George Mikes brit magyar

A gazdagok azt az ellenvetést tehetik, hogy állandóan fenyegeti őket a veszély, hogy elveszítik gazdagságukat. És akkor mi van? Engem állandóan fenyeget a veszély, hogy elveszítem a szegénységemet. Bármelyik könyvemből pillanatok alatt fantasztikus bestseller lehet, és hihetetlen vagyonhoz juthatok általa. Ennél is messzebb megyek: éppen most írtam egy színdarabot, hat hónappal e sorok írása után fogják bemutatni. A színdarabok a könyveknél is veszélyesebbek. Amennyire tudom, hamarosan öt földrészről kezd ömleni a pénz feltartózhatatlan áradatban. Esetleg.

19. oldal

A teával az a baj, hogy eredetileg egész jó ital volt. Ezért a legkiválóbb angol tudósok egy csoportja összedugta a fejét, és bonyolult kémiai és biológiai kísérletekkel megállapította, hogy miképpen lehetne elrontani.
Az angol tudomány örök dicsőségére munkájuk nem maradt eredménytelen. Rájöttek, hogy ha a teát nem tisztán isszák, vagy pedig citrommal, vagy rummal, hanem néhány csepp hideg tejet öntenek beléje, és cukor nélkül isszák meg, elérték a kívánt célt. Mihelyst azt az üdítő, aromás keleti italt átváltoztatták színtelen és ízetlen szájmosóvízzé, nyomban Nagy-Britannia és Írország nemzeti italává lépett elő – még mindig megtartván, sőt bitorolván a jó hangzású „tea” nevet.

Még nem döntöttem, hogy halálos ágyamon milyen halhatatlan bölcsességet hagyok majd az utókorra. Ezen még gondolkozom. De azt már elhatároztam, hogy amit mondok, azt magyarul fogom mondani.
Legalább kevesen fogják megérteni, ami csak előnyömre válhat.

Az egészben az a legérthetetlenebb, hogy a szerelmet szüntelenül összekeverik a házassággal, Még ha netán elfogadnók is a tételt, hogy a szerelem helyénvaló, hiszen „természetes”, akkor is ragaszkodnunk kell hozzá, hogy a házasságban ne legyen helye. Az embertől elvárják, hogy akkor válassza meg eljövendő életének társát, amikor abszolút alkalmatlan az ilyen választásra. Kénytelen akkor megválasztani a jövendőbelijét, amikor szerelmes, vagyis amikor a butaságot bölcsességnek, az affektálást igaz bájnak, az önzést jó viccnek és egy csinos arcocskát minden emberi erények kvintesszenciájának tart. Ugye nem küldenél süket embert hanglemezt vásárolni, nem bíznád vakra a festményeid kiválasztását, sem analfabétára, hogy állítsa össze a könyvtáradat? És mégis – a tökéletes süketség, vakság és írástudatlanság állapotában vagy kénytelen megválasztani azt a személyt, akit többet hallgatsz majd, mint a kedvenc lemezedet, akit gyakrabban látsz, mint a képeidet, s akinek a szövege ismerősebb lesz, mint a legkedvesebb könyved legismerősebb mondatai. Meglehet, melléd szegődik a szerencse: sok jó lemez, tűrhető festmény, kitűnő könyv akad a világban, és még a süket, a vak és az analfabéta is talál szemet. Az sem lehetetlen, hogy rájössz, egész jól választottál, csak persze andalító pasztorál helyett vérpezsdítő induló szól a lemezről, virágcsendélet helyett véres csata néz rád a falról, kezed ügyében pedig a Háború és béke hever Az eszményi férj helyett. Avagy két esztendő elmúltával ráébredsz, hogy kis feleséged selyemharisnyáin meg az általa kedvelt filmeken – netán férjurad imádott biliárdján – kívül más izgalmas dolog is akad a világon, és hogy talán nem egészen helyénvaló, ha az embert harmincötön felül is Putyukámnak titulálják. És a szíved mélyén talán feldereng a vágy: bárcsak ne hinné nejed őnagysága, hogy „vlagyivosztoknak” hívták azt a betegséget, amelyben Napóleon Szevasztopol ostrománál elhalálozott. De fájdalom: akkor már késő.

Many Europeans think that life is a game; the English think cricket is a game.

4.

A zászlók alatt jelszavakat ordítozva masírozó, látszólag fékezhetetlen emberek többsége a valóságban szánalmas, gyáva kukac. Az igazi bátor ember, aki egyedül mer haladni.

120. oldal

A kontinensen az ágymelegítő (termofor) kellemesebbé teszi a nemi életet, Angliában helyettesíti.

Épp egy doboz macskaeledelt nézegettem kis fűszerboltunkban, amikor odajött egy kedves szőke hölgy, vetett egy pillantást a kezemben tartott bűnjelre, és némileg szúrósan megkérdezte, nem én vagyok-e a sarki vörös téglás házikó ura. Beismertem, hogy igen.
– A macskám bejáratos önhöz – szögezte le.
– Valóban – feleltem. – Amikor elkezdtem etetni, nem tudtam, hogy nem szabad. Most már késő. Elvárja az ennivalót.
A hölgy gondolkodott egy sort.
– Rendben van – szólt kedvesen. – Megfelezhetjük a cicát.
Majd így folytatta: – Két évvel ezelőtt szörnyű tragédia lett volna a dolog. A fiam valósággal imádta őt. Ma már tizennégy éves, és jobban érdeklik a lányok, mint a macskák.
– Remek időzítés – bólintottam –, mivel én pedig abba a korba jutottam, amikor jobban érdekelnek a macskák, mint a lányok.

64-66. oldal, Tsi-Tsa

A legszánalmasabb, egyben legkomikusabb figura, amikor valaki, hogy ne kelljen adót fizetnie, száműzetésbe vonul. Iszonyú lehet, hogy amikor egy ember, akinek elegendő pénze van, hogy ott éljen, ahol kedve tartja, elvonul egy kicsiny szigetre, amely napfényes, de nagyon unalmas. Vagy elvonul Svájcba, amely kedves ország, de sajnos tele van svájciakkal.

29. oldal

A fizika példának okáért azt tanítja, hogy minél közelebb megyünk egy kicsinynek tűnő tárgyhoz, annál nagyobbnak látszik. Nagy emberek esetében ennek a fordítottja áll fenn. Minél közelebb megyünk hozzájuk, annál kisebbnek látszanak.