!

Hervay Gizella erdélyi magyar magyar

1934. október 14. (Makó) – 1982. július 2. (Budapest)

Tudástár · 8 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

KatalógusnévHervay Gizella
Nem
Életrajz

Képek 5

Könyvei 13

Hervay Gizella: Kobak könyve
Hervay Gizella: Az idő körei
Hervay Gizella: Életfa
Hervay Gizella: Kettészelt madár
Hervay Gizella: Zuhanások
Hervay Gizella: Lódenkabát Keleteurópa szegén
Hervay Gizella: A mondat folytatása
Hervay Gizella: Száműzött szivárvány
Hervay Gizella: Űrlap
Hervay Gizella: Tőmondatok

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Forrás · Romániai Magyar Írók Kriterion, Irodalmi

Fordításai 1

Ana Blandiana: Homokóra

Antológiák 24

Simon Márton (szerk.): 99 magyar vers
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): Írott kövem dobom a mélybe
Farkas Árpád (szerk.): Szeretni tehozzád szegődtem
Beck Zoltán – Mucsi Zoltán – Vecsei H. Miklós (szerk.): Barátom, aki voltál
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A nevetlen, titkos gyökereknek raja erősebb, mélyebb földbe ás
Lovász Andrea (szerk.): Dödölle
Lovász Andrea (szerk.): Dzsungeldzsem
Lovász Andrea (szerk.): Macskamuzsika
Bauer Gabriella (szerk.): Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény
Bata Imre (szerk.): Szép versek 1979

Róla szóló könyvek 3

Balázs Imre József: Hervay Gizella
Széles Klára: Szeged–Kolozsvár 1955–1992
Korpa Tamás – Balázs Imre József (szerk.): Többes számban

Kiemelt alkotóértékelések

Jucusss>!

Hervay Gizella

Bámulatosan jó költőnő. Egyik emblematikus verséhez, az Előszóhoz az Eső 2020-as téli száma fantasztikus „lírai toldalékokat” fűzött.

Érdemes beleolvasni Háy, Markó, Bánki, Szabó T. verseibe.

https://www.epa.hu/04000/04084/00004/pdf/EPA04084_eso_2…

És itt az Előszó

ELŐSZÓ
Aki azt hiszi, hogy az irodalom irodalom,
az hülye.
Világos.
Ez a könyv nem könyv.
Íme:
Ma reggel kedvem volt énekelni
és énekeltem egész délelőtt.
Énekeltem és mosakodtam,
énekeltem és vertem a párnát,
énekeltem és papírt fűztem az írógépbe.
Nem ment az írás.
Gyötörni kezdett,
hogy mért nem tudtam élni eddig,
mért jöttem zavarba, ha telefonálni kellett,
mért féltem, hogy a manikűröslányok kinevetnek,
mért szégyellem repedezett ujjaimat,
mért hallgatok estéken át a barátaim között,
mi ez a görcs, ez a gombóc, ami elviselhetetlen,
ami miatt szájhúzva hívnak a barátok magukkal
– könnyen elronthatom a hangulatot – ,
mért nem maradt mellettem senki?
Hát igen, hát igen, elviselhetetlen vagyok.

Mire ideértem, hol volt már a jókedv, az éneklés!
– Minek ez az egész? – vertem a gépet. –
Mit tudok még valakinek is mondani?

S ekkor egyszerre megértettem, hogy ami én vagyok,
ez a csupa-félelem, csupa-gátlás
a megalázottak, a kiszolgáltatottak ismertetőjegye,
s hogy többen vagyunk ilyen jeggyel szomorítottak a földön,
mint ahányan éheznek, vagy mint ahányan belehalnak.
Itt vagyunk, mi gyengék és kiszolgáltatottak
öröklött nyavalyáinkkal, a történelem mocskos ujjnyomaival.

Én a szabadságot cafatonként tépem ki magamnak.
Semmim sincs, ami eleve adott.
Szülőföldet, hazát, mindent magamnak kellett megszereznem,
míg más beleszületett.

És minden pillanatomat –
a jó szót, amiért leülök a parkban a padra,
és megcsodálom a ronda kézimunkákat,
a bögre vizet, amire rászolgáltam Gyímesközéplokon,
a barátaimat,
mindent, mindent,
és mindennap újra meg újra mindent ki kell csikarnom,
nincs, aki segíthetne,
ne is segítsen – konok vagyok,
csak teszem magam, hogy nem bírom,
mindig csak majdnem esek össze,
aztán újból és újból…….

