!

Füst Milán magyar

Milán Füst

1888. július 17. (Budapest) – 1967. július 26. (Budapest)

Tudástár · 19 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv · 5 film

Teljes névFürst Milán Konstantin
KatalógusnévFüst Milán
Nemférfi
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/fust-milan
Életrajz

Képek 2

Könyvei 46

Füst Milán: A feleségem története
Füst Milán: Boldogtalanok
Füst Milán: Nevetők
Füst Milán: Advent
Füst Milán: Ez mind én voltam egykor
Füst Milán: Szexuál-lélektani elmélkedések
Füst Milán: Füst Milán összes versei
Füst Milán: A pákosztos cica
Füst Milán: A mester én vagyok
Füst Milán: Látomás és indulat a művészetben

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Tények és tanúk Magvető · Horizont könyvek Kriterion · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Életreszóló regények Kossuth · A magyar irodalom gyöngyszemei Kozmosz Könyvek, Móra · A Színház folyóirat drámamellékletei Színház Alapítvány · Magyar Remekírók Szépirodalmi · Füst Milán életmű Fekete Sas · Harminc Év Magvető · A modern könyvtár Athenaeum · Iciri-piciri könyvek Móra · Magyar Elbeszélők Szépirodalmi · Nemzeti Színház Színműtár Nemzeti Színház · Öregbetűs könyvek Fekete Sas · Varázslatos mesék Holnap · Millenniumi Könyvtár Osiris · A magyar költészet kincsestára Unikornis

Fordításai 6

William Shakespeare: Lear király
Walt Whitman: Fűszálak
Walt Whitman: Ének magamról
Tébolyda-cella
Quintus Horatius Flaccus: Quintus Horatius Flaccus összes versei / Opera omnia Horati
Quintus Horatius Flaccus: Quintus Horatius Flaccus legszebb versei

Antológiák 89

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): Írott kövem dobom a mélybe
T. Aszódi Éva (szerk.): Nefelejcs
Farkas Árpád (szerk.): Szeretni tehozzád szegődtem
Beck Zoltán – Mucsi Zoltán – Vecsei H. Miklós (szerk.): Barátom, aki voltál
Simkó György (szerk.): Karácsonyi hangulat
Popper Péter: Ők – én vagyok
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
Ágai Ágnes (szerk.): Mesék a szerelemről
Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza
Jékely Zoltán – Kolozsvári Grandpierre Emil – Rab Zsuzsa (szerk.): A három pillangó

Róla szóló könyvek 18

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Háy János: Kik vagytok ti?
Szederkényi Olga: Irodalmi popikonok
Galsai Pongrác: Záróra a Darlingban
Nemes Nagy Ágnes: Szó és szótlanság
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Galsai Pongrác: A besurranó szerkesztő
Petrányi Ilona: Füst Milán rejtélyes múzsája
Kis Pintér Imre: A semmi hőse
Rába György: Csönd-herceg és a nikkel szamovár

Kiemelt alkotóértékelések

kaporszakall>!

Füst Milán

Az elmúlt évek során gyakorlatilag végigolvastam Füst Milán életművét, még ha nem is minden kötetét. Így nem jogtalan, hogy összefoglalásképpen alkotóértékelést írjak róla.

Az öt csillag – mint mindig – a szerző legjobb művei miatt jár, nem jelenti azt, hogy Füst csupa remekművet írt. A Mester a magyar irodalom nagy töprengői közé tartozik, és ezek a töprengések egyes munkáiba tökéletesen illeszkednek, mások kereteit szétfeszítik, vagy a történetet felmorzsolják. Nem mindegy tehát, sem az író, sem az olvasó szempontjából, melyik művével találkozunk először: az első élmény kedvet adhat a további ismerkedéshez, de el is veheti a kedvünket. Ezért mindig megdicsérem a legjobb munkákat, melyeket először nyomnék az érdeklődő kezébe.

