David Eddings amerikai
1931. július 7. (Spokane, Washington, USA) – 2009. június 2. (Carson City, Nevada, USA)
Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv
Katalógusnév | Eddings, David |
---|---|
Nem | férfi |
Életrajz |
Könyvei 39
Kapcsolódó sorozatok: Elenium · Belgariad · Elenium angol · Tamuli angol · Dreamers angol · The Malloreon angol · Belgariad angol · Összes sorozat »
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
– Mondja azt nekik, hogy a felvonóhidat működtető csörlőszerkezet eltörött. Aztán közölje velük, hogy az emberei már dolgoznak a megjavításán, és kérje meg őket, hogy legyenek türelemmel.
– Én nem fogok hazudni – mondta kimérten a gróf.
– Nagyon helyes, jó uram – bólogatott Kalten. – Személyesen töröm el a csörlőt, hogy igazat kelljen mondania.
132. oldal
– Már megint? – Az öregen látszott, hogy nagyon ingerült – Ezúttal miben mesterkedett?
Selyem rákacsintott.
– Amikor utoljára láttam, repülni tanult.
A varázsló értetlenül nézett.
– Nem ment neki valami jól – tette hozzá Selyem.
Belgarath megvonta a vállát.
– Talán idővel majd ez is sikerül neki.
– Olyan sok ideje már nincs – pillantott a mellvédre a drasniai.
Valahonnan lentről, nagyon messziről tompa puffanás hallatszott, aztán néhány másodperc múlva még egy.
– A visszapattanás is számít? – nézett Selyem az öregre.
Belgarath elfintorodott.
– Nem hinném.
– Akkor azt hiszem, nem tanult elég gyorsan – mondta a menyétképű vidáman, és széles mosollyal körbenézett. – Csodálatos éjszaka van – jegyezte meg senkinek sem címezve szavait.
huszonhatodik fejezet
– Volt régen egy preceptorunk, aki úgy gondolta, nekünk is vértezetet kéne viselnünk, mint a többi rend lovagjainak – tudod, csak a megjelenés miatt. Erre bedobtuk az egyik láncingbe öltözött testvérünket az emsati kikötőbe. Levette magáról a páncélt, és egy percen belül feljött a felszínre. A preceptor teljes vértezetet viselt. Amikor őt dobtuk be, nem jött fel. Talán talált odalent valami érdekeset.
– Ti vízbe fojtottátok a preceptorotokat? – kérdezte hitetlenkedve Sparhawk.
– Nem. A páncélja fojtotta vízbe – javította ki Ulanth. – Aztán megválasztottuk Komiert. Neki már volt annyi esze, hogy ne tanácsoljon ilyen ostobaságokat.
– Elég független rendnek tűnik ez a genidian. Saját magatok választjátok a preceptoraitokat?
– Ti nem?
– Nem, nem igazán. Elküldünk egy névsort a Hierokráciának, és hagyjuk, hogy ők válasszanak.
– Mi megkönnyítjük a dolgukat. Csak egy nevet küldünk.
250. oldal
– Egyedül azzal tudna meglepni, ha találnék még valamit az országomból, mire visszatérek. – Anheg beleroskadt az egyik székbe – És semit nem tudok tenni, hogy megállítsam. Akármit is mondok, el fogja foglalni az trónomat, amint kiteszem a lábam. Katasztrófa fenyegeti az országot. A nőknek semmi dolguk a politikában. Túlságosan gyengeelméjűek hozzá.
– Attól tartok, ebben a társaságban nem fogsz nagy sikert aratni ezzel a véleményeddel – kuncogott Rhodar Polgarára pillantva. A nő felvonta szemöldökét Anheg utolsó mondatára.
– Ó… bocsáss meg, Polgara! – motyogta Anheg megszégyenülten. – Természetesen nem rád gondoltam. Igazából téged nem is tekintelek nőnek… vagyis…
– Én nem erőltetném tovább, Anheg – jegyezte meg kajánul Rhodar – Már így is bőven elég ostobaságot mondtál.
– Semmi baj, Rhodar – intette le Polgara – Igen érdekesnek találom Cherek királyának észrevételét.
huszonnegyedik fejezet
– Tudom, nem túl vonzó az ábrázatom, de eddig még senki sem hülyült el tőle.
– Tökéletes arcod van, Sparhawk.
– Aha, eltakarja a fejem elejét. Mi mást vársz egy arctól?
262. oldal, 15. fejezet (Beholder 2003)
Garion felemelte és egy gyors, lökésszerű mozdulattal kinyújtotta a kezét.
– Tolás! – kiáltotta, és megérezte az energia áramlását, majd rögtön utána az ismerős morajlást.
A szikla megbillent, majd tompa döndüléssel visszaállt a helyére ugyanúgy, ahogy előző nap reggel volt. Garion kimerülten rogyott térdre.
– Tolás? – ismételte a szót hitetlenkedve Belgarath.
– Azt montad, toljam meg.
– Azt mondtam, told meg. Nem azt mondtam, hogy mondd azt: tolás!
– De működött. Mit számít, milyen szót mondok?
– Ez stílus kérdése – mondta az öregember fájdalmas arckifejezéssel – A tolás olyan… gyerekesen hangzik.
Garion erőtlenül fölnevetett.
– Meg kell őriznünk a méltóságunkat, fiam – folytatta Belgarath fennhéjázóan – Ha állandóan olyanokat mondunk, hogy „tolás”, „nyomás”, meg hasonlókat, senki nem fog minket komolyan venni.
tizenkettedik fejezet
Sparhawk a fogát csikorgatta.
– Visszamegyek Cimmurába, és kibelezem Anniast – jelentette ki. – Méghozzá egy életlen késsel.
A kis ember rögtön felélénkült.
– A következő a javaslatom. A köldök alatt ejtsen egy oldalirányú bemetszést, aztán egyszerűen rúgjon bele egy nagyot, hogy hátrazuhanjon. Magától ki fog esni belőle minden.
264. oldal
– A barátom vagy, Sparhawk. Illik átengedni az elsőbbséget a barátodnak.
– És ez fordítva nem működik?
Kalten határozottan rázta a fejét.
– Te jobban szeretsz engem, mint én téged, de ez természetes. Én sokkal szeretetreméltóbb vagyok nálad.
Sparhawk csak bámult rá.
– Ezért vannak a barátok, Sparhawk – mondta Kalten behízelgően. – Hogy felhívják a figyelmünket saját hiányosságainkra.
86. oldal