Mészáros Urbán Szabó Gábor magyar
1978. január 15. –
Katalógusnév | Mészáros Urbán Szabó Gábor |
---|---|
Honlap | muszga.hu |
Könyvei 4
Antológiák 1
Népszerű idézetek
A kutyák párzanak, ez kényszerű törvény, s hogy az emberek is, így tesznek, azzal nincsen gondom. A baj ott van, hogy hülye kutyák ritkán születnek, hülye emberek viszont ebben a pillanatban is. Na és persze nem a kutyáknál van a puska.
Keserű voltam és csalódott, ahogy a sétányon gyalogoltam, bosszúsan, mint egy fogfájós angyal.
A Mihályovity sétány (Magánkiadás, 2014)
Mészáros Urbán Szabó Gábor: Orom Válogatott novellák és elbeszélések
– Milyen vörösbor van? – kérdem, mert szeretem a vörösbort, és mert egyúttal szeretném zavarba hozni a lányt. Ám, aki nem ért a vörösborhoz, az általában nem jön zavarba efféle kérdésektől.
– Középáron ezek vannak – mutat egy sorra – , aztán van még tokajink, de az nem vörös.
– Persze. És az ott? – bökök egy árválkodó palack felé.
Lábujjhegyre áll, és egy veszélyes mozdulattal a kezébe pottyantja az üveget. Ezt kihasználva a fiú gyorsan odalép és segítőkészen megtámasztja a lány csípőjét, aki hamar megint elhessegeti, mint egy kis bódult muslincát. A lány a pultra teszi a bort, és kérdőn rám néz. A palackon csak egy kis kerek, fekete címke Madárbor felirattal, alatta pedig egy rajzolt bagoly üldögél. Ennyi. Sehol a származásra utaló jel, vagy más szokásos információ az alkoholfokot vagy a pincészetet illetően, szóval izgalmasan szabálytalan portéka. Vadételekhez és érett sajtokhoz ajánljuk, de kitűnő kísérője lehet egy baráti beszélgetésnek, egy drámai szakításnak vagy kétszemélyes hitvitáknak bárhol a földön: szóval semmi ilyesmi nincs feltüntetve az üvegen. A kevesebb néha több, gondolom, és máris szimpatizálok a dologgal.
– Madárbor? – kérdem szándékolt kétséggel, a lány csak megszeppenten bólint, részéről itt véget ért a tájékoztatás. Ekkor a fiú lép a helyébe, és megtöri a lassan komikussá váló csendet.
– Madárbor – mondja teljesen feleslegesen, aztán a halántékát kicsit megráncolva és a hangját lehalkítva hozzáteszi: – Csak hetven palack készült belőle. Igazi ritkaság, a mediterráneum gyöngyszeme. – Nem néztem volna ki belőle ezt a mondatot, így rögtön a bizalmamba fogadom.
– És miből készül? Ugye nem bagolyból? – A fiú nevet, a lány is megolvad, mind együtt derülünk, aztán, amint elapad a humor hatása, a fiú további részleteket árul el. Ügyesen belejön a hazudozásba.
– Természetesen szőlőből préselték őt is, a madár a gróf címerét idézi, akinek a birtokán a szőlő termett. A legenda szerint a gróf vére is belekerült a borba. Amikor metszés közben megvágta a kezét, a kacsok ráfonódtak a sebre, és soha többé nem engedték el a grófot. Úgy beszélik, azóta sem volt ennyire kitűnő évjárat.
Elismerően bólintok.
– Rendben, elviszem.
106-107. oldal
…a könyvtár úgy viszonyul a könyvhöz, mint bordélyházhoz a szajha, és ez a viszony csak azt hivatott kihirdetni a számodra, hogy sem ez, sem az, még ha éppen veled is van, nem lehet örökre a tiéd.
21. oldal
Bár mindig törekedtem rá, hogy akaratomat tettekre váltsam, hogy végre valami gyakorlati közöm legyen saját életemhez, most döbbentem csak rá, hogy éppen ez a rövidlátó akarat vezetett tévutakra. Folyton a jobb reményében tévelyegtem és cselekedtem az élet árnyai között, erőszakkal törtem előre gyászkocsik nyomvályúzta útvesztőkben, szellőzetlen kémények sötétjében, számban kopott ízekkel, megszáradt csókok mozsárban összetört porával, miközben csontjaimban félrehangolt zongorákat vert valaki és magukra maradt borjak bőgtek a szívemben. Csak a jót akartam, a legjobbat, de görcsös csomók növekedtek bennem e nagy akarással és éppen a lemondás éteri fokozata maradt elérhetetlen, kezem túl durva volt, hogy a törékenyt épen őrizze. Rejtve maradt előttem minden, ami világos és könnyű. Messzire néztem, és közben saját lábamba megbotlottam. Mint aki verést kapott, hevertem, de sosem pihentem. Rohantam bőszen előre, de semmit sem haladtam. Sírtam, de meg nem könnyebbültem.
Laura eltűnt (Magánkiadás, 2014)
Mészáros Urbán Szabó Gábor: Orom Válogatott novellák és elbeszélések
És a zene nem más, mint a létezés lényegét mintázó, újraszólaltatott hangsor, a zenész pedig eszköz, aki az eredeti harmóniát megszólaltatja és a pillanatban újrarögzíti. Ekképpen a két eszköz, tehát a hangszer és a zenész segítségével feleleveníthető a Nagy Együttállás, a teremtés eredeti terve, és átjárók nyithatók, ha csak egy pillanat erejéig is, oda, ahova jussunk szerint kerülünk majd.
105. oldal, Városok lángolnak alattunk
Úgy emlékeztem, maradt még pár centi a Stolichnaya alján, de emlékezet és vodka ritkán állnak mellérendelő szerkezetben. Sóhajtottam és a fejemet csóváltam.
– Peched van barátom, elpárolgott minden jóság ebben a párás odúban. Jobban kéne figyelni a tömítésekre. Elég egy nyílás, és a java máris kárba vész.
34. oldal
A szavak örülnek, ha levetkőzhetnek. Csomó télikabátos szót használunk, pedig nyár van. Pusztán illemből vagy érdekből vesszük elő őket, és olyan izzadt klisészaga van mindnek. Sajnálom az olyan szavakat, mint a tolerancia, a szimpátia vagy akár a szerelem. Mind pozitív dolgokat jelölnek, de ma már csak arra jók, hogy felmossuk velük az eredetiség mészárszékeit.
129-130. oldal