!

David Eddings amerikai

1931. július 7. (Spokane, Washington, USA) – 2009. június 2. (Carson City, Nevada, USA)

Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

KatalógusnévEddings, David
Nemférfi
Életrajz

Könyvei 39

David Eddings: A prófécia gyermeke
David Eddings: A gyémánt trón
David Eddings: A mágia királynője
David Eddings: A varázsló játszmája
David Eddings: A rubin lovag
David Eddings: A Nyugat Hadura
David Eddings: A zafír rózsa
David Eddings: A mágusok végjátéka
David Eddings: Pawn of Prophecy
David Eddings: Guardians of the West

Kapcsolódó sorozatok: Elenium · Belgariad · Elenium angol · Tamuli angol · Dreamers angol · The Malloreon angol · Belgariad angol · Összes sorozat »


Kiemelt alkotóértékelések

Voorhees>!

David Eddings

A 80-as években a fantasy irodalom berkein belül három nagy mesélő volt: Robert Jordan, Raymond E. Feist és David Eddings. Kortársaitól eltérően azonban neki nem erőssége a mágia ábrázolása: a Belgariad sorozatban az a végletekig leegyszerűsíteve, ugyanakkor nagyon hatékonyan jelenik meg. Alapvetően jellemző az írásaira a lassú cselekményfolyás, nem kapkod el semmit, nincsenek nagy meglepetések, viszont a kiszámíthatóság egyfajta megfoghatatlan bájt kölcsönöz a szerzeményeknek. A szereplőknek bőven van idejük a jellemfejlődésre, alaposan kibontja az emberi kapcsolatokat, nem rejti véka alá az árnyoldalakat sem, és kellő mennyiségű humort csempész a sorok közé.

Ami Eddingset a nagy mesélők sorába emeli, az a könyveinek egyfajta lélekemelő jellege, az a fajta emberi közelség, ahogy a szereplőket, a környezetet, a cselekményt megjeleníti, és az olvasó úgy érzi, ő is Garionnal és társaival tart az úton. Felejthetetlen karakterek, megmosolyogtató szituációk, izgalmas helyzetek, és hatalmas mennyiségű emberség és melegség. Ez az, ami árad a könyveiből. Igazán tehetséges szerző, a legnagyobbak között a helye.

Anett_Veres>!

David Eddings

Olyan ritka, hogy kamaszkorom egy meghatározó olvasmányélménye (Eddingstől a Belgariad-ciklus) nem okoz csalódást később sem. Kicsit félve ajánlottam, mint vicces és izgalmas fantasyt, de amikor újra nekifogtam én is, megtörtént a csoda. Nem csak azért találtam elsőre is remeknek, mert teszem azt a cselekményéhségem miatt elsiklottam a nyelvezet hiányossága vagy a karakterek kidolgozatlansága felett felületes kamaszfigyelemmel. Na, nála nem kell ettől tartani. Külön tetszik, hogy a gyerekszereplőt (mégis csak egy felnövéstörténet) sikerült nem idegesítően ábrázolni. Lévén, utáltam kamasz lenni, így az idegesítő kamaszokról olvasni is utálok (engedtessék meg nekem ez a hiányosság, mire a gyermekem lesz kamasz, valószínűleg még jobban fogom utálni az idegesítő kamaszok karaktereit). Ajánlom hát mindenkinek a szerzőt, mert sok szép percet szerzett számomra.


Népszerű idézetek

Noro P>!

– Mondja azt nekik, hogy a felvonóhidat működtető csörlőszerkezet eltörött. Aztán közölje velük, hogy az emberei már dolgoznak a megjavításán, és kérje meg őket, hogy legyenek türelemmel.
– Én nem fogok hazudni – mondta kimérten a gróf.
– Nagyon helyes, jó uram – bólogatott Kalten. – Személyesen töröm el a csörlőt, hogy igazat kelljen mondania.

132. oldal

Noro P>!

– Már megint? – Az öregen látszott, hogy nagyon ingerült – Ezúttal miben mesterkedett?
Selyem rákacsintott.
– Amikor utoljára láttam, repülni tanult.
A varázsló értetlenül nézett.
– Nem ment neki valami jól – tette hozzá Selyem.
Belgarath megvonta a vállát.
– Talán idővel majd ez is sikerül neki.
– Olyan sok ideje már nincs – pillantott a mellvédre a drasniai.
Valahonnan lentről, nagyon messziről tompa puffanás hallatszott, aztán néhány másodperc múlva még egy.
– A visszapattanás is számít? – nézett Selyem az öregre.
Belgarath elfintorodott.
– Nem hinném.
– Akkor azt hiszem, nem tanult elég gyorsan – mondta a menyétképű vidáman, és széles mosollyal körbenézett. – Csodálatos éjszaka van – jegyezte meg senkinek sem címezve szavait.

huszonhatodik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Belgarath · Brill · Selyem
Noro P>!

