Kálnoky László magyar
1912. szeptember 5. (Eger) – 1985. július 30. (Budakeszi)
Tudástár · 21 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Kálnoky László |
---|---|
Nem | férfi |
DIA | pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/kalnoky-laszlo |
Életrajz |
Könyvei 20
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Osiris Klasszikusok Osiris · Poesis Hungarica · A magyar költészet kincsestára Unikornis
Szerkesztései 2
Fordításai 190
Antológiák 44
Róla szóló könyvek 8
Népszerű idézetek
Vannak repülő csészealjak
Saját szememmel láttam egyet.
Egy haragos női kéz
repítette felém,
de idejében félrekaptam a fejemet,
úgyhogy diribdarabra tört
a sárga csempés konyhafalon.
Kálnoky László: Egy pontosvessző térdkalácsa Válogatás a költő humoros verseiből
Az árnyak kertje
E kert az árnyak kertje itt.
Aki a kertkapun belép,
múltjáról elfeledkezik,
s vértelen árnyként át meg át
bolyongja szüntelen sötét
útjai labirintusát.
Nem kert e kert, nem lét e lét,
nem ösvény az ösvény, ahol
vaktában lép a láb, ha lép.
Mert régi énjét elveti,
ki itt teng, s újszerű erők
szabnak törvényeket neki.
Jaj, minden kútforrás hamis
e szörnyű kertről! Tévedett
Vergilius és Dante is.
Fagyos szelek lebegtetik
a teljes semmiség felé
tartó pusztuló lelkeit,
s még hírmondó se szabadul
szegény lárvák közül, kiket
az árnyak kertje ejt rabul.
22. oldal - Az árnyak kertje, 1932-1938 (Osiris, 2006)
A szívdobogás a fatörzsben,
a mellkasban szaporodó évgyűrűk szorítása
intő jel. Nem tartozol többé a láthatatlanok
közé, akiket nem vesz észre s elmegy mellettük a halál.
A te időd már megszámláltatott.
Ami hátravan (XII. 1.)
Kálnoky László: Egy mítosz születése Téli napló 1982–83
Kissé fáztam, és úgy feküdtünk,
a semmit nézve, szótlan, ébren,
mint két fogoly az éjszaka
fekete bársonybörtönében.
74. oldal, Találka, részlet
Kálnoky László: Letépett álarcok Válogatott versek
A szív bolond, az ész kegyetlen,
vadállat éhezik a testben…
Az ember szörnyeteg!
120. oldal, Szakításkor (részlet)
Kálnoky László: Letépett álarcok Válogatott versek
Ha arra gondolok
ha arra gondolok miféle ismeretlen szellemekkel
kötöttem szerződést velük miféle áldomást
ittam közös kehelyből miféle ismeretlen folyadékot
milyen gyanús ízű folyadékot kellett felhajtanom
talán mérget talán az örök élet italát
ha arra gondolok hogyan jártam mezítláb
a szakadék fölött borotvaélen
ha rájuk gondolok akik sosem láthatják arcomat
csak rossznál rosszabb képeim sorát
különféle versantológiákban
ha arra gondolok hogy nyugszom majd örökre
s valaki megtalálja véletlenül a múltba vezető
titkos ajtót s rám bukkan s fölébreszt
tudom keserűbb lesz akkor végső órámnál is az ébredés
amikor gátjait áttöri a vér zuhataga
ereimben mikor lerázom magamról a sír porát
előre arra gondolok milyen lesz az elfelejtett s megváltozott
világ mit újra látok
az ismeretlen madarak egy híd vagy partszegély fölött
az óriás-rovarszerű hatalmas járművek az utakon
s ha megint beesteledik nem láthatom többé amit szeretnék
nem csodálhatom meg a köznapi vagy a különleges látványokat
rozsdás géproncsokat világító virágokat
egy sün apró lábnyomait
miket az ösvény ázott földjén otthagyott
szerencse hogy túl nehezen nyílik meg az az ajtó
szerencse hogy nehéz lesz rám találni
szerencse hogy még meg sem született aki majd rám talál
és visszaszólít egy olyan világba
ahol már nem kívánok élni
610-611. oldal - Hőstettek az ülőkádban, 1984-1985 (Osiris, 2006)
Az minden létező tragédiája,
hogy percnyi éltét túlértékeli.
125. oldal, Jegyzetek a pokolban (részlet)
Kálnoky László: Letépett álarcok Válogatott versek
Mikor szél fúj az erdőn,
zenekart alakítanak a fák,
ágaik hangszerek. Szeszélyes
dallamokat susognak, fütyörésznek.
Zenekar (I. 20.)
Kálnoky László: Egy mítosz születése Téli napló 1982–83
Beteg vagyok, de szenvedéshez edzett.
Élek, s tudom: nem lenni volna jobb.
121. oldal, Jegyzetek a pokolban (részlet)