Ó, de hiába!
Látják a védtelenséget szemeden,
hallják hangodon,
látják zavarodon,
esett mozdulataidon.
Tudják, hova üssenek,
minden előző ütés cinkosuk.
Visszavágnak:
– Mért hagyod magad? –

Mért hagyod magad, kiszolgáltatottak menete,
gyűrű a föld körül?
Védd magad a földdel,
védd magad magaddal,
védd magad kicsikart szabadságoddal,
védd magad szerelemmel!

Ez a könyv nem könyv.
Egyetlen lehetőségem immár,
hogy szabadságom megteremtsem,
s minden ízét megízleljem.

Ebben a könyvben tehát mindenkit szembeköpök,
aki csak megalázott,
az élettől eltanácsolt,
sajnált,
ellökött,
becsapott.

Ez a könyv egyetlen nagy szembeköpés
mindazokért, akiket valaha is megaláztak,
és megaláznak.
És aki azt mondja, hogy van fontosabb ennél,
az nem tudja, hogy az irodalom nem irodalom,
az tehát hülye.


Népszerű idézetek

Natalie_Danaisz IP>!

Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres arcomon.

93. oldal - Étellel, csenddel...

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

Kalmár_Melinda P>!

Annyira hiányzol,
hogy már jó egyedül.
Milyen színű a magány?

374. oldal, Szerelmes vers lila éggel (Kriterion, 1999)

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

fióka P>!

A szabad időt
elnevezik szabadságnak
és elhiszik.

213. oldal, Zuhanások (1978, részlet)

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

Kapcsolódó szócikkek: szabadság
lenne P>!

Étellel csenddel…

Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig étellel, csenddel vártalak.
A nagy szavakat, mint olcsó ruhát,
levetettem. Nem várok csodát.
Nem kérek semmit. Nem panaszkodom.
Csak tenyered helye üres arcomon.

Ami lettünk volna, vagyok egymagam.
Szavaimnak immár kettős súlya van.
Szemeddel is nézem, amit láthatok.
Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.

Amit kimondani nem tudtam neked,
látod, most a munkám okos része lett.
S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon,
az szólít meg. Tekinteteddel rokon.

lenne P>!

Csend

Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel visszatérek
a színtelen szavakhoz s
a szerelemhez.

Az igazi szerelem színtelen,
hallgatag, mint a hétköznapok.
Csak az énekel, aki vár valakit.
Az egymásra kulcsolt kezek hallgatagok.

Kalmár_Melinda P>!

Az ember kiáltana kétségbeesetten,
s énekké válik a szava,
csak az állat nyüszít,
ha nem szabad vonítania.

Csak az ember hallgat,
ha nem jajgathat végeérhetetlenül,
csak az ember énekel,
míg a jajgatásból kimenekül.

Csak az ember hallgat,
az állat nyüszít a fájdalomtól,
csak az ember énekel:
örömöt teremt a fájdalomból.

24. oldal, Ének három hangra

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

1 hozzászólás
Kalmár_Melinda P>!

HOMLOKUNKON
lemegy a nap

tenyerünkön
kiül a hold

szánkon
kiüt a só

szemünkben az eső
kifogyhatatlan

219. oldal, Kettészelt madár (Kriterion, 1999)

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

Kalmár_Melinda P>!

Aki az asztalt kigondolta,
nemcsak enni akart rajta.

Nagyon hontalan lehetett,
egész világnak terített.

Nem jutott tányér térdire,
könyökölt hát a semmibe.

S ahogy a semmibe könyökölt,
eszébe jutott egy fatönk.

Gondolatban rákönyökölt,
alátámasztotta a tönk.

Megtámasztotta életét,
teli tányért s asztalt remélt.

Asztalt, terített szavakat:
„Ülj le, érezd otthon magad!”

Egy deszkalap, valami láb,
ácsolt magának hazát.

Aki az asztalt kieszelte,
a világot köré ültette.

Nagyon messzire láthatott:
asztalainkra ráhajolt.

107. oldal, Aki az asztalt kigondolta...

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

2 hozzászólás
Kalmár_Melinda P>!

CSAK AZ A KISSZÉK LENNE MÉG
azzal a kisfiúkalappal

hozzám már mindig késve ér
megöregedve a hajnal

245. oldal, Kettészelt madár - Csak az a kisszék lenne még (Kriterion, 1999)

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

lenne P>!

KÉT VERS
I

Annyira kellesz, hogy – látod –
megtanultam hallgatni érted,
annyira kellesz, hogy
álmaimból könnyedén kilépek,
annyira kellesz,
hogy téged kereslek, nem a szerelmet,
gondolataidba vegyültem,
mint anyja könnyeibe a gyermek.

8 hozzászólás