Mickey Long magyar
Teljes név | Rákosi Miklós |
---|---|
Katalógusnév | Long, Mickey |
Nem | férfi |
@mickey.long.35 |
Könyvei 3
Kapcsolódó sorozatok: Arany Tölgyfalevél Tanoda · Összes sorozat »
Illusztrálásai 1
Antológiák 15
Népszerű idézetek
Egy megbántott, dühös hölgytől nincs rosszabb, ezt higgyék el nekem. Ha valaha is olyan helyzetbe kerülnek, hogy választani kell az éppen fúriává változó nő és a területét védő barnamedve közt, habozás nélkül válasszák a mackót. Az sem gond, hogy a málnakedvelő óriási termetét meghazudtolva, úgy fut, mint a nyúl.
– Mi a baj?
A válasz egyszerű volt, és rövid, mint minden megállapítás, melynek komoly oka van.
– Víz!
– Mély?
– Nedves!
– Ez igaz! – kotnyeleskedett bele Napsugár, hozzá megrángatta fiúcska fülét, hogy felhívja magára a figyelmet. – Minden víz ilyen, bár egyszer találkoztam olyannal, ami száraz. – Itt egy kicsit elgondolkodott. – Vagy az homok volt?
89. oldal
– Te is láttad?
– Micsodát? – kérdezte Kócos, aki a sebesség miatt hunyorgott kicsit, és a haja hiába menekült szálanként a szél elől.
– Azt az ízét, ami úgy nézett ki, mint egy serleg.
– Aminek két lába van, és kicsit kacsázva megy?
– Igen!
– És aranyszínű?
– Igen!
– Nem láttam.
123. oldal
– Szép időnk van, ugye?
– Ötven fok árnyékban, ez magának szép?
Csendben haladtunk néhány percig.
– Sok itt a homok.
– Ez egy sivatag! Mi baja van magának?
– Ha én megyek, akkor megyek, vagy ha jövök, akkor jövök. Sőt, ha megyek, akkor jövök igazán!
121. oldal
Kócos kipattant az ágyból, és tett néhány lépést a szekrény felé. Jobban mondva, csak tett volna. Az éjszaka folyamán „valaki” a lábára csavarta a takaróját, amely most szőrmés, kockás kígyóként tekeredett rá.
Itt megjegyezném, hogy a pepita bundát viselő csúszómászók az északi erdők jellegzetes lakói. A tavaszi nagy vedlés idején rengeteg fa tövében hever eldobott bunda, és mind cipzáras.
Történetünk Zuzmóföldén kezdődik, túl az Óperencián, túl az Üveghegyen, ott, ahol a kurta farkú malacot még csak hírből sem ismerik. Azaz, egy legenda említést tesz egy emberről, aki már látott… egy férfit, aki talán megpillantott egyet valaha.
– Tudnál nekünk segíteni, kedves tündér? – kérdezte Szöszke a levegőtől.
– Ez én vagyok – szaladt fülig Napsugár szája, majd oktatólag hozzátette: – Mármint a kedves tündér. Soha nem hívtak még így, csak úgy, hogy „Menjmárarrébb”, vagy „Nekotnyeleskedjbele”.
105. oldal