Henrik Pontoppidan dán
1857. július 24. (Fredericia, Dánia) – 1943. augusztus 21. (Charlottenlund, Dánia)
Katalógusnév | Pontoppidan, Henrik |
---|---|
Életrajz |
Könyvei 6
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Horizont könyvek Kriterion · A világirodalom klasszikusai · A modern könyvtár Athenaeum · A kiválasztottak Pantheon Irodalmi Intézet
Antológiák 3
Népszerű idézetek
Ime az egyik az italban keres vigaszt, a másik gyerekes és vad tréfákkal akarja túlharsogni „belső hangjait”, a harmadik egy mennydörgéstől megrezzent csiga ösztönösségével artisztikus önáltatásba zárkózik, s a negyedik a jövő anarchista testvériségéről sző dőre álmokat – világszerte mindenki kísértetekkel küzd, noha a pirospozsgás és mosolygós élet ünnepein táncolhatna.
45. oldal (Európa, 1959)
S ebben a pillanatban kitalálta, hová jutott. Csipkerózsika országába, ahol az idő áll, s ahol az ábrándkergetés bágyadt rózsái és a spekuláció szívós, szúrós szárai alattomosan takargatják a belső pusztulást. De ekkor hivatására is ráeszmélt […] belekezd az ébresztésbe…
112. oldal (Európa, 1959)
Új szemmel látta a vagyont is. Eddig leginkább fegyvernek tekintette a pénzt, amellyel megvívjuk a lét harcát. Most megértette, mennyire fontosak a szilárd életfeltételek, hogy az ember szellemileg is egészségesen fejlődhessen, s hogy jellemileg is nyugodtan és szabadon kiteljesedhessen.
145. oldal
Állandó mászkálása közben annyi szemnyitogató dologba ütközött, hogy szükségszerűen szakított a hitével. A zsellérkunyhók nyomora, a betegségek és a babonák pusztítása, és a javak kétségbeejtően igazságtalan elosztása láttán égő lázra gyúlt: a lét mélyebb megismerése felé sóvárgó lázra.
521. oldal
Az életben voltaképpen minden üres semmiség azokhoz a javakhoz képest, amelyeknek úgyszolván mindenki -szegény és gazdag- egyformán részese, s amelyek oly természetesen fakadnak a létből, mint fából a gyümölcsök. Áldom sorsomat, hogy jókor ráeszméltem erre az igazságra.
373. oldal (Európa, 1959)