!

Henrik Pontoppidan dán

1857. július 24. (Fredericia, Dánia) – 1943. augusztus 21. (Charlottenlund, Dánia)

Tudástár · 6 kapcsolódó alkotó · 1 film

KatalógusnévPontoppidan, Henrik
Életrajz

Könyvei 6

Henrik Pontoppidan: Szerencsés Péter
Henrik Pontoppidan: A halottak országa
Henrik Pontoppidan: Az ígéret földje
Henrik Pontoppidan: Mártha az ördög leánya
Henrik Pontoppidan: Thora van Deken
Henrik Pontoppidan: Emanuel or Children of the Soil

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Horizont könyvek Kriterion · A világirodalom klasszikusai · A modern könyvtár Athenaeum · A kiválasztottak Pantheon Irodalmi Intézet

Antológiák 3

Martinkó András (szerk.): Elbeszélések a világirodalomból
Braun Róbert (szerk.): Nobel-díjas írók antológiája
Bernáth István (szerk.): Észak-európai népek irodalma

Népszerű idézetek

eme>!

Bárhol kutattam Istent, csak magamra leltem. S aki igazán ráeszmélt énjére, nem érzi Isten hiányát.

567. oldal

loz>!

Ime az egyik az italban keres vigaszt, a másik gyerekes és vad tréfákkal akarja túlharsogni „belső hangjait”, a harmadik egy mennydörgéstől megrezzent csiga ösztönösségével artisztikus önáltatásba zárkózik, s a negyedik a jövő anarchista testvériségéről sző dőre álmokat – világszerte mindenki kísértetekkel küzd, noha a pirospozsgás és mosolygós élet ünnepein táncolhatna.

45. oldal (Európa, 1959)

K_Eszti>!

A legdiadalmasabb Sors is siralmas tréfa a halál árnyékában, s a leghosszabb emberélet is csak egy kurta pillanat a Semmi végtelenségéhez képest.

105. oldal

K_Eszti>!

Egyáltalán nem ismerem el, miért tisztességesebb az aranyborjú elé térdelnünk, mint például a feszület elé.

325. oldal

GeoMaileR >!

A sors egyszer úgy akarta, hogy a felség csámpás és görbe legyen; ekkor egy rendelet fejtetőre állította az összes fogalmakat. A kicsi nagy lett, a ferde meg egyenes. S a délceg: púpos, az óriás: törpe… Mi ma is ebben az őrült országban élünk!

291. oldal

GeoMaileR >!

– Csak nem baj, hogy egy fiatalember álmodozik? Nemde… leginkább álmaikért becsüljük az emberiség legnagyobb alakjait? Meg aztán képzelhetünk-e nagy alkotást nagy álom nélkül? Hisz voltaképpen az egész valóság fantáziánkból sarjad.

181. oldal (Európa, 1959)

GeoMaileR >!

S ebben a pillanatban kitalálta, hová jutott. Csipkerózsika országába, ahol az idő áll, s ahol az ábrándkergetés bágyadt rózsái és a spekuláció szívós, szúrós szárai alattomosan takargatják a belső pusztulást. De ekkor hivatására is ráeszmélt […] belekezd az ébresztésbe…

112. oldal (Európa, 1959)

GeoMaileR >!

Új szemmel látta a vagyont is. Eddig leginkább fegyvernek tekintette a pénzt, amellyel megvívjuk a lét harcát. Most megértette, mennyire fontosak a szilárd életfeltételek, hogy az ember szellemileg is egészségesen fejlődhessen, s hogy jellemileg is nyugodtan és szabadon kiteljesedhessen.

145. oldal

GeoMaileR >!

Állandó mászkálása közben annyi szemnyitogató dologba ütközött, hogy szükségszerűen szakított a hitével. A zsellérkunyhók nyomora, a betegségek és a babonák pusztítása, és a javak kétségbeejtően igazságtalan elosztása láttán égő lázra gyúlt: a lét mélyebb megismerése felé sóvárgó lázra.

521. oldal

GeoMaileR >!

Az életben voltaképpen minden üres semmiség azokhoz a javakhoz képest, amelyeknek úgyszolván mindenki -szegény és gazdag- egyformán részese, s amelyek oly természetesen fakadnak a létből, mint fából a gyümölcsök. Áldom sorsomat, hogy jókor ráeszméltem erre az igazságra.

373. oldal (Európa, 1959)

1 hozzászólás