Füstöt, mint költőt magasztalják leggyakrabban – én, mint prózai lélek, ezt kevéssé díjazom. Egyrészt a szabadversnek csak legjobb példányai tudnak lelkesíteni (és Füst versei közül elég keveset éreztem legjobbnak), másrészt lírai életműve maga is elég sovány terjedelmű. Szóval a Mester számomra továbbra is nagy költő – de a prózai munkái miatt.

Büszkén kijelenthetem, hogy átrágtam magam a hatalmas méretű Teljes napló két vaskos kötetén, de erre nem biztatnék senki mást, csak a fanatikus Füst Milán-rajongókat. A naplók gondolati anyagát ugyanis Füst összetömörítette (emlékezetből, amikor úgy tűnt, a naplófüzetek Budapest ostromakor elvesztek) egy kitűnő duplex-kötetbe: Ez mind én voltam egykor / Hábi-Szádi kűzdelmeinek könyve. Ebben Füst, mint a hétköznapok filozófusa, a legjobb erényeit mutatja, s az Ezeregyéjszaka stílusával vegyített bölcselkedése kifejezetten élvezetes: itt a töprengés teljesen a helyén van. Ha a napló a hordókban forrásban levő bor, akkor a Hábi-Szádi az ebből kiérlelt és lepárolt zamatos konyak. Én ezzel a művével találkoztam először, és ma is a kedvencem. Szerencsés belépő volt Füst világába.

Az író esztétikáját a Látomás és indulat a művészetben előadássorozata foglalja össze, mely erősen szubjektív, szecessziós ízlésű, és mára már kissé megkopott.

Regényei közül A feleségem története az opus magnum, melyben a házasság viszontagságai és a féltékenység gyötrelmei az író kedvenc töprengéseivel vegyülnek. Itt a regény terjedelme még elbírja a töprengéseket, aki Füst gondolataival először találkozik, annak ráadásul mindez teljesen új. Ismerkedésnek ez a regénye is kitűnő. A másik kettő jóval szerényebb színvonalú: A mester én vagyok egyfajta pszichológiai előtanulmány A feleségem történetéhez, A Parnasszus felé pedig engem egyszerűen untatott.

Drámái közül három remekbe sikerült: Boldogtalanok, Catullus, Negyedik Henrik király, a többi nem az, javarészt feledhetőek.

Kisregényei (vagy ahogy ő nevezi kis regényei) közül a Nevetők, az Amine emlékezete és az Őszi vadászat a legjobbak (ez utóbbi valódi gyöngyszem).

Novelláit is érdemes megismerni, de ezek gyűjteménye elég heterogén. Nem a novella Füst legtesthezállóbb műfaja.

Végül hadd említsem meg egy kis esszéjét, mely önálló kötetben, Szexuál-lélektani elmélkedések címmel jelent meg. Tudományos alapjait tekintve persze jócskán elavult, de erkölcsi nézetek tekintetében meglepően modern és elfogulatlan, főleg, ha figyelembe vesszük kb. 100 éves életkorát.

Számomra Füst, szecessziós-újromantikus stílusával együtt nagy költő, és aprólékos töprengéseivel együtt bölcs ember. Érdemes őt – legjobb művein keresztül – megismerni. Az általam olvasott munkáiról mindig írtam – persze ehhez az alkotóértékeléshez hasonlóan szubjektív – értékelést; akit érdekel, ott megnézheti a részleteket.

VERDI>!

Füst Milán

Nagyon okos embernek tartom ot. Szeretem a konyvet az Ez Mind En voltam egyszert, a Teljes naplot.

O meg nem Nem Fustbe ment terv


Népszerű idézetek

eme >!

Egy hollandi költő így szól:
„Virágot szeretni,
Embert elfeledni,
Fehérbe öltözöm,
Szigetre költözöm,
Majd sokat olvasok…”

99. oldal

Füst Milán: A feleségem története Störr kapitány feljegyzései

5 hozzászólás
Mafia I>!

