Erich Kästner német

Erich Kästner (Drezda, 1899. február 23. – München, 1974. július 29.) német költő, író, forgatókönyvíró.
Az 1920-as években kibontakozó polgári humanizmus költője és írója, annak az új stílusiránynak a követője, amely felváltva az expresszionizmus világmegváltó extravaganciáját, az új tárgyilagosság (=Neue Sachlichkeit) képviselője. Hol rezignáltan, hol harcosan, de alapvetően mindig optimista moralistaként küzd az emberiség megjavításáért. Kissé talán méltatlanul is, de a világ elsősorban értékes, humoros gyermek- és ifjúsági regényeit ismeri, jelenleg a magyar irodalmi közvélekedésben is mint ifjúsági író szerepel.
Apja bőrkereskedő, anyja cselédlány, később fodrász volt. Drezdában született és tanult. Iskolaéveiből sok részlet visszaköszön A repülő osztály című könyvében. 1917-ben behívták katonának, és a nehéztüzérségnél szolgált. A kiképzés brutalitása maradandó hatást gyakorolt rá és antimilitaristává vált; szívgyengeségét is a katonaságnál elszenvedett durva bánásmódnak tulajdonította. Az első világháború végeztével kitüntetéssel érettségizett, és elnyerte Drezda város arany ösztöndíját.1919 őszétől Kästner Lipcsében tanult történelmet, filozófiát, germanisztikát és színháztudományokat. Tanulmányait újságírói és színikritikusi bevételeiből finanszírozta. A baloldali Neue Lepziger Zeitung szerkesztője volt. 1927-ben egy erotikus verse miatt elbocsátották a szerkesztőségből. Még ugyanebben az évben Berlinbe költözött, ahol Berthold Bürger álnéven kulturális cikkeket írt a Neue Leipziger Zeitungnak. Kästner berlini korszaka (1927-től a Weimari köztársaság 1933-ban bekövetkezett végéig) volt a legtermékenyebb. Rövid idő alatt Berlin egyik legfontosabb szellemi alakjává vált. Versei, glosszái, riportjai és recenziói különböző berlini sajtóorgánumokban jelentek meg. Külső munkatársként rendszeresen írt a Berliner Tageblatt és a Vossische Zeitung napilapnak, illetve a Die Weltbühne folyóiratnak. Az 1998-ban megjelent összes műveinek utószava szerint dokumentálhatóan 350 cikke jelent meg 1923 és 1933 között; a tényleges szám ennél nagyobb is lehet. Pontos adatot már csak azért sem lehet tudni, mivel Kästner lakása 1944 februárjában teljesen leégett.
Első verseskötete 1928-ban jelent meg, ezt 1933-ig további három követte.
1928 őszén jelent meg az Emil és a detektívek, Kästner első és máig egyik legismertebb gyermekkönyve, ezt olvastam én is elsőként tőle. De kitűnő későbbi kötetei Az eltűnt miniatűr és a Repülő osztály, A két Lotti is.
A rendszert kritizáló kollégáival ellentétben Kästner nem emigrált a náci hatalomátvétel után. Kästnert többször elvitte a Gestapo, és kizárták az írószövetségből. Az 1933-as könyvégetés során (ezen ő maga is jelen volt) az ő művei is „a német szellemmel ellentétesnek” minősítve máglyára kerültek. A második világháború után Münchenbe költözött, ahol 1948-ig a Neue Zeitung rovatvezetője volt, és kiadta a Pinguin gyermek- és ifjúsági újságot. Ebben az időben fordult az irodalmi kabaré felé.
Anyja mellett két meghatározó nő volt az életében: Luiselotte Enderle, az UFA német filmgyár dramaturgja, aki 1935-től haláláig volt társa, valamint Friedl Siebert, aki 1949-től volt az író titkos szerelme, és akitől 1957 decemberében született Kästner egyetlen gyermeke, Thomas.
1974-ben, amikor megtudta, hogy nyelőcsőrákja van, elutasította a kórházi kezelést. Néhány hónappal később, 1974. július 29-én halt meg.

https://moly.hu/ertekelesek/6094997

Azt hiszem elmondhatom, hogy ő szerettette meg velem az olvasást, a Két Lotti volt kiskoromban a legkedvencebb kedvencem, és talán az első könyv is amit olvastam, majd több könyve is a kezembe került, és felnőttként is szívesen újraolvasom őket. Kicsit Rejtő Jenőhöz tudom hasonlítani, mert mindketten szeretik bonyolítani a cselekményeket, hogy belezavarodjon az ember. Könnyed, humoros, vidám könyvei vannak.

Érdekes, hogy gyerekként a nekünk meglévő pár könyvét nem szerettem, mert „fiúsnak” tartottam. Utólag rájöttem, hogy nem értettem a humorát. Később aztán láttam A két Lotti többféle, a könyv lényegétől jócskán elrugaszkodott film-változatait és kíváncsi lettem. El is olvastam és megtetszett, egyenlőre fel nem fogva a mű mélyebb értelmét. Aztán jöttek sorra a könyvei, és mind-mind olyan optimizmussal teli, emberszerető könyvek, hogy nem is hiszem, hogy lehet őt nem szeretni. Mostanában, Az állatok konferenciáját és Pötyi és Antit olvasva, szintén érzem az emberszeretetet, de emögött valami szívfacsaró szomorúságot is érzek. Hiába írt, szinte így érzem, mert milyen hülyék már az emberek… Manapság is milyen kegyetlenségeket lehet hallani! Nem csak az azóta kitört háborúkról, hanem a közvetlen környezetünkben megtörténő szörnyűségekről, tragédiákról. Hogy beszél például némelyik szülő a saját magzatával?! Hogy tehetünk ilyet?! Én is szomorú lettem most, de törekszem arra, amit ő is mindig közvetített; szeretni a másikat, legalább annyira, ha nem jobban, mint önmagunkat. Hé, Jézus is ezt mondta!

Kitűnő humorral írta meg a történeteit. Gyerekkorom óta nagy kedvencem. Minden könyvével mosolyt csalt az arcomra.

Naaagy naaagy naaagy kedvencem az író! Eddig mindent, mit olvastatam tőle imádtam! Nagyszerű humor, tanulság, kedves történetek.
Szeretem nagyon.

Még csak két ifjúsági regényt olvastam tőle, de abban már biztos vagyok, hogy nagyon értett a gyerekek nyelvén. A történetekből süt a gyerekek iránti szeretet és empátia, mondanivalója pedig gyerekek számára is könnyen érthető. A szeretet és a barátság, az igazságosság, jólelkűség és bátorság, mint örök értékek jelennek meg írásaiban.