Daniel Arasse francia
1944. november 5. (Orán (Algéria)) – 2003. december 13.
Katalógusnév | Arasse, Daniel |
---|
Képek 1
Könyvei 8
Népszerű idézetek
Az ötlet egyébként lenyűgözte a középkori Biblia-magyarázat egyik szakértőjét, amikor, jó régen volt, előadtam neki egy bolognai találkozásunk alkalmával. Szerinte, még ha ez a csiga a fajtájának egyetlen példánya lenne is, akkor sem teljesen őrült gondolat, hogy ábrázolhatta az Atyaistent. Mivel, magyarázata, az egyik legfontosabb kérdés, ami a középkori exegétákat foglalkoztatta, az Ádám és Éva bűnbeesését az Angyali üdvözlettől elválasztó, végtelenül hosszú időszak volt. Ez a hosszú időtartam vetette fel a pokol tornácának és az ott rostokoló szerencsétlenek tömegének kérdését is, akik a megváltó eljövetelére várnak (aki egyébként Szent Ágoston szerint meg is jelenik ott, rögtön halála után, még a feltámadása előtt). Noha Isten az örökkévalóság óta tudta, hogy meg fog testesülni a mi megváltásunkért, mégis miért várt vele olyan sokáig? – tették föl maguknak a kérdést. Másképpen fogalmazva: miért viselkedett úgy, mint egy csiga? A csiga kiváló eszköz lehetett, hogy emlékeztessen az Angyali üdvözlet kontextusában a lassúságra, amellyel Isten eljárt, mielőtt olyan villámgyorsan inkarnálódott. Umberto elismerte, hogy nem jut eszébe egyetlen középkori szöveg sem, melyben ez a gondolat benne lenne, de ha akarom, szívesen talál nekem, vagy ha mégsem találna, akkor szívesen megírja ő maga; hisz ebben a szakmában sem nevezhető járatlannak.
36-37. oldal, A csiga tekintete (Typotex, 2010)
És éppen ez zavar engem a festészetben: anyagai és formái gondolatokat közvetítenek,ám nekem csak szavaim vannak arra, hogy számot adjak erről, tudván tudva, hogy ez épp olyan lehetetlen vállakozás, mint amilyen a Danaidáké volt. Ők repedt korsókban töltöttek szünet nélkül vizet feneketlen edénybe, én pedig hozzájuk hasonlóan hiába próbálom szüntelenül szavakkal leírni, milyen is a festészet, soha nem érem el az érzésnek a festményben rejlő minőségét.
23. oldal
Kétségtelen, az ikonográfusok a művészettörténet tűzoltói: azért vannak itt, hogy lecsendesítsék a játékot, kioltsák a tüzet, amit egyik-másik anomália lángra lobbanthat, mert arra kényszerítené Magát, hogy közelebbről is megnézze, amit lát, és konstatálja, hogy nem minden olyan egyszerű és magától értetődő, mint azt szeretné.
30. oldal
A XV. század végén Firenzében, a perspektíva par excellence városában, a festészet történetét előrelendítő, legkiemelkedőbb festők többé-kevésbé elveszítették érdeklődésüket a perspektíva iránt. Valójában Firenzében 1490 táján már régimódi eljárásnak számított az aprólékosan kidolgozott mértani perspektíva, mert meghaladták ezt a problémát.
103. oldal
Ha a művészetnek volt története, és ha még mindig van, az a művészek munkájának köszönhető, és részben annak, ahogyan ők nézték a múlt műveit, ahogyan magukévá alakították őket.