Jean-Jacques Rousseau francia svájci
1712. június 28. (Genf, Svájc) – 1778. július 2. (Ermenonville, Franciaország)
Tudástár · 71 kapcsolódó alkotó · 5 kapcsolódó könyv
Katalógusnév | Rousseau, Jean-Jacques |
---|---|
Nem | férfi |
Életrajz |
Könyvei 27
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Mérleg Európa · Téka Kriterion · Helikon klasszikusok Magyar Helikon · Filozófia alapművek Európa · Matúra bölcselet · Olcsó könyvtár Franklin-Társulat · Kultúra és tudomány Franklin-Társulat · Klasszikus írások · Penguin Classics Penguin · Penguin Little Black Classics Penguin angol · Írók, költők, gondolkodók Magyar Könyvklub · Helikon Kiskönyvtár Helikon · Penguin Great Ideas Penguin
Antológiák 9
Róla szóló könyvek 14
Népszerű idézetek
Tudom és érzem, hogy jót tenni a legigazabb boldogság, amelyben az emberi szívnek része lehet […]
88. oldal (Hatodik séta)
Mindig olyan bajok miatt sajnálunk másokat, melyek ellen, úgy hisszük, magunk sem vagyunk biztonságban.
De amíg a hatalom egymaga áll az egyik oldalon, a tudomány és a bölcsesség pedig a másikon fog állni, a tudósok ritkán gondolnak nagy dolgokat, a fejedelmek ritkán cselekszenek szép dolgokat, a népek pedig hitványak, romlottak és szerencsétlenek maradnak.
83. oldal · Jean-Jacques Rousseau
[…] egy ízben belevizeltem szomszédasszonyunknak, Clot-nénak a fazekába, amíg ő istentiszteleten volt. […] ez az emlék még ma is nevetésre ingerel […].
Fiatal fővel még érdemes tanulmányozni a bölcsességet; öregkorban már gyakorolni kell.
Azt sem tudom, hogyan tanultam meg olvasni, csak első olvasmányaimra és hatásukra emlékszem: ettől az időtől fogva számítom folyamatosan az öntudatomat. Anyámtól regények maradtak ránk, vacsora után apámmal ezeket olvastuk. Eleinte csupán azért, hogy a szórakoztató könyvekkel gyakoroljam magam az olvasásban, de érdeklődésünk csakhamar annyira fölébredt, hogy végül éjszakákon át, egymást váltva szüntelen felolvastunk. Sohasem tudtuk abbahagyni, amíg végére nem jutottunk egy-egy kötetnek. Apám néha restelkedve mondta, amikor meghallotta a fecskék ébredését: Feküdjünk már le – nagyobb gyerek vagyok nálad.
Azonban engem is felháborít, akárcsak Önt, hogy az emberek nem vallhatják valamennyien tökéletesen szabadon a hitüket, és hogy az ember ellenőrzést merészel gyakorolni mások belső lelkiismerete fölött, ahová nem volna szabad behatolnia; mintha bizony tőlünk magunktól függne, hogy hiszünk vagy nem hiszünk olyan dolgokban, melyek kapcsán nincs helye bizonyításnak; és hogy az észt egyáltalán alá lehetett vetni az autoritásnak. Az evilági királyok felügyelnek-e vajon a másvilág fölött? Jogukban áll-e meggyötörni alattvalóikat a földön, hogy ily módon kényszerítsék őket a paradicsomba jutásra? Nem; minden emberi kormányzat természeténél fogva a polgári kötelességekre korlátozódik, és bármit mondott is erről a szofista Hobbes, az az ember, aki jól szolgálja az államot, senkinek nem tartozik számadással arról, hogy mi módon szolgálja az Istent.
Nem tudom, ez az igazságos Lény nem fog-e egy napon megbüntetni minden zsarnokoskodást, amit az ő nevében követtek el;…
…
Ama betiltandó dogmák közül kétségkívül a türelmetlenség a legalantasabb; de gyökerénél kell megragadni, mert a legvéresebb fanatikusok a szerencse fordulása szerint váltogatják a beszédüket, és csak türelmet meg szelídséget prédikálnak, amikor nem ők az erősebbek. Ezért azt mondom, hogy mindenki intoleráns elveket vall, aki szerint nem lehet tisztességes egy ember, ha nem hiszi maradéktalanul ugyanazt, amit ő, és aki könyörtelenül elátkoz minden másként gondolkozót.
100-101. oldal · Jean-Jacques Rousseau