Elizabeth Strout amerikai
1956. január 6. (Portland, Maine állam) –
| Katalógusnév | Strout, Elizabeth |
|---|---|
| Nem | nő |
| Honlap | elizabethstrout.com |
Képek 8
Könyvei 20
Kapcsolódó sorozatok: Amgash · Olive Kitteridge · Olive Kitteridge angol · Amgash angol · Olive Kitteridge olasz · Olive Kitteridge katalán · Amgash román · Olive Kitteridge német · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Geopen 20 Geopen
Szerkesztései 1
Kiemelt alkotóértékelések
Elizabeth Strout
Nem ismerek még egy olyan szerzőt, aki annyira empatikus lenne, mint Elizabeth Strout, és olyan szeretettel és megértéssel fordulna a szereplői felé, mint ő. Érti, tisztán, egyszerűen és őszintén látja az emberi lélek működését. Szuggesztív és sallangmentes stílusa üde színfolt a kortárs irodalomban.
Könyvei semmiségekről, csupa hétköznapi apróságokról szólnak, mégis nagyon különlegesek. Fogalmam sincs, mi a recept, de működik. Elizabeth Strout nem tud hibázni, odaragasztja az olvasót a könyvhöz, aki azon kapja magát, hogy szépen csendben belepusztul ezekbe a semmiségekbe. Ez titok, mágia, nem egy közös, hozzáférhető tudás, egy különleges szerző sajátja.
Népszerű idézetek
– Anya, amikor regényt írsz, újraírhatod, de amikor húsz évig együtt élsz valakivel, az maga a regény, és azt a regényt nem írhatod meg még egyszer másvalakivel!
145. oldal (Geopen, 2017)
Az emberek akkor és ott többnyire nincsenek eléggé tudatában annak, hogy most élik az életüket.
211. oldal
Ugyan mire mentek a feministák, gondolta, ha a nőknek még mindig kétszer annyit kell sorban állniuk a mosdóban, mint a férfiaknak?
217. oldal
Valószínű, hogy a többségünk így evickél át az életen, félig tudatosan, félig nem, és időnként olyan emlékek törnek rá, amelyek egyszerűen nem lehetnek igazak. De amikor más embereket látok magabiztosan sétálni a járdán, úgy, mintha hírből sem ismernék a rémületet, rá kell jönnöm: nem tudom, hogy érzik magukat mások. Az élet nagy része spekuláció.
15. oldal
Linda ötvenöt éves volt. A magasított parafa talpú szandálban még magasabbnak tűnt. A szandál elárulta Lindának, hogy Yvonne minden valószínűség szerint nem túl jómódú családban nőtt fel. A lábbeli mindig elárulja az embert.
61. oldal
Házassága első évében anyám a helyi könyvtárban dolgozott, és állítólag – a bátyám mondta később – nagyon szerette a könyveket. De aztán a könyvtárban közölték vele, hogy megváltoztak a szabályok, és csak olyan dolgozót foglalkoztathatnak, akinek megvan a szükséges képzettsége. Anyám ezt sosem hitte el. Abbahagyta az olvasást, és hosszú évek teltek el,míg rászánta magát, hogy elmenjen egy másik könyvtárba, egy másik városba, és újra könyveket hozzon haza. Ezt azért említem, mert érdemes megvizsgálni a kérdést, hogyan tanulják meg a gyerekek, mi is a világ, és miként kell viselkedni benne.
14. oldal