– Volt régen egy preceptorunk, aki úgy gondolta, nekünk is vértezetet kéne viselnünk, mint a többi rend lovagjainak – tudod, csak a megjelenés miatt. Erre bedobtuk az egyik láncingbe öltözött testvérünket az emsati kikötőbe. Levette magáról a páncélt, és egy percen belül feljött a felszínre. A preceptor teljes vértezetet viselt. Amikor őt dobtuk be, nem jött fel. Talán talált odalent valami érdekeset.
– Ti vízbe fojtottátok a preceptorotokat? – kérdezte hitetlenkedve Sparhawk.
– Nem. A páncélja fojtotta vízbe – javította ki Ulanth. – Aztán megválasztottuk Komiert. Neki már volt annyi esze, hogy ne tanácsoljon ilyen ostobaságokat.
– Elég független rendnek tűnik ez a genidian. Saját magatok választjátok a preceptoraitokat?
– Ti nem?
– Nem, nem igazán. Elküldünk egy névsort a Hierokráciának, és hagyjuk, hogy ők válasszanak.
– Mi megkönnyítjük a dolgukat. Csak egy nevet küldünk.

250. oldal

Noro P>!

– Egyedül azzal tudna meglepni, ha találnék még valamit az országomból, mire visszatérek. – Anheg beleroskadt az egyik székbe – És semit nem tudok tenni, hogy megállítsam. Akármit is mondok, el fogja foglalni az trónomat, amint kiteszem a lábam. Katasztrófa fenyegeti az országot. A nőknek semmi dolguk a politikában. Túlságosan gyengeelméjűek hozzá.
– Attól tartok, ebben a társaságban nem fogsz nagy sikert aratni ezzel a véleményeddel – kuncogott Rhodar Polgarára pillantva. A nő felvonta szemöldökét Anheg utolsó mondatára.
– Ó… bocsáss meg, Polgara! – motyogta Anheg megszégyenülten. – Természetesen nem rád gondoltam. Igazából téged nem is tekintelek nőnek… vagyis…
– Én nem erőltetném tovább, Anheg – jegyezte meg kajánul Rhodar – Már így is bőven elég ostobaságot mondtál.
– Semmi baj, Rhodar – intette le Polgara – Igen érdekesnek találom Cherek királyának észrevételét.

huszonnegyedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Anheg · Polgara · politika · Rhodar
Niphrendil IP>!

– Tudom, nem túl vonzó az ábrázatom, de eddig még senki sem hülyült el tőle.
– Tökéletes arcod van, Sparhawk.
– Aha, eltakarja a fejem elejét. Mi mást vársz egy arctól?

262. oldal, 15. fejezet (Beholder 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Sephrenia · Sparhawk
Noro P>!

Garion felemelte és egy gyors, lökésszerű mozdulattal kinyújtotta a kezét.
– Tolás! – kiáltotta, és megérezte az energia áramlását, majd rögtön utána az ismerős morajlást.
A szikla megbillent, majd tompa döndüléssel visszaállt a helyére ugyanúgy, ahogy előző nap reggel volt. Garion kimerülten rogyott térdre.
– Tolás? – ismételte a szót hitetlenkedve Belgarath.
– Azt montad, toljam meg.
– Azt mondtam, told meg. Nem azt mondtam, hogy mondd azt: tolás!
– De működött. Mit számít, milyen szót mondok?
– Ez stílus kérdése – mondta az öregember fájdalmas arckifejezéssel – A tolás olyan… gyerekesen hangzik.
Garion erőtlenül fölnevetett.
– Meg kell őriznünk a méltóságunkat, fiam – folytatta Belgarath fennhéjázóan – Ha állandóan olyanokat mondunk, hogy „tolás”, „nyomás”, meg hasonlókat, senki nem fog minket komolyan venni.

tizenkettedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Belgarath · Garion · mágia
Noro P>!

Sparhawk a fogát csikorgatta.
– Visszamegyek Cimmurába, és kibelezem Anniast – jelentette ki. – Méghozzá egy életlen késsel.
A kis ember rögtön felélénkült.
– A következő a javaslatom. A köldök alatt ejtsen egy oldalirányú bemetszést, aztán egyszerűen rúgjon bele egy nagyot, hogy hátrazuhanjon. Magától ki fog esni belőle minden.

264. oldal

Noro P>!

– Meg akarja tartani a fejét, nagyuram? – kérdezte udvariasan a nemest. – Mármint úgy értem, emlékül.

178. oldal

3 hozzászólás
Noro P>!

– A barátom vagy, Sparhawk. Illik átengedni az elsőbbséget a barátodnak.
– És ez fordítva nem működik?
Kalten határozottan rázta a fejét.
– Te jobban szeretsz engem, mint én téged, de ez természetes. Én sokkal szeretetreméltóbb vagyok nálad.
Sparhawk csak bámult rá.
– Ezért vannak a barátok, Sparhawk – mondta Kalten behízelgően. – Hogy felhívják a figyelmünket saját hiányosságainkra.

86. oldal

Noro P>!

Vanion a fejét rázta.
– Nem, Kalten. Nem hiszem. Láttalak már írni.
– Annyira szörnyű? – tudakolta Darellon.
– Borzalmas, barátom. Egyszer leírt egy hatbetűs szót, de egyetlen betűt sem sikerült pontosan eltalálnia.
-Némelyik szót nagyon nehéz leírni.
– Na de a saját nevét?

150. oldal