Kepes András magyar
1948. október 11. (Budapest) –
Katalógusnév | Kepes András |
---|---|
Nem | férfi |
Életrajz |
Könyvei 9
Szerkesztései 3
Antológiák 1
Róla szóló könyvek 1
Népszerű idézetek
A kutatások szerint az emberek 94%-a magasabbra taksálja az értelmi képességét a valódi szintjénél. Teller Ede, a nagyszerű atomfizikus viszont, amikor egy interjúban megkérdezték tőle, hogy ő hogyan lett zseni, azt felelte: „én nem vagyok zseni, csak az emberiség 98 százaléka idióta, és azért azt a 2 százalékot, aki normális, kikiáltják zseninek”.
15. oldal
A jóisten valószínűleg az észt osztotta el legigazságosabban az emberek között, mert panaszkodnak arra, hogy nincs elég pénzük, nem elég sikeresek, nem elég egészségesek, nem elég szerencsések, de hogy nem jutott nekik elegendő ész, arra nem szoktak panaszkodni.
15. oldal
A drót nélküli távíró feltalálásakor megkérdezték Freudot, mit szól a korszakalkotó találmányhoz. A pszichiáter állítólag azt felelte: „Nagy dolog a távíró, még nagyobb a drót nélküli távíró, de a legnagyobb csoda mégis az, ha két ember, dróttal vagy drót nélkül, egyáltalán szót tud érteni egymással.!”
30. oldal
A Facebookon látszólag többnyire mindenki boldog; boldog születésnapja és boldog névnapja van, örvendezhetünk új frizurájának, jól sikerült profilképének, szerető párjának, gyönyörű családjának, gyermeke újabb sikerének, továbbá, hogy milyen káprázatos helyekre utazik, milyen jókat eszik-iszik. És mindjárt késztetést is éreznek, hogy az örömüket, sőt a táplálkozásukat is megosszák velünk. Mi meg csak szorongunk. „Mi a fene? Mindenki boldog, csak mi szomorkodunk, mérgelődünk, bosszankodunk, sírdogálunk néha?” De inkább mi is megosztjuk az arcunkra erőltetett smiley-maszkot, hadd lássák az emberek, bennünket sem kell sajnálni, kicsit azért mi is boldogok vagyunk ám. Cserébe csupán egy felemelt hüvelykujjat, szívecskét, pár jó szót várunk. Sok embernek manapság csak ennyi figyelem jut.
36. oldal
Soha ne adj kölcsön senkinek, mert meggyűlölnek, amikor vissza kell adni.
286. oldal
– Csak ilyen ernyedten lógó tokám és meg-nem-értett-asszonyos csípőm ne legyen soha! – mondta egyszer, még ifjú tiszt korában a mellette sétáló, frissen végzett pszichiáter barátjának, amikor a pesti Duna-korzón meglátott egy hájasan fodrozódó derekú középkorú férfit, aki egy fiatal lányt ölelgetett egy padon.
– Nem félsz, hogy meghallja a Nagy Gonosz Felíró? – kérdezte a barátja.
– Milyen Nagy Gonosz Felíró? – kérdezte a báró nevetve és hitetlenkedve.
– Hát, te nem tudod – felelte a barátja komoly arccal –, hogy fenn az égben, egy felhőn ül a Nagy Gonosz Felíró, és ha hall egy ilyen mondatot, mint amit most mondtál, így szól: „Áhá, most már tudom, mit nem szeretne ez a Pál: tokát és zsírpárnákat! Na, az lesz neki!”
127. oldal