!

Mika Waltari finn

1908. szeptember 19. (Helsinki) – 1979. augusztus 26. (Helsinki)

Tudástár · 7 kapcsolódó alkotó · 2 film

Teljes névMika Toimi Waltari
KatalógusnévWaltari, Mika

Képek 47

Könyvei 31

Mika Waltari: Szinuhe
Mika Waltari: Az ország titka
Mika Waltari: Az emberiség ellenségei
Mika Waltari: Mikael
Mika Waltari: Turms, a halhatatlan
Mika Waltari: Mikael Hakim I-II.
Mika Waltari: Johannesz Angelosz
Mika Waltari: Megmondják a csillagok
Mika Waltari: Palmu felügyelő tévedése
Mika Waltari: Virágzik a föld / Ne legyen többé holnap / Ez meg sem történhet / Aranyhajú

Kapcsolódó sorozatok: Mikael · Palmu felügyelő · Johannesz Angelosz · Az ország titka · Johannes Angelos finn · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei Európa · Fekete Könyvek Európa · Polar könyvek Polar Egyesület · Századok – emberek Európa · MesterDetektív Kiskönyvtár Kolonel, Sorger Kolon · A finn irodalom könyvtára Európa · Mika Waltari művei Európa

Antológiák 3

Oláh József (szerk.): A fiúk téli kalandozása
Gombár Endre (szerk.): Égőnarancs
Északi fény

Róla szóló könyvek 1

Szász Levente (szerk.): Északi csillagok alatt

Kiemelt alkotóértékelések

GeoMaileR >!

Mika Waltari

Nagyjából háromezer oldalnyi Waltari olvasása arra indít, hogy egy karccal igyekezzek segíteni más olvasókat a Waltari-univerzumban való eligazodásban. Az író munkásságát három jól elkülöníthető részre lehet osztani:
korai novellák,
bűnügyi regények,
történelmi regények.
Én történelmi regényeit olvastam, ez utóbbiakkal ismerkedtem meg eddig:

1. Szinuhe. Fiatal felnőttként általánosan művelő szándékkal olvastam el ezt az ókori Egyiptomban játszódó fejlődésregényt, ha már megvolt otthon. Máig emlékszem rá, hogy milyen nagyon hatott rám. Másoknak is ezt ajánlom kezdésnek, vagy ha csak egy regényt akarnak olvasni Mika Waltari-tól, akkor pláne.

2., 3. Mikael és folytatása a Mikael Hakim (hakim ~orvost jelent) ezer oldalas nagyregény, nekem a „hakim” része tetszett igazán. Az első könyv nélkül is tökéletesen érthető a második. Szubjektív véleményem, hogy utóbbi többet is ad. Cselekménye a kora Újkorban játszódik, részben Isztambulban és a Földközi-tengeren.

4. Turms, a halhatatlan. Az etruszkok korabeli Itáliába és a tágabb Mediterráneumba (leginkább Szicíliába) viszi az olvasót, és szerintem a legfilozófikusabb (ezért apránként fogyasztható, mert „rágni” kell) regénye az írónak. Ezzel kezdeni nem ajánlott, sőt nagyon nem. A leírt gondolatok háttérbe szorítják a cselekményt.

5., 6. Johannesz Angelosz és Johannesz ifjúsága, talán mondhatjuk: mindent a Konstantinápoly – Isztambul „kurzusváltásról”. Igazi történelmi tabló a XV.század közepéről, aminek a szimpatikus főszereplőn túl érdekessége még, hogy az első rész csak posztumusz jelent meg, mert a kézirat elkeveredett. Külön-külön is teljesen érthető és szerethető. Sőt, ha valakinek van elég ideje, akkor először a második résszel kezdje, majd olvassa el az elsőt és újra a másodikat. Igazi irodalmi élmény, de hithű római katolikus vallasúaknak a (lelki) nyugalom megzavarasára alkalmas, ugyanis hatalmas egyház bírálatot fogalmaz meg benne az író.

7., 8. Amint a két részes, (Az ország titka, Az emberiség ellenségei) Jézus korában játszódó történelmi regényét is megismerem, azokkal is kiegészítem a felsorolást. Ma is olvasásra érdemes XX.századi író Mika Waltari.

vapeur>!

Mika Waltari

hihetetlenül olvasmányosan, lebilincselően ír!


Népszerű idézetek

tgorsy>!

Szűkös bizony a könyvtáros-javadalom, és a könyvtárosok nincstelenek, mint az okos emberek általában, és mint mindenki, aki a könyveket az életénél és a szeme világánál is jobban szereti.

7. oldal (Európa, 1997)

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

Kapcsolódó szócikkek: könyvtáros
eme>!

az emberek között az egyetlen mérték az emberi szív.

589. oldal

nagy_csilla>!

– […] Az ember tette olyan, mint a kő, melyet vízbe hajítanak. Hangosan csobban, s gyűrűket vet a vízen, de néhány pillanat múlva elsimul a víz, és a kőnek nyoma sem marad. Ilyen az emberek emlékezete is. Ha elég idő telik el, mindenki elfelejt és mindenki elfelejti tettedet.

146. oldal, Negyedik könyv - Nefernefernefer (Európa, 1978)

eme>!

Mert a közös bűnök, és sötét titkok a szerelemnél is jobban egymáshoz kötik az embereket.

415. oldal

1 hozzászólás
Gedi>!

