Hosszú Toll indián lengyel
1920. április 25. (Kanada) – 2003. július 3. (Gdańsk)
Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó
Teljes név | Stanisław Supłatowicz |
---|---|
Katalógusnév | Toll, Hosszú |
Nem | férfi |
Képek 1
Könyvei 2
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Delfin könyvek Móra
Népszerű idézetek
Akarjátok-e tudni, milyen volt abban az évben a sevanézok szabadságának hangja, színe, illata? Mint Wawa, a vadlúd és a nyomában száguldó déli szél hangja. Mint a nyírfarügyeknek, a mókus új bundájának és a hóvirágoknak a színe. Mint az avar, a napsütés, az első zápor, a folyami hullám és a gyenge fenyőtűk illata. Úgy ízlett, mint a nyúlpecsenye, a frissen sült hal és a nyírfa leve. Higgyétek el, ez volt életem legszebb tavasza.
225. oldal
Hosszú Toll: A Sós Sziklák Völgye 89% Egy indián törzs viszontagságai
Feleslegesen sohasem öltünk. Megtanultuk, hogy az indiánnak csak akkor szabad vadásznia, ha éhség fenyegeti, és tilos vadászatra indulnia, ha előző nap rosszat álmodott, vagy a varázsló eltiltotta a vadászattól. Mert az őserdőben is van ellenség – gonosz szellemek vagy rosszindulatú, barátságtalan kis erdei szellemek, amelyek a vad nyomáról mellékösvényre csalogatnak, hamis nyomra, mocsarak és ingoványok közé vezetnek.
47. oldal
Hosszú Toll: A Sós Sziklák Völgye 89% Egy indián törzs viszontagságai
Hallgatom erdei vad halk vonulását,
Bámulom a légben vadludak húzását.
Víz alatti ösvényen
Űzöm halak raját,
Híres-neves vadász leszek,
Nyilaimmal halált zengek.
66. oldal
Hosszú Toll: A Sós Sziklák Völgye 89% Egy indián törzs viszontagságai
[…] a tavaszi eső, a lány sírása és a kisfiú bánata kurtább a fecske röpténél.
78. oldal
Hosszú Toll: A Sós Sziklák Völgye 89% Egy indián törzs viszontagságai
Egyféle az emberi jóság, és egyféle az emberi gonoszság, bár az emberek bőrének színe különböző. De mindenki egyforma. Felkel, mint a nap, és lenyugszik a sírba, megjelenik a földön, mint a tavasz, és pihenőre tér, mint a tél.
162. oldal
Hosszú Toll: A Sós Sziklák Völgye 89% Egy indián törzs viszontagságai
Hej, de sebesen száll az idő! […] Már nem vagyok kisfiú – nem kell kőre kapaszkodnom, hogy feljuthassak a ló hátára. […] Ismét elmúlt a Virágzó Fák Hava.
45. oldal