Kovács Ákos magyar
1968. április 6. (Budapest) –
Tudástár · 15 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Kovács Ákos |
---|---|
Nem | férfi |
Képek 7
Könyvei 6
Felolvasásai 1
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
Ki vagyok szolgáltatva a vágynak, hogy keresselek. Ha soha nem találok rád, akkor is segítettél rajtam: volt kit kutatnom.
74. oldal
Kovács Ákos: A hűség könyve 91% Magyar és angol dalszövegek, filmlevelek, versek
Valami véget ért
Forró betonon hasalok
Távoli hang csak a gyász
Lassan lüktet egy ér
Fellobog halkan a láz
Sima tenyér a hátamhoz ér
Csak játszik a szél
Tudom már messze vagy rég
Bennem minden halk szavad él
Halott virágok illatát nyögik a fák
És megrázkódik a táj
Valami véget ért, valami fáj…
Ahogy fölém nő az éj
Álmodni nem hagy a vád
Ha becsukom fáradt szemem
Tekinteted az arcomba vág
Szemed tüzénél megvakulok
De lassan újra feljön a Nap
Nélküled semmi vagyok
Halott virágok illatát nyögik a fák
És megrázkódik a táj
Valami véget ért, valami fáj…
1. Bonanza Banzáj dalszövegek - A Pillanat Emlékműve
Kovács Ákos: Szavak és csendek 92% Összegyűjtött írások
Ha volna merszem elmondanám
Hogy régóta figyeltelek
És ezer verset és dalt írtam neked
Te nem tudtál rólam csak lebegtél
Az Égbolt s a Föld között
Szép szemedbe hidegség költözött
Már nincs bennem félelem
A fájdalom eltűnt rég
Szörnyen súlyos a csönd
Beleremeg az ég
Nem tarthat vissza semmi
Téged zuhanni hív a szakadék.
Halkan dúdol a csönd
Azt súgja: meggondolhatod még…
Ha felébrednél elmondanám
Hogy bűnösnek érzem magam
Hogy veszni hagytalak, hogy nem volt rád szavam
Ha felébrednél elmondanám
Hogy bűnösnek érzem magam
De hiába gyónnék a szemed már csukva van
Rólad beszél
Az este, a szél
A beálló csönd
A hajnal, az éj
Az ima, az álom
És minden szavam
Várlak haza
Ajtóm nyitva van
Nem tartott vissza semmi
Téged zuhanni hívott a szakadék
Halkan dúdol a csönd
Azt súgja: találkozunk mi még…
A szakadék
Kovács Ákos: Szavak és csendek 92% Összegyűjtött írások
Én leszek
én leszek az éjfél
kézen foglak
szétrepesztem rajtad az inget
én leszek az ágy
a lehulló könnycsepp
én leszek
a vággyal terhes tekintet
mindenestül
ott leszek mindig
mert te engem
megjel
öltél
Ákos dalszövegek - Karcolatok
Kovács Ákos: Szavak és csendek 92% Összegyűjtött írások
Segítsetek
Bennem van Jézus
Bennem van az ördög
Csak rajtam áll
Hogy hogyan döntök
Hogy taxisofőr
Vagy fejvadász
Vagy lángoló tekintetű Messiás
Hogy gyilkos
Vagy költő
Vagy lelkész leszek
Nincs közötök hozzá
de
segítsetek
Versek - Dúdolnom kell
Kovács Ákos: Szavak és csendek 92% Összegyűjtött írások
Tudásomat, tudni vágyásomat könyvekbe, iskolák kalitkájába csukják. Bezárnak engem, bezárom magamat, kész a rendszer, ketyeg, működik. „Vigyázz, ne légy magasabb, mint a többiek, még megrövidítenek.”
212. oldal (Napló feletteseimnek)
Kovács Ákos: Szavak és csendek 92% Összegyűjtött írások
A hétköznapok áldozatai egyre ritkábban nyúlnak könyv után. Mégis akad vállalkozó, vannak még elvetemült embertársak, akik nem rettennek meg ujjbögyük közé csippenteni hófehér papírost.
5. oldal
Kovács Ákos: Szavak és csendek 92% Összegyűjtött írások
sok életet meguntam már
de
most örülök neki hogy
ittlehetek
túl a bűnön
a megbánáson
hitem tüzéhez ülök közel
mellém fekszel és
azt se bánom
hogy úgy alszol el
ahogy megszoktad már
másvalakivel
Ákos dalszövegek - Indiántánc
Kovács Ákos: Szavak és csendek 92% Összegyűjtött írások
Halott testek fölé
Mint forró remegés
Úgy épült fel ez a rend
Egy szobor-gondolat
A megkövült harag
Egy testet öltött érzés, ami szent
Egy évszám
Egy jelkép
Egy tárggyá vált Emlék
Egy monumentum
Halott érvek fölött
Az égi ítélkezés
Oly régóta nem vitázik már
Így hiába cselszövés
Vagy összeesküvés
A pillanatnak emlékműve áll.
Monumentum
Kovács Ákos: Szavak és csendek 92% Összegyűjtött írások
Közömbös gyógyító ének
Kiírlak magamból, meggyógyulok.
Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, aztán mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsímogatni a fejed, nyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, míg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye, mindegy? Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.
Csak rám ne nézz.
105. oldal