– Ptahor – szólaltam meg –, én szomjazom a szerelemre, amikor éjszaka felragyognak az égre Théba fényei.
– Szerelem nem létezik – felelte határozottan. – A férfi bánatos, ha nincsen nő, akivel lefekhetne. De amikor akad, és lefekszik vele, utána még bánatosabb lesz. Így volt ez mindig, és így lesz a jövőben is.
– De miért? – kérdeztem.
– Azt még az istenek sem tudják – válaszolta Ptahor. – Ne beszélj nekem a szerelemről, mert meglékelem a koponyádat! Fizetség és ajándék nélkül teszem, mert ezzel sok-sok bánattól kíméllek meg.

78. oldal (Európa, 1978)

Kapcsolódó szócikkek: Théba
nagy_csilla>!

Azt mondják, hogy a nő hűsége olyan, mint a szél. Mindig egyformán fúj, csupán az irányát változtatja.

1 hozzászólás
eme>!

– Miért kell ennek megtörténnie, és mi okból gyűlölöd oly nagyon az egyiptomiakat, Aziru? – kérdeztem.
Aziru göndör szakállát simogatva, ravaszul mosolygott, és így válaszolt:
– Ki állítja, hogy én gyűlölöm az egyiptomiakat, Szinuhe? Hiszen téged sem gyűlöllek, pedig te is egyiptomi vagy. Gyermekkoromban én is a fáraó aranyházában nevelkedtem, miként atyám, és Szíria minden más fejedelme, így hát jól ismerem az egyiptomi szokásokat, és tudok olvasni és írni is, bár a tanítóim sokszor megráncigálták a hajamat, és az én körmömre többször rácsaptak nádpálcájukkal, mint más tanítványaikéra, mert szíriai voltam. De azért cseppet sem gyűlölöm az egyiptomiakat, mert midőn értelmem növekedett, sok bölcsességet tanultam náluk, amelyet ellenük fordíthatok majd, ha eljön az ideje. Ott tanultam meg, hogy a művelt emberek előtt minden nép egyenlő, és nincsen köztük különbség, mert minden gyermek csupaszon jön a világra, akár szíriai, akár egyiptomi. Ott tanultam meg, hogy egyik nép sem bátrabb vagy gyávább, kegyetlenebb, vagy könyörületesebb, igazságosabb vagy hamisabb a másiknál, hanem mindegyik népben akadnak bátrak és gyávák, jók és rosszak, hasonlóképpen Szíriában és Egyiptomban is. Ezért a vezérek és uralkodók maguk senkit nem gyűlölnek, és nem tesznek különbséget a népek között. Ám az ő kezükben a gyűlölet hatalmas erő, hatalmasabb, mint a fegyver, mert a kar, gyűlölet nélkül, nem képes felemelni fegyvereket. Én uralkodónak születtem, mert ereimben Amurru királyainak vére csörgedezik, és népem a hikszoszok idejében tengertől tengerig minden népet uralma alá hajtott. Ezért minden erőmmel azon vagyok, hogy gyűlöletet szítsak Szíria és Egyiptom között, és addig fújom, élesztgetem a parazsat, mígnem lassan-lassan felizzik, és egyszer majd lángra lobbanván, porrá égeti az egyiptomiak uralmát Szíriában. Meg kell hát tanulnia Szíria minden városának és minden törzsének, hogy az egyiptomi nyomorultabb, gyávább és hálátlanabb, kegyetlenebb, hamisabb és fösvényebb, mint a szíriai. Meg kell tanulniuk, hogy köpjenek, ha egyiptomiak kerülnek szóba, úgy kell nézniük az egyiptomiakra, mint istentelen elnyomóikra, vérszopóikra, kínzóikra, és gyermekeik meggyalázóira, míg gyűlöletük elég hatalmassá növekszik ahhoz, hogy hegyeket mozdítson el.

300-301. oldal

3 hozzászólás
eme>!

[…] én, Szinuhe, ember vagyok, és emberként éltem minden emberben, aki előttem volt, és
emberként élek minden emberben, aki utánam jön. Élek az emberek jajszavában és örömében, élek bánatában és félelmében. Élek az emberek jóságában és gonoszságában; élek az igazságban és hamisságban, a gyengeségben és az erőben. Emberként örökké fogok élni az emberben, ezért nem kívánok áldozatokat síromba, és nem sóvárgom a halhatatlanságot nevemnek. Ezt Szinuhe írta, az egyiptomi, ő, aki magányosan élte életének minden napját.

615. oldal

eme>!

[…] az a nép legnagyobb öröme, ha együtt kiáltozhat, és nem sokat számít, mi végből teszi; a többivel együtt kiáltozván mindenki erősnek érzi magát, és egyedüli igaz ügynek hiszi azt az ügyet, amelynek érdekében kiáltozik.

502. oldal

1 hozzászólás
Tiger205>!

Érezni lehetett a hűvösödő estében az összebújt bárányok barlangból kisugárzó melegét. A gyapjú- és faggyúszag erősebb volt, nem kellemetlen mégsem, meghitt biztonságot sugárzó inkább, akár a gyermekkori otthon illatai. Könnyek hullanak a szememből – vettem észre elcsodálkozva. Sírtam, Tullia, ha nem is miattad. Bizonyára az utazás töredelmei bágyaszthatták el puhány testemet – gyanakodtam. Könnyeim pedig a fáradtság könnyei – véltem.
Valójában azonban magamat sirattam; mindazt, mi már mögöttem van, és azt is, ami még előttem. Habozás nélkül ittam volna a feledés forrásából ebben a pillanatban!

Mika Waltari: Az ország titka Marcus Mezentius Manilianus tizenegy levele a Kr. u. 30. esztendő tavaszáról

8 hozzászólás