Gore Vidal amerikai

Nem jobb meg sem születni?

Miért is olyan fontos, hogy létünk folytatódjon a halál után? Senki sem vonja kétségbe azt a könnyen igazolható tényt, hogy születésünk előtt nem léteztünk. Miért kell hát félnünk attól, hogy ismét azzá leszünk, amik eredetileg voltunk? Magam sem sietek eltávozni. De semmit sem tartok oly igazságosnak, mint ezt az egyet: semmi leszek. Hogy is félhet valaki a semmitől?

Az ember legfőbb feladata, hogy nemlétezővé tegye az ént. Neki már sikerült. Azután mozgásba hozta a tan kerekét, hogy a többiek is forgathassák, ki-ki amennyire képes rá. Ami őt illeti, eljött… és elment.

…az egész teremtés állandó áramlásban van, s amit mi valóságos világnak tartunk, valójában csak múló álom, amit minden egyes ember a maga módján él át, vagyis másként, mint a többiek, és másként, mint ahogy a dolog valójában létezik.

Nézze csak meg azokat a képviselőket, akikről ír! Egytől egyig tolvaj. Ismeri a jelszavukat, nem? Összeadás, osztás, hallgatás.

Furcsa, a pulzusom majdnem duplájára szökött a pénz – és hiánya! – gondolatára.

– …sajnos nem láthatom az eget.
– Akkor hallgass zenét.

Amikor Anaxagorasz búcsúzkodni kezdett, azt kérdeztem tőle:
– Hol volt az a sok végtelenül kicsi dolog, mielőtt az ész mozgásba lendítette volna őket?
– Mindenütt.
– Ez nem válasz.
– Talán nem is kérdés.

De hát az amerikaiak mindig csak a jelenben éltek, és ez a nemzedék sem különbözik az enyémtől, legfeljebb ők most már hosszabb múltra fütyülhetnek, mint mi.