Jude Deveraux amerikai

Fiam, van logika, és vannak nők. Ezeknek semmi közük egymáshoz.

113. oldal

Mennyi időt pazarolunk el arra, hogy rosszul érezzük magunkat.

211. oldal, 18. fejezet - Második rész

Harben sértett arcot vágott:
– Csak egyetlen éjszakára akarsz maradni? – mordult fel. – Hát miféle ember vagy te? A feleséged csontsovány… és gyerekeid sincsenek. – Nem adott időt a fiúnak, hogy közbeszóljon. – De ne aggódj, majd itt feltápláljuk, és a jó kis házilag főzött sör pedig majd gyermeket plántál a feleséged hasába.
Stephen bólintott, mintha valami komoly bölcsességet hallott volna.
– Nahát – válaszolta csodálkozva –, én mindig azt hittem, hogy attól lesz várandós, amit esténként űzök vele, és erre tessék, kiderül, hogy a házilag főzött sör a gyerekáldás titka.

225. oldal

Gavin egy pillanatra se vette le a szemét Judithról.
– Mit tudom én, milyen humora van – felelte zordan – Ezt, úgy látszik másoknak tartogatja. Engem még a nevemen sem hajlandó szólítani.
– Miért tenné? – Kérdezett vissza Raine. – Mikor szóltál hozzá kedvesen? Igazán nem értelek. Számtalanszor láttalak különböző szolgálólányoknak udvarolni. Még azt is sokkal több hévvel csináltad. Egy ilyen szépség, mint Judith, talán nem érdemelne tőled kedves szavakat?
– Talán olyan együgyűnek tűnök, hogy az öcsém tanácsaira szorulok a nőkkel való bánásmód terén? – vágott vissza Gavin. – Én már akkor is a szeretőmmel háltam, amikor te legfeljebb csak a dajkádat bögyörészted.

Gavin a tenyerébe temette fejét:
– A nők arra születtek, hogy kísértésbe vigyék a férfiakat – morogta. – Az ördög teremtményei.
John elmosolyodott:
– Azt hiszem, ha összefutnék a vén patással, azért megköszönném neki, hogy ily módon próbál kísértésbe vinni minket.

149-150. oldal

„Lelkem meg fogja találni lelked”

– A szépség kortalan, századokat ível át – mondta a „nemes lovag”, felállt, kezet csókolt megint.
Az Erzsébet-korban azért jó modort tanítottak, gondolta ő.
– Teaidő… van már? – kérdezte Nicholas
A férfi-felfogás is időtlen, vigyorgott magában Dougless. Először jön a „de-gyönyörű-is-vagy”, aztán a „mi-a-kaja?” kérdése.

80. oldal

Hirtelen megtorpant, és elképedve bámulta az út mentén embermagasságúra nőtt, keskeny levelű növényeket.
– Egek! – kiáltotta elakadó lélegzettel, s megrázta a fejét, mint aki nem hisz a szemének.
– Mit találtál? – állt mögéje Cole, de hiába meresztgette a szemét, csak közönséges gyomnövényeket látott.
– Húsz év fegyházbüntetést – felelte a lány tágra nyílt szemmel.

131. oldal

– Rohadt hideg ez az ország ahhoz, hogy az ember csupasz seggel rohangásszon – morogta Stephen. És fellibbentette ingét, kivillantva csupasz hátsó fertályát.
Tam felnevetett.
– Most legalább tudod, hogy mit hord a skót a tartánja alatt. – Aztán komolyra fordította a szót. – Nem véletlenül öltözünk így. A kockás takaró segít elrejtőzni a sűrűségben. Ezt a ruhát könnyű levetni és felvenni. Skócia nedves ország, itt nem engedheted meg magadnak, hogy testhez tapadó, nedves öltözéket viselj, mert pillanatok alatt elvisz a tüdőgyulladás. A takaró nyáron hűvös, az állandó súrlódás télen melegíti a térdedet, ráadásul a családi ékszereidet körüllengő friss légmozgás határozottan növeli a teljesítőképességedet – tette hozzá csillogó szemmel.
– Örömmel hallom – felelte Stephen.

136-137. oldal

– Csigát?- suttogta Cole
– Döntenem kellett: vagy megeszem, vagy Juan lelő- mentegetőzött Ned.

170. oldal