Hannu Rajaniemi finn

Most azonban azzal segítesz a legtöbbet, ha szépen csendben elvonulsz olvasgatni. Menni fog?

20. oldal

– Olvastál mostanában?

332. oldal

Akkoriban még apacs voltál a nagyvárosban, utcai huligán, sivatagi homokkal a talpán. Bárdolatlan és bátor. És nézd, mi lett belőled! Egy gyémánt.

312. oldal

– Ez a lakás semmit sem változott – mondom.
Isaac egy múlóanyag palackban vodkát hoz.
– Most viccelsz? Alig húsz év telt el! A tavaszi nagytakarítás csak negyvenévente esedékes.

322. oldal

Vannak dolgok, amelyeket képtelenség megszokni: az érzés, amikor a felforrósodott fém átszakítja a koponyát, majd a tarkón át távozik, egyike ezeknek.

8. oldal

– Aznap, amikor a Vadász eljött értem, éppen szellemmacskákat gyilkoltam a Schrödinger-dobozban.

12. oldal - Prológus

Üzenet az agynak: soha ne szakítsd félbe a monologizáló főgonoszt!

283. oldal - 16. A tolvaj és Mieli

     Csak az elmúlt egy órában nyolcezer alkalommal kínáltak fel halhatatlanságot - közli a hajó. – Gyűlölök a vasziljevekkel tárgyalni. De végül mégis szereztem egy orbitális pályatervet és egy dokkot az egyik zsoldoskompánia közelében. Rendkívül bizarr nevük van. Ők a Plüssmackók Piknikje az Árokparton…

218. oldal - 17. Mieli és a Föld

– Most rögtön leteszed azt a világpusztító fegyvert és rám figyelsz!

299. oldal

Tetszik a kis barátod. Van neve?
– Nincsen.
– Kár. Nem ártana neki egy. Mondjuk valami lovecrafti csengésű. Bár vannak errefelé nála jóval nagyobb és nyálkásabb csápos lények is.

192. oldal