Lesznai Anna magyar

Az intellektuelnek nemcsak joga, de kötelessége is a kétely. Nincsen jussa a vak hit olcsó boldogságára.

498. oldal (II. kötet)

Pedig milyen kevés kellene hozzá, hogy tündérkertté alakuljon át ez a világ.

532. oldal I. kötet

Terhes némber a költő, hiába férfi; csak magára gondol, önmagával várandós.

43. oldal (II. kötet)

Ne sírj, lánykám, muszáj megtanulnod, hogy az emberek, sajnos, feneketlenül ostobák. Az okos azért okos, mert megérti a mások butaságát, de arra sose számítson, hogy az ostobák megértik őt…

Egy ősz hajú, aki a disznait hiába hajtotta be ma a vásárra, tudálékos pofával magyarázta: – Most aztán jó ára lesz a disznónak, mert ha az urak összeharagszanak, akkor, azt mondja a pán notár, többé nem engedik be az olcsó szerb sertést. A mieinknek felmegyen az ára.
– Kit kéne lepuffantani ahhoz, hogy a búzám ára menjen fel? – szól közbe egy jeszenői gazda, és nagyot köpött a sárba.
Arrébb a kocsma előtt fiatal legények hangoskodtak. – Majd megadom én annak a vad rácnak, ha elmegyünk! – hencegett az egyik.
– Mit pofázol, te nem vagy magyar, te tót vagy!
– Az istenit annak a cigány anyádnak, akivel lehemperedett a polyák apád! – Éppen hajba akartak kapni, amikor az egyik elkurjantotta magát. – Ne ostobáskodjatok, hát a trónörökös mi volt? Tán magyar? Német volt szegény feje, a felesége meg, azt mondják, cseh!
Hirtelen mind elnémultak, mert két csendőr ment el mellettük, és szigorúan mérte végig őket. – Oszolni, legények!
– Monarchiánk hű képe – jegyezte meg Gottlieb Józsihoz fordulva.

325. oldal (II. kötet)

– Mit falsz annyit? – mordult rá János. Lizó elnevette magát.
– Abrakolom a lelkemet. Mert ha mindenki más megbolondul, szükségem van magamra.

522. oldal I. kötet

Ha az ember farkasszemet mert nézni a véletlennel, mindig kisül, hogy rendeltetés a valódi neve.

151. oldal II. kötet

Az ember sokféle, és mindenik a maga világában van otthon.

479. oldal II. kötet

Tél alatt készül a nyár lombkoronája, csak mi nem vesszük észre.

175. oldal

Imádkozni nem muszáj, de szabad. Hanem hinni, azt muszáj. Hinni a tudásban, az életerőben, önmagunkban.

I. kötet 93. oldal