Kosáryné Réz Lola magyar
1892. december 7. (Selmecbánya) – 1984. december 27. (Budapest)
Tudástár · 4 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv
| Teljes név | Kosáry Jánosné Réz Eleonóra Mária Anna |
|---|---|
| Katalógusnév | Kosáryné Réz Lola |
| Nem | nő |
Képek 3
Könyvei 63
Kapcsolódó sorozatok: Asszonybeszéd tetralógia · Tibi · Földrepottyant két manócska · Szent István országa · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Pöttyös könyvek Móra · Női remekírók Atlantic Press · Milliók könyve Singer és Wolfner · Százszorszép Könyvek Singer és Wolfner · Egyetemes regénytár Singer és Wolfner · Új Idők Könyvtára Singer és Wolfner · Érdekes regények – Röptében a világ körül Magyar Népművelők Társasága · Koronás regények Singer és Wolfner · Athenaeum Könyvtár · Aranyrög könyvtár Kráter · Milliók könyve az ifjúságnak Singer és Wolfner · Palladis regénytár III. Palladis · A magyar és külföldi irodalom jelesei Singer és Wolfner · Olcsó regény Athenaeum · Az Én Újságom könyvei Singer és Wolfner · Millenniumi Könyvtár Osiris
Fordításai 149
Antológiák 4
Kiemelt alkotóértékelések
Kosáryné Réz Lola
Írói talentuma már korán megmutatkozott, első verseit 7 évesen alkotta, és 15 éves volt, mikor felvidéki lapok írásait közölték.
Igyekszem minél több regényét olvasni, megismerni, milyen írónő volt valójában, ugyanis az első ismerkedésem munkásságával nem volt sikeres, nem jól választottam. De biztos vagyok abban, méltó volt a népszerűségre, ami főként a két világháború között mutatkozott meg, jutalmazva alkotói munkáját.
Kosáryné Réz Lola
Kosáryné Réz Lola világosan„ mindenki számára érthetően fogalmazza meg mondanivalóját. Alapos munkája jól ábrázolja a női sorsokat. A női sorsok ábrázolását valódi környezetbe helyezi, így alapos képet kapunk a kor szokásairól, társadalmi, gazdasági viszonyairól is.
Kosáryné Réz Lola
Édesapja bányamérnök, főiskolai tanár. Nagyapja biztatására már 7 évesen verset ir. 15 évesen már lapokban jelennek meg írásai, amellyel pályázatokat nyer. Német, francia és angol nyelven írt regényeket fordít. Több regényében a női sorsokat eleveníti meg, amelyekben a karaktereket mindig kidolgozza. Aktívan részt vesz az irodalmi életben.
Hosszú életű, 92 évig él.
Kosáryné Réz Lola
Inkább fordításait ismertem. Asszonybeszéd c. könyvét olvastam. Szerettem benne a női oldalról történő megközelítést, a történelmi tárgyi ismeretet.
Kosáryné Réz Lola
A Filoména című könyvében úgy sikerült megfognia a nemzeti hovatartozás gondolatkörét, hogy mai szemmel nézve sem érzem sértőnek. A többnyelvű környezetet magától értetődő természetességgel fogta meg. A korszak lényegi elemeit tudta átadni egy alacsony rangú szereplő szemén keresztül úgy, hogy nem lép ki a közeli nézőpontból. A szereplők mély érzéseit és a válsághelyzeteket nem bonyolítja túl, nem cifrázza, mégis teljesen átélhető és ugyanannyira megrendítő. Nála a kevesebb gyakran több.
Népszerű idézetek
Van valami különös szépség azokon a gyermekeken, akiket nagyon szeretnek. Nem vonalak és formák teszik ezt, és nem is a ruhától vagy a hajviselettől függ. Valami csodás fény van a hajukon: simogató kéz nyoma. Csodás fény a szemükben: anyjuk értük sírt könnyeinek fénye. És a szavukban valami megvesztegető csengés: szerető szavaknak a visszhangja.
206. oldal (Garabonciás, 1990)
Czünder felegyenesedett.
– Hát mi kell? Nem akarsz dolgozni semmit?
– Én nem akarok dolgozni? – Zokogni kezdett.- Hát az nem munka, hogy az ember a gyermekére vigyáz? Hiszen nem tart sokáig! Mire négyéves lesz, nem bánom, súrolni fogok, főzni fogok, vagy napszámba járok egész héten, varrok este és mosok éjjel, mint most. De akkor ő is mellettem lehet már napközben. Csak azt a két-három esztendőt add nekem. Hogy érte dolgozhassak. Hogy vigyázhassak reá, le ne essen, be ne piszkolja magát, meg ne hűljön… hogy rendesen kimoshassam a ruhácskáját, varrhassak neki új ingecskét… hogy járni tanítsam.. hogy beszélni tanítsam… hogy szépre, jóra tanítsam…
– Majd én tanítom, ha addig élek.
– De ez az én dolgom! Most kell, mikor kicsi! Most nekem semmi mással nem szabad törődnöm, csak a gyermekemmel! Óh, ha gazdag úri asszony… grófné lennék!
– Azok, látod, nevelőkisasszonyt tartanak, hogy ne kelljen vesződniük a gyerekekkel.
– Ostobák. Szerencsétlenek. Vagy rosszak. Nem tudom, mik, ha nem tudják megérteni, hogy egyetlen dolguk lenne, hogy a kisgyermekükkel vesződjenek! Akár a körmüket fényesítik, akár malacokat etetnek, vagy kilincset pucolnak, vagy idegenben dolgoznak, mindegy! Amíg a gyermek négyéves nem lesz – miért nem hozzák törvénybe az urak? – az asszonynak elég pénzt kellene adni, hogy ne kelljen mást dolgoznia, csak a gyermekére vigyázzon.
189-190. oldal (Garabonciás, 1990)
Óh, csak ha még egyszer gyermekem lenne… Gyermekem, akit hordanék büszke alázattal, gyermekem, akit diadalmas fájdalommal hoznék világra… gyermekem, akit magamból táplálnék… gyermekem, aki az ölembe ülne, és anyjának hívna… gyermekem, akiről álmodnék, míg élek, és aki megsiratna, ha meghalok…
122. oldal
– Istenem, Istenem – mondta néha magában –, mi lenne, ha nekem is tizenegy gyermekem lenne, mint Secräternének?
Lassan kezdte átlátni a kegyes csalásokat, amiket az anyaság ellen elkövetnek. Mikor leányanya volt, nem lehetett a gyermekével, idegenben kellett dolgoznia érte és saját magáért. Most, amikor tisztességes, megbecsült asszony módjára szült, nem lehetett a gyermekével, otthon kellett dolgoznia a férfi kívánsága szerint. Mintha az anyaság csak olyan mellékes valami volna, ami a többi mellett, játékképpen van.
188. oldal (Garabonciás, 1990)
