Friedrich Glauser svájci

Tulajdonképpen, gondolta magában Studer, be kellene tiltani, hogy a nők fessék és púderezzék magukat. Az arcukat borító réteg alatt könnyen, nagyon is könnyen elleplezhetik, ha éppen elpirulnak, vagy éppen elsápadnak.

31. oldal

Egy távírópóznán egerészölyv üldögélt és pihent. De éppen arra repült egy varjú és bosszantani kezdte a hallgatag madarat. Az ölyv felröppent, a varjú követte, és közben kellemetlenül rekedt hangon károgott. Az ölyv hallgatott. Egyre magasabbra és magasabbra szállt, nekifeszült a szélnek, szárnyait alig mozgatta. A varjú követte. Mindenáron verekedni akart, ezért hát nem tágított, újra és újra rátámadt a hallgatag madárra. Ám végül is kénytelen volt feladni. Az ölyv elért egy magasságot, ahol a varjú már kényelmetlenül érezte magát. Rikácsolva visszaereszkedett. Az ölyv repült egy teljes kört, és Studer igencsak irigykedett rá. Idelenn nem szabadul meg az ember ilyen könnyen a varjaktól.

76-77. oldal

Studer éppen a piros bogyós és világítóan ságra levelű berkenyefával szemben állt. S ez a fa megvígasztalta.

44. oldal

Az őrmester most visszaemlékezett egy régi jó barátjára, kivel Párizsban dolgozott együtt. […]
– Studer (ő így mondta: Sztüdér), hidd el nekem: inkább tíz városi gyilkossági ügy, mint egy vidéki. Vidéken, egy faluban, nos, ott az emberek úgy össze vannak gabalyodva egymással, hogy mint a bogáncsok, mindegyiknek van valami takargatnivalója…. Semmit, de semmit nem tudsz meg tőlük. Míg egy városban… Istenkém, hát persze, veszélyesebb, de egyből kiismered a fickókat, fecsegnek, elkottyantják magukat… De vidéken! Isten óvjon bennünket a vidéki gyilkossági ügyektől…

121. oldal

Studer tudott hercegi módon is viselkedni. Néha a demokrácia az arisztokratikus viselkedés legjobb iskolája.

209. oldal

Hát bizony, nehéz néha a dolga az embernek, ha túl markáns az igazságérzete.

11. oldal

Az olvasás büszkévé tesz, Studer és Pieterlen büszke volt. Ezt állították a kollágái meg az elöljárói is. A kollégái legfeljebb a helyi lapokat olvasták, még krimiket se vettek a kezükbe.

122. oldal

Vasárnaponként olykor-olykor helyettesíti az intézeti papot, és beceneve is van: Veronal tisztelendőnek hívják a jól ismert altatószer után, mert a hallgatóságának kétharmada mindig elalszik a prédikációi alatt.

217. oldal

A lány Felicitas Rose egyik regényét olvasta. … Miért olvas tulajdonképpen ilyen szemetet? – kérdezte Studer.
Vannak emberek, akik túlontúl érzékenyek a jódra és a brómra, ezt a jelenséget idioszonkráziának hívják. Studer idioszonkráziája Felicitas Rose és Courths-Mahler regényeivel volt kapcsolatos. Talán azért, mert a felesége régebben előszeretettel olvasott ilyen történeteket – késő éjszakáig –, amitől aztán reggel a kávé híg volt és langymeleg, az asszony pedig megviselt. Márpedig ha egy asszony reggel megviselt…

56. oldal

…a lyoni Locard doktor, egyik könyvében írja… tévedés hogy vannak normális emberek. Minden ember legalábbis félig őrült

193. oldal