Ez az idézet ugyan nem tartozott szorosan a tárgyhoz, de mert kívülről tudtam, hát elmondtam.

Füst Milán: A feleségem története Störr kapitány feljegyzései

pepege>!

Hogy a feleségem megcsal, régen sejtettem. De hogy evvel… Hat láb és egy hüvelyk magas ember vagyok s kétszáztíz font, tehát valóságos óriás, ahogy mondani szokták, ha ráköpök erre, meghal.

Füst Milán: A feleségem története Störr kapitány feljegyzései

3 hozzászólás
VERDI>!

A bűntudatról:

Az első bűn elkövetése után rendesen így szól magához a bűnös: – most már mindegy. – És elköveti a másodikat is.
Fontos szó ez. Első bűnét esetleg nagy lelki tusa után követte el, de a másodikhoz nagyon hozzásegíti ez a „most már mindegy”. Nem gondolkodik többé, elejti magát. Bénult lélekkel beleveti magát abba, ami már van, s ezzel elejét veszi minden további küzdelemnek, úgy, ahogy ez a szegény Fereniké is tette.
Továbbá: aki bűnösnek érzi magát és a bűnbe mindjobban belesüllyed, rendesen társat is keres a süllyedéshez, másokat is igyekszik magával rántani, mert ha más is elköveti ugyanazt, ez valamelyest mégiscsak mentesíti őt.

228. oldal (Magvető, Szépirodalmi, 1977)

Füst Milán: Ez mind én voltam egykor Hábi-Szádi küzdelmeinek könyve

Szédültnapraforgó>!

Mert a közöny épségben tart, a szenvedély pedig megaláz.

192. oldal

Füst Milán: A feleségem története Störr kapitány feljegyzései

4 hozzászólás
Frank_Waters I>!

(nem is tudom, melyik gonosz ördög tiltotta meg a férfiaknak a sírást)

79. oldal

Füst Milán: A feleségem története Störr kapitány feljegyzései

zsanna_zs>!

Hiába vesződsz. Mert képzelj el egy egész életet ekképpen: pástétomot akartál, és csokoládét kaptál – igaz, nem rossz a csokoládé sem, csak vedd a többit is ugyanígy: a vidám Julcsa helyett a tűnődő Katalint, szívderítő nyugalom helyett nyugtalanító tüzeket, szenzációkat vagy zenebonát, síp helyett dobot, francia rózsa helyett olasz bazsalikomot…s akkor még csodálkozol, hogy nem találod a helyed?
Ha egyszer mindez együttvéve sem az, amit akartál? Hisz, nem mondom én, nem csak a Juliska szép a világon, és nem csak a pásztorsíp – de ha neked az kell!
S való igaz, sok baj van ezekkel is a végén, mint ahogy mindennel, amit úgy nevezünk, hogy földi szerelem, s amit áhít az ember, és óhajt – mindez színültig csupa igazság, csak el ne feledd a világért, hogy mégiscsak ez az, amit a szíved akart, s a vágyad neked minden poklon át mutatott, vagyis hogy ez neked az irányzék, a szentségit a fejednek.
Mert ha te másfelé fordulsz, egy más irányba haladsz, akkor mi a panaszod?
Jobbra van az, amit akartál, te meg balra mégy, akkor hogy várhatod a boldogulásodat, ember?

Füst Milán: A feleségem története Störr kapitány feljegyzései

1 hozzászólás
forElle>!

Mert mit csináljon az ember, ha már nem elég fiatal az érzelmeihez, tépjem ki a szívemet?

Füst Milán: A feleségem története Störr kapitány feljegyzései

17 hozzászólás
Ftuner>!

[…] a bánat árkokat váj az emberi szívben, a ezek aztán megkövetelik a magukét, s meg akarnak telni megint. A bánatot követelik. S így nem találja némely ember a nyugságát soha többé, és semmiben a világon.

Füst Milán: A feleségem története Störr kapitány feljegyzései