágh Imre magyar

A helyes hangsúlyozás és hanglejtés zeneisége nyelvenként változik. A magyar ereszkedő dallam, Bernstein szerint ez Bartók zenéjéből fülbeötlően leolvasható, illetve Bartók zenéje követi a magyar beszéddallamot. Az operák fordításakor súlyos gondot okoz, hogy a német vagy az olasz dallam alá nehéz a magyar szöveget fordítani, mivel a kérdés vagy az indulati kitörés dallamíve nyelvenként változik.

A csecsemő főként ösztönéletet él. Ha éhes, ordít, ha szomjas, üvölt, ha álmos, óbégat – ha elégedett, gagyog. (Nagy baj, ha valaki így marad!)

45-46. oldal

A cirkuszi bohóc mindig a középhangja fölött beszél, ez évszázados hagyomány. A kabarétréfákat is gyakran mondják a középhangsáv fölött. Ez a terület hamisan cseng a hitelesség szempontjából. A mélyebb fekvés az őszinteség, a magasabb inkább a hazugság területe.

A beszédet nem örököljük, hanem a szüleinktől, illetve gyermekkori környezetünktől tanuljuk. Úgy beszélünk, ahogyan velünk beszéltek az első négy-öt évben. Ha a környezetünk beszédhibás volt, mi is azzá lettünk, ha a környezetünk tájszólásban beszélt, a mi kiejtésünkön is érződik az íz.

Az s hang a másik kritikus hangzó. Akkor szép, ha karakterisztikusan sötét, mély, erőteljes.

Az őzike a zöld mezőn legelgetett. Zizzent a bozót a közelben. Az őz odanézett, mi az a zaj: valami izeg-mozog a bozótban. Géza ült ott, fényképezőgéppel a kezében. A hiú őz azonnal mozdulatlan pózba vágta magát.

47. oldal, Mit tanult meg Zoli?

A ritmus nagyon fontos, a színpadi beszéd egyik alapeleme. A ritmustalan beszédben vagy minden szótag rövid lesz – ezt nevezzük pattogásnak – , vagy minden szótag hosszú lesz – ez a leptetés.

A fecsegő embert mindenki unja!

115. oldal

Fecsegni könnyű, beszélni nagyon nehéz.

116. oldal

A beszéd a legtökéletesebb kifejező mozgás (kifejező mozgások még a gesztus és a mimika).

(első mondat)